Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Rozsnyó

•408 Hogyan van az, más szóval, történetileg igazolható-e a liptómegyei Nagy-Palugyára vonatkozó s a névtárban olvasható azon adat, hogy: „kel

etk. 1692.; holott nevezett egyház az 1681-iki 26. t. cz. értelmében az „articularis"-ok közé lőn igtatva? Hasonlóképen az árvamegyei „czikkelyes" Isztebne; a névtár szerint 1686-ban keletkezett; Fabó Monumentáiban pedig azt olvassuk róla (III. k. 89. 1.) „longo tempore vebisnensis filia, jussu regio tandem anno 1681. inter articulares ut mater deciarat a, Stephanum Clementis acceperat pastorem, . . . etc.-t. Nem hiszem, hogy rosszúl cselekedtem volna, de lehetséges, hogy egyben-másban tévedtem, — midőn észrevételeimet a névtárra megtettem. Krupec István, egyháztörténeti m. tanár. Itifili, 100 éves jubileum. — Rozsnyó, 1886. nov. 29. Mint e becses lap „Vegyesek" rovatában annak idején közölve volt, ág. h. ev. egyházunk nov. 28-án tartotta meg szép temploma 100 éves fennállásának örömünnepét. Az ünnepélyes istentiszteletet közös úrvacsora előzte meg, melyhez első sorban a presbyterek, majd a hivek s végül a lelkészek járultak. Az ezután következett istentisztelet fényét a szorongásig összesereglett nép s a városban lévő testületek és hivatalok küldöttségei, melegét pedig az alkalom komolysága és ritkasága emelték. — A 134-ik ének eléneklése után, melyet főpásztorunk az oltár előtt térdepelve kezdett meg, az istentisztelet liturgiái része következett buzgó ima s a 100. zsoltár felolvasásával ; majd az „Erös vár a mi Istenünk" hatalmas énekének elzengése után szószékre lépett általánosan tisztelt és szeretett főpásztorunk, főtiszt. Czékus István helybeli lelkész úr, hogy apostoli ihlettségü beszéddel gyújtsa uj lángra a hivek lelkében azt a régi hitet, a mely meg nem törve, sőt erősbülve a küzdelmek idején, a szabadság első pirkadását templomépitéssel üdvözölte 100 év előtt ; — hogy új erőre serkentse azt a régi buzgóságot, a mely azóta is ujabb és ujabb bajt leküzdeni, az egyházat fenntartani, emelni sohasem csüggedett, azon egyházat, a melynek vezetésére s felvirágaztatására gondolva ő — a pásztor — bizony elmondhatná magáról : „Et quorum pars magna fui" . . . Alapigéül az I. Kir. 8, 56—62 verseit választá s főtételét : „Maradjatok mindenben hivek ev. hitetekhez és anyaszentegyházunkhoz" e hármas mozzanatban fejté ki: 1. rendületlenül ragaszkodva a hithez. 2. e hit alapján növekedve a benső ember szerint és 3. az egyház jóllétét áldozatkészséggel növelve. — S mig az első részben a hit magvát megragadva, ennek egyedül üdvözítő voltát kiemelte, ez alapon a 1 e 1 kiismeretszabadság azon dörgő apologiáját hallottuk, a mely lehetetlen hogy prot. embert büszkévé ne tegye hitére, mely büszkesége Pál apostollal e szavakban tör ki: „Nem szégyellem a Krisztus evangyéliomát : " addig a következő részekben láttuk e hitet életté vált alakban bemutatva, őseink hatalmas példáival bizonyítva s hallottuk a buzdító szót, mely a költő lángszavaiban igy zúg füleinkbe : „Az erős eljár ősei sirlakához S gyújt régi mécsnél új szövétneket." Es hogy a főpásztor, a mit ajkkal mond, azt szívvel érzi. tettel vallja : annak szép bizonyságát adta akkor, midőn nagyhatású beszédének végeztével, ájtatos rövid ima elmondása után, a hirdetések közt első sorban avval lepte meg egyházát, hogy ennek örök tagjaivá akarva válni a maga és fennkölt lelkű neje nevében 100—100 frtnyi alapítványt tett le az egyház oltárára, e nap emlékére. — Már ő igy szokott. Igaz, első ott a hol kérni kell az egyházra, de első ott is, a hol adni kell. Vajha szava ne lett légyen pusztában kiáltó szó, vajha példája ne maradt legyen követés nélkül! Az ünnepi beszédet az ev. polgárság dalköre által dicséretes szabatossággal előadott egyházi karének, majd ezt Kramarcsik Károly kiérd, igazgatónak vázlata a rozsnyói ev. egyház történetéből követte, melyet az oltár elöl Krausz K. Lajos tanár — segédlelkész olvasott fel. — Ez alkalomból megjegyezzük, hogy az egyháznak eredeti terve az volt, hogy 100 éves jubileumát eddigi életének történetét felölelő monográfiával örökíti meg. A munkára egy fiatal, buzgó és alapos férfiú Mi kulik József vállalkozott, ki két müvében: „A gömöri ev. esperesség története"*) és Magyar kisvárosi élet 1526—1725*) már megmutatta tolla erejét s már sok érdekes adatot gyűjtött rendszerbe ; de kit — jubileumi veszteségünkre! — kora halál ragadott el . . . Azért, midőn őszinte szívből ohajtanók, vajha akadna ujabb erő, ki hasonló avatottsággal és ambitióval ragadná kezébe azt a lehullott tollat : csak kettős elismeréssel adózhatunk a jelen „Vázlat" t. szerzőjének, ki véve a felkérő szót, ifjú erővel, szilárd tollal és éles szemmel, rövid idő alatt, talpraesett munkát végzett. A rozsnyói egyház úgy főpásztora ünnepi beszédét, mint Kramarcsik Károly „Vázlat"-át ki fogja nyomatni. — Addig is, mig e bizonyára becses füzetre felhivnók olvasóink figyelmét, legyen szabad e „vázlat" vázlatakép az egyház rövid történetét pusztán alapvonásaiban bemutatnom. Városunkban az ev. hitnek terjedése csaknem egykorú a németországi nagy reformátióvai; hogy mégis az új egyházat azonnal nyíltan rendezni nem lehetett, annak oka a hatalmas Bebek család és az esztergomi érsekben rejlett. (Hozzátehetjük azt is, hogy az evang. egyház, mint ilyen, kezdetben nem birt öntudattal, éltek a hivek tovább a r. kath. egyház kebelén, formailag r. katholikusok, lélekben protestánsok s csak midőn a kath. egyházon belül a szakadás öntudatossá, a hézag áthidalhatlanná lett : jegőczült ki a prot. egyház, mely mint ilyen, csakis a bécsi békekötés óta létezik.) — A mi oly sok helyen, ugyanaz történt Rozsnyón is, hogy élén a városi tanácscsal, a város mint város protestánssá lett. — Már 1542-ben***) az üldözött Lendischer György *) Kézirat. **) Rozsnyó 1885. Kovács Mihály könyvnyomdája 8° 266 lap. ***) Még előbb, 1529-ben Rozsnyón találjuk Fischer Andrást, ki ez időtől kezdve 1540-ig Gömörben időzve,