Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Adventi gondolatok (Varga Pál)

Negyedik évfolyam. 51. szám. Pozsony, 1886. évi deczember 18. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. , Előfizetési ár : Egész evre 6 frt — kr. félévre . . 3 , — „ negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára 12 kr. o. e. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként epvszer közölve 7 kr Szerkesztő- a kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. .. többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. . J Tartalom: Adventi gondolatok. (Varga Pál.) — Lutheránus zsinat Magyarországon. (Farkas Gejza.) — Apróságok. —Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Ádventi gondolatok. Krisztus urunk eljövetelére figyelmeztetnek bennünket e napok, melyeket most élünk. Eljövetelére annak, kiben úgy az egyes, mint az összes boldogságát lelheti, ha hivő lélekkel őt befogadja, mert rajta kívül nincs út, élet, igazság. Ezt hirdetjük mi, az úrnak felkent szolgái a népnek. De a mi hirdetésünk nem sokat ér, ha hozzánk — az Úrnak szolgáihoz — sziveinkbe nem jő el, épen a mi sziveinket hagyván hidegen ezen örvendetes hír, ha a hirdetésen túl a tettek mezejére nem lépünk. Hogy a mi megváltónk teljesen eljöjjön s Isten országa felépüljön, soknak kell megtörténni, minek megtörténte édes magunkon áll. Minden munkálkodás, építés, így az egyházi munkálkodás, lelki épités is csak akkor mehet előre, ha abban rendszer, tervezet, az egyeseket összetartó szellem vagyon. A'alljuk be, hogy e tekintetben a leggyengébben állunk hazánk összes vallásfelekezetei között. Az egyes pap, vagy a gyülekezet magányosan áll, mondhatni külön egyed, külön munkás az Úrnak szőllőjében, mert a mit neki saját kerületének rendszabálya előír, tág, mondhatni : semmi. — Pedig az összes egyesek közös munkája biztosítván az egyetemes előmenetelét, haladását, fejlődését, szükséges, hogy minden egyesnek működése egy rendszer, egy czél által legyen áthatva, azon czél felé törekedvén, mely a mi Urunk által kijelöltetett számunkra. Majdnem így áll a dolog az egyes kerületekkel szemben. Hogy ez a rendszertelenség meg van köztünk, hogy ép ennek folytán az egyetemesnek fejlődése, felvirágzása meg van bénítva, úgy hiszem, sokan érezik, valamint azt is, hogy ennek megszüntetése egyenesen az ige hirdetőitől függ. Az egyes javítani, rendezni való dolgok közül több ismertetve volt már e lapban. Azért várom s várják sokan e hazában eljövetelét a Krisztus szellemétől áthatott s az egész egyházi életet felkaroló zsinatnak, mely az egyetemes és az egyes egyház s annak szolgái javára rendet hozna e rendszertelenségbe. Én még egy más reform-eszme eljövetelét, adventjét is várom s ez a gyámintézettel függ össze. Az eee. gyámintézet története kettőről győz meg engem. Először arról, hogy azt más kor, lelkesültebb, eszményibb kor hozta létre; s másodszor, hogy egész működése s annak eredménye csakis egyes lelkesült s» ügybuzgó férfiaknak a műve, a nagy többség, úgy az egyházakat, mint a tagokat értve, csak fillérekkel járult és járul ma is e szent czélra. De valamint az észt töltsérrel senkibe bele nem önthetjük, ügy a lelkesedést sem, lévén a lelkesedés ily czél után való nemes buzgólkodás, isteni adomány, charisma. Marad tehát a régi állapot. — Maradjon? Maradhat? Nem maradhat, mert a szegénység nagy, mert az inség kiáltó, mert sebeink égetők. Mennyi a nyomorral, Ínséggel küzdő, tengődő, végkép elenyészni kezdő egyházunk ! Mennyi azon helyeknek száma, hol a hivek a lelki gondozás hiányában elzüllődnek, elszélednek ! (Pl. nálunk évenként 10—20 tér át a kath. vallásra.) E bajon segíteni, gyökeresen javítani életfeladata egyházunknak, nekünk. Egyetemes, minden egyes tagra számító segítség kell itt e téren, minden egyes léleknek meg kell hozni fillérét ide, mert egy testnek vagyunk tagjai s ha egy tag szenved, szenvednek a tagok egyetemben. — Azért én várom lelkem teljességével, mert féltem egyházamat a fenyegető veszélytől, hőn várom adventjét a ref. testvéreknél oly üdvösen virágzó közalapnak, melynek eljöttével a Krisztus jő sokakhoz, lelkük vigasztalására, boldogitásukra. Azért a gyámintézet, mint az önkénytes szeretet s lelkesedés intézete megmaradhat s magasztos czélját szolgálhatja ! Van nekünk egyetlenegy lapunk, melynek felvirágzását, azt hiszem, mindnyájan óhajtjuk, mert itt egymás véleményét meghallgatjuk szeretettel, s ha jó, követjük. De hogy ez elébb megtörténjék, hogy e