Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A párbér

38 igazgatástól történt elkülönítése óta közigazgatási uton véglegesen intéztettek el. Az ekképen kifejlett gyakorlat ellen aggály nem is foroghat fenn, mert az ellenkező' tételes törvénybe nem ütközik és mert az ellenkező esetekben a felek magánjogai a kérdésbe nem jöhetnek, hanem csak arról van szó, hogy a leikész ellátására s ekként egyházi czélra szánt illetmény behajtassék, — s habár a párbér keletkezésénél és fejlődésénél fogva a tulaj donképeni egyházi adó fogalma alá nem vonható, kétséget még nem szenved az, hogy a közigazgatási hatóság a kérdéses esetekben oly jogosítványnak szerez érvényt, melyben tekintettel annak tartalmára és czéljára, a közjogi elem túlsúlyban van. Más szempont alá esnek azonban oly ügyek, melyekben a panaszlott a kötelezettség alapját el nem ismeri, — mert a védelemmel szemben az a kérdés oldandó meg, ha vájjon elvontan a parochialis köteléktől, létezik-e oly jogczim, melynélfogva a parochialis kötelékhez nem tartozó egyén a párbér fizetésére jogszerűen kötelezhető. A jogélet mutatja, hogy ilyenkor magánjogi alapokra (szerződés, végrendelet stb.) visszavezethető kötelezettség esete merül fel, s habár a párbér ekkor is egyházi czélra szolgáló járandóság természetével bir, a magánjogi vonatkozás mégis előtérbe lép, miután a felek részéről nem a parochialis köteléken belül támadt jogviszony, sem a párbér egyházi czélja nem tétetik kérdés tárgyává, hanem egyedül az, ha vájjon a követelés alapját képező külön jogczim előfeltételei jogilag megállapíthatók-e vagy sem? A most említett esetek végleges eldöntésére tehát a vitássá vált kérdések természeténél fogva csakis a polgári bíróságok lehetnek hivatva — áll ez kiváltképen akkor, midőn a párbért igénylő lelkész azt állítja, hogy a párbérszolgáltatás ingatlanokon nyugvó dologi terhet képez, miután e kérdés elbírálása már az 1881 : LIX. t. cz. 6. §-nál fogva az illető birtokbiróság hatáskörébe nem utalva. E megoldás lényegileg összhangzásban van az 1848. előtti jogállapottal is, mert a párbérszolgáltatás iránti igény a jogot tagadó féllel szemben 1848 előtt is a lelkész, illetőleg annak képviseletében a törvényhatósági ügyész által a polgári biró előtt per utján érvényesíttetett. (Példa erre a Molnár-féle döntvény-gyűjtemény 468. lapján foglalt 1817. évi szeptember 25-iki keletű kir. táblai határozat.) A kir. curia jelen határozatának czélja azonban még sem lehet az, hogy megszüntettessék az eddig fennálló s viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor, tehát oly esetekben is, melyekben előreláthatólag a kötelezettség jogalapja kétségbe fog vonatni, első sorban közigazgatási uton érvényesítendő. A kir. curia fennállott semmitőszéki osztályának határozataiban és több curiai határozatokban is elismert eme gyakorlatnak a törvényhozás intézkedéséig való fenntartása czélszerű már azért is, mert gyakran a panaszlott védelmének iránya előre nem tudható, és mert e gyakorlat nem áll útjában annak, hogy ott, hol a kötelezettség alapjavitás, a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után a bíróság véglegesen döntsön. Végül megjegyeztetik, hogy az utóbbi esetekben az ügy sajátszerű természeténél fogva az 1877. XXII. törv.czikkben szabályozott kisebb polgári peres ügyek bírósága nem illetékes, mert a keresett első sorban a kisebb polgári peres eljárás alá eső értéket meghaladó követelési alap birói elismerésére van irányozva. Dologi tehernek tekintendő-e a párbér minden oly esetben, midőn a „canonica visitatio" értelmében annak szolgáltatása, házak vagy telkek szerint történik? Határozat: Az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház, vagy telek után szolgáltatik ki, még nem képez elegendő alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Indokok: A párbér a hivek önkénytes oblatióiból veszi eredetét, czélja a kath. lelkész ellátásának biztosítása volt s ennélfogva az forgalmilag a plébánia kötelékhez tartozóknak jogszokás (laudabilis consuetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségén alapul. A párbérszolgáltatások eredetük és fejlődésüknél fogva a földesúr kegyúri kötelezettségeire vissza nem vezethetők, mert mellőzve a patronatus jogalapjainak vizsgálatát, kétségbevonhatlan tény az, hogy a földesúri hatalom és a patronatusi jog számos helyeken nem volt egy kézben összpontosítva, — és mert különben is a földesúr jobbágyait a szokás, törvény erejével biró rendeletek vagy törvény utján megállapított uri tartozásokon felül más szolgáltatásokkal jogszerűen nem is terhelhette. Az evangélikusok szabad vallás gyakorlatának elvi elismerését magában foglaló 1608 : I. t. cz. nem eredményezvén az evangélikusoknak teljes kiválását a kath. egyház kebeléből, az annak meghozatalát követő vallási súrlódások idejében tőlük a kath. lelkészt illető párbérszolgáltatás főleg azon az alapon követeltetett, mert még mindig a kath. egyház jurisdictioja alatt állóknak tekintettek, s ez alapon követeltettek és szedettek be tőlük az ingatlan birtokával semmi összefüggésben nem álló stóladijak is. Az 1647. évi XII. t. cz. sem intézkedik a párbérről, mint oly teherről, mely ingatlanok birtokával össze van kötve, hanem minő a lelkészek ellátására szánt oly illetményről, melynek szolgáltatására a hivek vannak kötelezve. Az 1691. évi april 2-án kelt körrendelet (Explanatio Leopoldina) szerint evangélikusok a nem articularis helyeken továbbra is a kath. parochia kötelékében tartozókhoz tekintettek s ez alapon köteleztettek a párbért a kath. lelkésznek fizetni, mig végre az 1790/1. évi XXVI. t. cz. által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldattak, s a kath. lelkésznek teljesített párbér szolgáltatások alól feltétlenül felmentettek. A görög-keleti vallásuakra vonatkozó 1790/1. évi XXVII. t.-czikkben a párbérről kifejezett intézkedés nem is foglaltatik, hanem az csak egész általánosságban biztosítja részükre e teljesen szabad vallásgyakorlatot, s ebből folyólag a katholikus parochia kötelékéből való általános kiválást is, melynek eredményeként az eddig némely helyeken a kath. lelkésznek fizetett párbér alól a végrehajtó hatalom által szintén felmentettek. A törvényhozásnak utóbb emiitett határozott nyilatkozványaival szemben ki sem fejlődhetett oly általános jogszokás, melynek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochialis kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét felvette volna. — Ezekből, valamint ama tényből is, hogy a párbér rendszerint csak a házasságban élők s az önálló háztartással biró özvegyek és özvegynők szolgáltatták, és hogy azt a házatlan zsellérek is fizették, önként következik, hogy a némely canonica visitatiókban előforduló ama kitételeknek, hogy a párbér minden ház vagy minden