Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Veszprémi egyházmegye

•416 üdvözítőnek eme szavait: „Ne tudja meg a te balkezed, mit cselekszik jobb kezed." Hiszen ugyanezen üdvözítőnk azt is mondta : „Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket, és dicsőítsék a ti menyei atyátokat." Nem szükséges tehát véka alá rejteni a nemes buzgóság égő gyertyáját. Ily gondolatok indítottak engem, hogy köztudomásra hozzak oly dicséretre méltó dolgokat, melyek egyházmegyénkben az egyházi életnek uj lendületet adtak. Annyival inkább érzem kötelességemnek ezt tenni, mivel ezen tények, — melyek meggyőződésem szerint általában protestáns egyházunkra nézve közérdekűek, de egynémelyikük különösen dunántuli egyházkerületünket igen közelről érdekli, — mégis a f. é. jul. 28. és 29-én Kőszegen tartott egyházkerületi közgyűlésen egyszerűen csak fel lettek említve, az ezen gyűlésről e lapok 33-ik számában közlött tudósításban pedig épen említve sincsenek. Ertem az Ihász Lajos-féle alapítványokat. Előrebocsátva azonban röviden be akarnám mutatni a mi kedves uj szülöttünket : egyházmegyei lelkész-özvegyárva gyámoldánkat, melynek alapszabályai a mult 1885. évi közgyűlésen lettek megállapítva és a többség által elfogadva. Ezen jótékony czélu intézetet közszeretet- és tiszteletben álló egyházmegyei felügyelő urunk tekintetes Purgly Sándor kőkuti birtokos ur kezdeményezte az 1879-dik évben Veszprémben tartott közgyűlésen felügyelői hivatalába történt ünnepélyes beiktatása alkalmával, midőn benső vallásos érzés- és igaz protestáns — hazafias szellemtől áthatott székfoglaló beszéde végén — egyháza iránti szeretetét tettleg is kimutatván — szegény sorsú veszprémmegyei evang. lelkész-özvegyek és árvák sanyarú helyzetének némi enyhítésére 150 frt alapítványt bocsátott az egyházmegyei közgyűlés rendelkezésére. Nemes példáját azonnal követte két-három lelkész, és több világi ur, kik közül névszerint említendő közkedvességű volt felügyelőnk tek. Ajkay Imre ur, ki szintén 150 frtot tett le e szent ügy oltárára; azután a dabronyi gyülekezet felügyelője t. Szakonyi Miklós ur 100 frtot, s néhai t. Ihász Imre ur is 100 frtot ajánlottak fel ezen jótékony czélra. (t. Ihász Lajos és Bélák István urak alapitványairól alább tüzetesen fogok megemlékezni.) 1882-ben t. Purgly Sándor felügyelő u

r egy „Kérelem" czímű buzdító felhívást bocsátott ki az egyházmegye minden anya- és leánygyülekezetéhez, s külön az egyházmegye területén lakó minden tehetségesebb hitsorsoshoz, melyben a szóban lévő gyámolda javára adakozásra hívja fel a hiveket. E felhívásnak eredménye lett az első évben 292 frt. Azóta is folytak be kisebb-nagyobb adományok ; legnagyobb ezek közt szeretett felügyelő urunké, ki — midőn mult évben egyhangúlag újra meg lett választva — ismét 150 frttal gyarapította a gyámolda alaptőkéjét. Ily módon e jótékony czélu intézet anyagi tekintetben rövid idő alatt oly szép lendületet nyert, hogy a folyó évi számadás már 1668 frtnyi vagyoni állapotot tüntet fel. Ezen gyámolda alapszabályaínak kidolgozása végett az 1881. évi közgjmlés egy bizottságot nevezett ki, mely munkálatát az 1882. évi közgyűlésen be is mutatta. A közgyűlés ezen a lapszabály-javaslatot az egyházmegye lelkészei között oly felhívással köröztetni rendelte, hogy ezek