Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyetemes névtárunk ügyében (Krupec István)

•407 valamint a vad népek fontoló tehetsége elégtelen ama viszony megítélésére, melyben az egyes személyt illető erény az egész törzs javához áll. De a beszédképesség nem megállapodott valami, hanem folytonosan fejlődik s vele együtt a társadalmi ösztön is az értelmi erők segélyével megnemesül, s az az ember, a kinek a magasabb rangú állatokkal való szellemi különbsége mégis csak mennyiségi (!) és nem minőségi : eljut végre arra az aranyszabályra, hogy: „Valamit akartok, hogy cselekedjenek az emberek ti veletek, ti is azt cselekedjétek azokkal", íme, határdombja a Darwin erkölcsiségének. Ekkép alakúi meg az erkölcsi érzet, s vele a lelkiismeret, a mely kezdetben a társadalmi ösztönökben nyilvánült, később az embertársak részéről jövő dicséret vagy becsmérlés által növekedett, s végül az értelmi tehetség s a vallásnak hatalma alatt egészen megerősödött. Midőn röviden összefoglaltuk Darwinnak az erkölcsi érzet eredete és természetéről hirdetett tanát is, kérdezhetjük végül, hogy hol van hát itt az alap, melyen az ember, mint szabad személyes lény a világtól függetlenül, egyedül az Istennel való függési érzetében teremti meg magának azt az erkölcsi érzetet, mely által felülemelkedik a természeti világ korlátain s mint Isten képét viselő teremtmény az öntudatos szabad szellem által veti meg alapját az erkölcsi életnek? De hiszen a természeti világczélja más, mint az erkölcsi világé. Amott a szükségképeniség, itt pedig a szabadság elve vezérelnek bennünket. Darwin is ama kényszerítő hatalom befolyása alatt állott. Vagy hol van itt az életnek szabályos fejlődése, mely nem a természeti ösztönnek, hanem az öntudatos lény szabad gondolkodásának az eredménye, s az élet czéljával harmonikus összefüggésben kell, hogy legyen ? S midőn a lelkiismeret létezésében látja a különbséget az ember és a magasabb rendű állatok között, s azt állítja, hogy számos népfaj létezik, melyeknek az Isten eszméről, tehát a vallásról fogalmuk sincs, tudnia kellene hogy épen a lelkiismeretben fekszik az erkölcsiségnek a vallásossággal való közös alapja s így az erkölcsiség a vallásosságtól el nem választható, — sőt egyik a másiknak éltető eleme. — Igaz clZ^ ct mit Miss Cot lie mond, hogy : „ha ez az erkölcsi elmélet valaha elfogadtatnék, akkor a diadal órájában az emberi erény fölött is megkondúlna a vészharang". Bohus Pál. Egyetemes névtárunk ügyében., A magyarhoni ág. hitv. evangélikusok négy egyházkerületének egyetemes névtárára alulírott egy-két igénytelen észrevételt tenni bátorkodik. Az észrevételek a nevezett névtárban helyet foglaló némely anyaegyházak létezése, közelebbről keletkezése és feléledése idejének megállapítását illetik. — Számos mater ecclesiára vonatkozólag ugyanis, melyekről tudva van, hogy már a 16-ik vagy a 17-ik században léteztek, némelyikök virágzott is : a schematismusban azt olvassuk, hogy II. József uralkodásának valamelyik esztendejében keletkeztek. így például : a liptómegyei Verbicza-Szent-Miklósról ez van írva: kelet k. és an yak. 1783. Felvilágosítás nélkül — sőt talán avval is — bajosan vehető helyeslőleg tudomásul e kitétel, illetőleg az alapjául szolgáló számítás, ha meggondoljuk, hogy Szent-Miklósnak már a 17-ik században volt evang. temploma (1673-ban vették el a jezsuiták); voltak ev. papjai, hiszen sorukat diszíti Tranoscius Gryörgy neve is (qui anno 1631 inductus fuit, olvassuk Fabó Monumentái III. k. 63. lapján); voltak filiái, sőt, mi virágzására vall, káplánt is tartott, még pedig — Lany Illés sup.-nek az 1611. évre vonatkozó visitationalis feljegyzései szerint — nem megvetendő saláriummal. (Olv. Regesta Ecclesiastica, melyeket a dunáninneni evang. egyházkerület levéltára rejt magában, Sanctus Nicolaus, 1611-ből). — Szóval : mindene volt már 1783. előtt is, csak talán anyakönyve nem. De ez nem alterálja azt, hogy magának az egyháznak keletkezése idejét előbbre ne tegyük. Az 1773. év annyiban mindenesetre cardinalis jelentőségű Szent-Miklósra nézve, hogy ekkor esett meg rajta azon eset, hogy „existentibus hic multis judaeis" nem lévén képes a II. József által feltételül szabott 100 családot felmutatni, templomot nem ő, de hajdani leányegyháza Vrbicza épített, s ennek következtében utóbbi „prioribus saeculis filialis, ab anno 1783. die 9. Julii illius mater" leve (olv. Fabó : mon. III. k. 65. 1.). — A keletkezés idejét illetőleg még nagyobb határozottsággal — mert Vrbiczához hasonló szerepkörű filiákkal nem találkozunk — mondhatunk hasonlót ugyancsak Liptóban : Szielnicz, Német-Lipcse, Rózsahegy, Szent-Ivány, Szent-Péter, Csorba, Vazsecz, Tarnócz ; egyéb megyékben, péld. Trencsénben : Beczkó, Podluzsány (v. ö. Fabó: Mon. III. 131.); Árvában: Zsazskó, Alsó-Ivubin . . . sat. . . . egyházakról. Mindezek alapján : okkal s csupán a tárgy iránti érdeklődés által vezéreltetve s ösztönöztetve vetjük fel azon kérdést : nem volna-e szükséges egyetemes névtárunkban az anyaegyházak keletkezésének idejét a feléledésétől rendszeresen s egyöntetűen megkülönböztetni, illetve egymás mellett közzétenni, s a hol ez az uralkodó bizonytalanság következtében nem eszközölhető : legalább általán a létezésnek kipuhatolt legrégibb idejét megörökíteni, mely esetben további kutatások feladata lészen a keletkezés, vagy talán a létezés még régebbi idejének megállapítása. (Mint például a liptómegyei Wycliodná-ra vonatkozólag mindjárt itt közölhető, — hogy miután nevezett egyházban — ugyancsak fentebb említett Reg. Eccl. szerint — már 1611-hen visitált Lany Illés, a létezés ideje a névtárban adottnál (1615.) négy évvel bízvást régebbre tehető). Midőn a legnagyobb igénytelenséggel előterjesztettekre az illető lelkész urak becses figyelmét fölhívni — drága egyházunk történetére vonatkozó adatok korrektségének érdekében — bátorkodunk : egyúttal s befejezőleg fölvetjük még a következő kérdést.