Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Lutheranus zsina Magyarországon (Farkas Gejza)

•418 kedves lap valósággal tükre legyen egyházunknak s az abban lüktető erőknek, az egyes-egyedül egyházi életünk nagyjaitól, jeleseitől függ, kikhez csatlakozni az ifjú nemzedék büszkeségnek tart, kiknek szellemi táplálékából az ifjú nemzedék örömmel táplálkozik s majdan táplál. Egyházi életünk kimagasló alakjainak adventjét várom én e laphoz, hogy ifjú lelkem azok bölcs tanácsa s atyai intése szerint járjon azon az úton, mely biztosan az örök élet vizéhez vezet, az én megváltómhoz, Krisztusomhoz! Advent! — Ilyen dolgok adventjét, eljövetelét óhajtja az én lelkem, mert tudom jól, hogy igy mindnyájan igazabban örülhetünk a megjelent üdvnek, a karácsoni evangyéliomnak, mert köztünk s bennünk leend az úr Krisztus. Varga Pál. Lutheránus zsinat Magyarországon, Zsinati mozgalmaink nagyobb mérveket ölteni látszó hullámai, úgy látszik eredeti medrükbe visszatértek. Nyugszik minden. Conticuere omnes. Vagy talán csak szélcsend állott be, hogy aztán annál hatalmasabban nyilatkozzék a mélység fenekén szunynyadó erő ? ! A helyett most a pápista sajtó kegyeskedik figyelmére méltatni csekélységünket, — kifogyott — úgymond az ünnepélyek registrálásából (jó hogy meg nem csömörösödött a sok díszlakomától) — hát most egy kis változatosság okáért, habár „post festa" is — odadobja koncznak a mi zsinati mozgalmainkat ájtatos olvasóközönsége elé. Nyájasan leereszkedik magas „trónusáról" — a „trónus" és a pápai „korona" az igazi katholiczizmus két jelvénye s kedélyesen megveregeti vállunkat — s serafi hangokon énekeli nekünk a tévelygő „főpásztor" nélkül való bárány zsoltárát! Figyelme tárgyáúl a bányakerületnek zsinatra vonatkozó tárgyalását szemelte ki, a fentebbi czím alatt — a „Religio" . . . Első sorban is elmondja a tárgyalás menetét, kiemelve a pesti esperesség indítványából az indokokat, melyek miatt a zsinat tartásának szüksége véleményeztetik, aztán folytatja: „Váljon lehet-e kétkedni saját hitfelekezete körül annyi érdemet szerzett ezen férfiak Ítéletében a lutheranismusról Magyarországon." Szeberényi „püspök" (a püspök szót velünk protestánsokkal szemben mindég idéző jellel használja, nyilván ez által még különösen is figyelmeztetni akarván a jámborabb olvasókat, hogy nem közönséges gregarius plébánosról van szó) nyilatkozatát külön is kiemeli, s ilyen kegyes megjegyzéseket fűz hozzá. — teljes figyelmünket és a megfelelő mérlegelést érdemli meg a bányakerületi lutheránusok e közgyűlésének azon ténye, hogy saját „püspöke" ellenére nagy többséggel határozatkép kimondá, hogy a zsinat előkészítésének ügye az egyetemes gyűlésre felvitetik. A közgyűlés e szerint desavouálta saját „főpásztorát", megtagadta ennek a zsinat elejtésére vonatkozó kívánságát ... a közgyűlés tehát mellőzte saját „püspökét" és ellene döntött. „Ez utóbbi tény világosabban jellemzi a lutheranizmus állapotát, mint a fentebbi egybehangzó nyilatkozatok, melyek a lutheránus reformáczió reformálását oly égetőn szükségesnek bizonyítják." . . . „Váljon a leszavazott „püspök" továbbra is maradhat-e az őt leszavazó többség „főpásztora" vagy pedig az utóbbi állás s nevezet csak üres czím befolyás és hatalom nélküli czifraság, . . . kinek szava nem nyom többet, mint a többi közgyűlési tagoké — péld. a kutyabagosi kiküldötté ? (!)" „Vagy „püspök" s „főpásztor" s akkor a fenebbihez hasonló eset ki van zárva : vagy ez utóbbi rendjén van, de akkor nincs se „püspök" se „főpásztor." így végzi be csattanósan ! Hogy az evang. egyház kebelében bajok vannak, azt mi nem tagadjuk, talán az is a bajunk, hogy nagyon is őszinték vagyunk. Római katholikus atyánkfiai sokkal eszélyesebbek e tekintetben, ők csak mind azt kürtölik világgá, milyen boldog, milyen fényes, — s milyen jó rendben van ott minden. Pedig bizony van ott is baj elég ! Hiába ültetnek sirvirágot a sirra, s hiába töltik meg a temetőt műkoszorúkkal, ha az élő fákat kivágták belőle. A virágok közül is ki-ki kandikálnak a szomorú hantok s a, béke és rend, a mely ott honol — igaz hogv rend, de mégis csak elszomorít. <DJ • o Meddig fogják még takargatni bírni — nem tudjuk, azt azonban látjuk, mily óriási áldozataikba kerül ez a kendőzés. Igaz, hogy „figyelmet érdemel" az a körülmény, hogy a kerület „püspökének" saját egyéni meggyőződése van e tárgyban, de hogy e meggyőződését őszintén ki is mondja, az csak „megfelelő" méltánylást érdemel. Az épenséggel ne fájjon a főfő és legfőbb tisztelendő nagyságos és méltóságos újságíróknak, hogy a lutheránus „püspöknek" annyi nyomatéka van csak, mint a kutyabagosi küldöttnek. A dolog úgy áll, hogy az elnökségnek nyomatéka a közgyűlés tagjainak befolyásával össze nem hasonlítható. A püspök ugyan — mint minden egyes tagja e gyűlésnek részt vehet a tárgyalásban — s egyéni nézetét is kifejezheti, azonban mint „püspök" a pártok felett áll5 s a tárgyalás menetében az ékes rendet feltartja, a véleményeket összegezi — sa többség végzését határozatilag kimondja. Egyenlő szavazatok esetén szava dönt, — sa határozatot végrehajtja. Ez csak igen természetes folyománya alkotmányos egyházszervezetünknek, mely hierarchiát oly értelemben, mint a róm. kath. egyház — nem ismer ! S e körülménynek van még egy más, szintén igen természetes consequentiája. — Hogy a többség előtt mindenki — tehát a püspök is meghajol s annak határozatát tiszteletben tartja, még akkor is, ha az saját egyéni véleményével ellenkeznék. — S ebből épenséggel nem következik, hogy minden ügyet vagy minden kérdést bizalmi kérdésnek vessen fel : hisz'