észrevételeiket, esetleg módosításaikat beterjesszék. A beterjesztett észrevételek jelentéstétel végett alulírottnak, — s jogi szempontból való megvizsgálás végett t. Bélák István egyházmegj^ei ügyész urnák lettek kézbesítve. így került azután az alapszabály-javaslat — lényegesen módosítva — vissza az első bizottsághoz, mely azonban a tett észrevételeket és módosításokat legnagyobbrészt félretéve, ügyész urnák jogi szempontból tett módositványait pedig teljesen figyelmen kivül hagyva, egészen uj javaslatot terjesztett az 1885. évi közgyűlés elé ; s ezen javaslatot a közgyűlés többsége, — ügyész ur intő szavai daczára — elfogadta. Ügyész ur ekkor természetesen nem tehetett mást, mind ügyészi állásáról lemondani. Hogy ezen lemondása — saját kifejezése szerint — épen nem kötekedési viszketeg — vagy sértett hiúságból, hanem csak is a gyámolda jövője iránt való meleg érdeklődésből történt, annak világosan szóló bizonysága lemondó levelében kifejezett azon nyilatkozata, miszerint ő ezentúl mint közmunkás is hiven fogja szolgálni protestáns egyházunk érdekeit, s különösen egyházmegyei gyámoldánk szent ügyét fogja szivén hordozni, minek jeléül 100 frtnyi alapítványt tesz ezen gyámolda alaptőkéjének gyarapítására. Ügyész urnák lemondása az egyházmegye vezérférfiaira, s mind azokra, kik egyházi életünk mozgalmaiban régibb idő óta élénkebb részt vesznek, igen kellemetlen hatást tett. E kellemetlen benyomásnak legelsőben is nt. Tatay Sámuel esperes ur adott kifejezést előadván, hogy Bélák István ur egyházmegyénknek, mint ügyész, sok éven át igen nagy szolgálatokat tett ; a mennyiben nem csak néhány igen kényes és elmérgesedett ügyet ügyvédi szakavatottsággal, fáradhatlan utánjárással és lankadatlan kitartással, az illető gyülekezetek szerencséjére intézett el, hanem erélyes intézkedéseivel az egyházmegyei gyülekezeteknek — a különböző kerületi pénztárak iránt már 5191 frtra felszaporodott — hátralékait is majdnem teljesen megszüntette. A közgyűlés Bélák István urnák egyházmegyénk iránt viseltető őszinte szeretetét és buzgóságát méltányolván, egyhangú bizalmának kinyilatkoztatásával arra birta őt, hogy lemondását visszavonta. A mult évben már elfogadott gyámoldai alapszabályok pedig jogi szempontból leendő átvizsgálás végett neki kiadatni rendeltettek. Ezen alapszabályok lényege : a veszprémi evang. egyházmegye minden rendes lelkésze köteleztetik 20 éven át, évenként 5 frttal, 100 frtot befizetni. A kamatok a tőkéhez csatoltatnak mind addig, míg a tőke 5000 frtig szaporodik ; ekkor a kamatoknak fele az egyházmegyében működött lelkészek özvegyei és árvái közt egyenlő arányban kiosztatik. Ez talán még is kissé túlságos önzetlenség, kivált az 50—60 éves korú lelkészek részéről, kik 100 frtot köteleztetnek befizetni annélkül, hogy Özvegyeik vagy árváik e jótékony intézetnek áldásaiban valaha legcsekélyebb mértékben is részesülhetnének. De megnyugtatásul szolgál azon tudat, hogy ezen önzetlen áldozatunkkal alapját vetjük meg a jövő nemzedék boldogabb sorsának. Az eddig elmondottak után most már különösen kell megemlékeznem az ajkai gyülekezet buzgó felügyelőjének, tekintetes Ihász Lajos lőrintei birtokos urnák nagyobb mérvű alapitványairól. O is azon kevés számú világi urak közé tartozik, sőt ezek közt is a legelsők sorában áll,