Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A párbér
37 Hát oly nagy istentelenség az, egy igaz eszme diadalát a Jézus Krisztustól várni, „a ki a szent Páltól az élő Istennek mondatik szent házának, és minden igazság fundamentumának és erős oszlopának"?! Az Ön által fölemlített állítólagos tényekre ezeket válaszolom. Nr. 1. Senkinek hazafiságában nem kételkedem, sőt inkább minden nyilatkozatomnak alapját képezi azon többször ismételt ünnepélyes declaratio, — mely szerint esperességünkben rosz hazafiak nincsenek. — Ilyen biztosítás mellett méltán feltehettem, hogy a némely kérdéseknek a magyar álláspontról való megvitatása lehetséges lesz anélkül, hogy azon álláspontnak hangsúlyozása izgalomba hozná a kedélyeket? s ellene a nemzetiségi tábor arzenálja működésbe hozatnék. S ime most On constatálni kivánja, hogy felszólalásaim folytán esperességünkben némely hazafiak „fölháborodással fordultak el az általam szellőztetett ügyek vitatásától." Engedje meg, hogy állítását téves informatión alapulónak tekintsem. A ki magyar hazafinak vallja magát, annak nem szabad soha felháborodnia ott, hol a nemzeti nyelvről van szó, — hanem minden tehetségét érvényesítenie kell arra nézve, hogy a kérdés a „magyar álláspont" érdekeinek megfelelőleg oldassék meg. Nr. 2. Nagy vádat mond Ön ki azon lelkészek ellen, a kik Ön szerint „visszavonulnak a közérdekű vállalatoktól azóta, mióta minden ily ügybe befurakodik a nemzetiségi vita, mely már annyi rágalmat és elkeseredést szült." A dolog úgy áll, hogy a nemzetiségi vita e század eleje óta ott pusztít az Ur szőlőjében vadkanok seregeként. — És a szőlő Ura most gvüjti össze a maga munkásait, hogy a vadkanokat kizavarja onnan és a szőlőt kerítéssel vegye körül, melyen át ne törhessen semmiféle vadállat. — Én ép az ellenkezőjét tapasztalom annak, a mit Ön állít. Politikai lapok hasábjain új tehetségek merülnek fel, kik lelkészi hivatalt viselnek esperességünkben, s kik megindították az agitátiót oly irányban, hogy a magyar szellem, magyar nyelv elfoglalja egyházi közéletünk minden terét. Felhívom figyelmét a „Pesti Hirlap" f. évi jan, 9-ki számában olvasható „Pozsony és Selmecz" czimű, országszerte feltűnést keltett élvezetes olvasmányra. Ebben Önnek egy barátja, a ki nekem is barátom, — elbeszélé az ő deákkori élmén v e i t oly czélzattal, hogy bebizonyítsa, mennyire érdekében áll egyházunknak, hogy népünk gyermekei már a népiskolában tökéletesen elsajátítsák a nemzeti nyelvet és hozzá szokjanak a magyar istenitiszteletekhez?! Sok szenvedéseknek és tévedéseknek az illető gyermek további életfolyamán véli az által elejét vehetni. Nem hogy visszavonulnának esperességünk lelkészei a „magyar álláspontot" illető kérdések szellőztetésétől, —• de sőt egyházunk érdekeit érvénvesítik ott is, a honnan eddig csak támadást várhattunk. Kinek használok vitáimmal? — nagyon meddő kérdés akkor, midőn azt nyomban rá az én javamra dönti el. Hanem én oly önző nem vagyok, hogy a nekem szánt hasznot egészen a magam számára vegyem igénybe. — Én azt hiszem, hogy most, midőn Ön is elismeri fölösleges voltát annak, „miszerint fentjelzett dicséretes buzgalmamnak őszinteségét tényekkel bizonyítsam"; most, midőn az eszme igazságának lelkesítő hatása alatt, Ön annak valósitása érdekében „szó helyett példát kér"; most, midőn az eszme győzelmének perczét türelmetlenül várva, hozzám ezen a mily váratlan, oly örvendetes felhívást intézi : „Vagy azt tartja-e, hogy indítványozása felmenti attól, hogy az ügyet saját egyházában is megindítsa?" : most, ezen örvendetes nyilatkozatai után, az a rész, melynek „zajos dicséretét" Ön előre nekem testálta,— bizonyára Önnek is tapsolni fog. —• Csak arra kérem, türtőztesse magát még egy kevéssé és legyen türelemmel addig, mig a vetéshez szükséges minden feltételek meglesznek. A ki hóba veti a magot, az az égi madaraknak nyújt táplálékot, — de aratni nem fog. És nálunk még hó van, — és sok az éhes madár, melyek elriasztása nem áll hatalmamban. De a hó már olvadni kezd, — és ha egyszer a föld magába fogadja a magot, akkor a madarak csak a férgek országára lesznek utalva éhségüknek csillapítása végett. Az Ön buzdító és lelkesítő szavait én kedves tavaszi napsugárként üdvözlöm, — mely a szívek olvadását fogja előmozdítani! Egyelőre azonban csak téli munkára, rideg elvek és fagyos gondolatok rostálására vagyunk utalva. Bizonyára ezen tekintet vezérelte Önt is akkor, midőn meleg és rokonszenves hangon szerkesztett levelévèl az elvek hólepte magaslatáig emelkedve, ott a kandalló kedélyességét pótolni kívánta. Ifj. Jeszenszky Károly. ItlPÉll, A párbér. 1) — A kir. curia polgári osztálya ma délelőtt Szabó Miklós elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyen a múlt év deczember 4-iki plenumból kiküldött szövegező bizottság által (előadó Balásy Antal) a párbér kérdésére nézve megállapított következő döntvények fogadtattak el. 1. Ha a kath. lelkész részéről igényelt párbér iránti ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát vonja kétségbe, illetőleg, midőn az a kérdés döntendő el, ha váljon a párbér ingatlan birtokhoz kötött dologi terhet vagy személyes viszonyokon alapuló kötelezettséget képez-e? a felmerült vitás kérdés elbírálására a bíróságok vagy pedig a közigazgatási hatóságok vannak-e hivatva?" Határozat. Ha a kath. lelkész részéről párbér szolgáltatás iránt folyamatba tett ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, illetőleg, midőn az a kérdés vált vitássá, ha váljon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e? az ügy eldöntése a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. Indokok: Párbérszolgáltatások iránti ügyek, ha a kötelezettség alapja nem vitás, a jogszolgáltatásnak a közJ) Átvéve a „Nemzet f. évi január 23-ki számából. S z e r k.
