Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyíregyháza

•393 helyenként, hogy különösen miveltebb köreinkben a per excellentiam evangyéliomi énekek és éneklés iránt az érzék lankad, s sokszorosan nyilatkozik az a vélemény, hogy szebb a róm. katholikusok művészi éneke, nyilatkozik az az irányzat, mely nálunk is az éneklésnek szinpadszerűségét meg akarná honosítani. Hogy a katholikusok templomi éneklése szebb-e a miénknél, azt olyan könnyen eldönteni nem lehet, mert azonban a vallásos éneklésnek semmi módon és semmi körülmények között becsmértéke nem lehet a szépészeti szempont, a művészet, hanem az épités: e szempontból a mi éneklésünk utolérhetetlen magasságban áll a pápistáké fölött. Erre a nagy igazságra most kezdenek a katholikusok is rájönni. Egy a római kath. papi és egyházi körökben eléggé elterjedt lap „néhány szerény szó az együttes templomi ének ajánlására" élénk hangon egy mozgalmat kezdeményez, a melytől iró a pápista istentisztelet hatalmas fellendülését várja. S nem ok nélkül. E néhány szerény szó azonban teljesen őszinte szó is. Mert bár nem hivatkozik directe az evangyélmi egyházra — csak általánosságban oly helyeket említ példányképen, a hol az együttes éneklés szokásban van, mégis egészben véve a reformátió elveinek hódol, s azokat akarja saját egyháza előnyére kiaknázni. Jellemzésül szabad legyen, néhány mondatot idéznünk a szóban levő elég terjedelmes s a dologgal behatóan foglalkozó czikkből. „Többféle oka lehet — úgy mond — sőt kétségkívül van is annak, hogy az áhítat, buzgóság hitéletünk kertjének e legszebb virágai mindinkább ritkulnak, s fenyegetnek azzal a lehetséggel, hogy ma-holnap még hírmondónak is itt-ott alig marad közülök .... Ama sokféle ok közé tartozik szerintem az a sok helyen divó visszaélés, mely szerint a hivő népet megfosztják attól, hogy érzett örömének, buzgóságának hangos hálaszavakban, énekben is kifejezést adhasson." „Hát ez a közbuzgóság- és áhítatnak sokat ártó eljárás olyan, mintha a pacsirtákat utalnák vagy kényszerítenék, hogy ne szálljon fel mindenik, fel magasan a légbe az örök jóság trónja felé, hogy szivecskéje örömének énekével kifejezést adjon, hanem azt akarnák, hogy szálljon fel csak egy, a melyiknek talán kellemesebb hangja, hangosabb éneke van; — a többi pedig keressen magának más utat-módot hálája kimutatására, vagy nézze, bámulja az éneklőt." „Azért tartom én helytelennek azt a szokást, mely sok templomban, kis helyeken is ugyan, — de különösen nagyobb városokban s olyan templomokban kiválókép, a melyekben vegyes osztályú és miveltségű közönség szokott összegyülekezni, hogy karének van elterjedve, akar csak a színházakban, a hol a jelenlevők kisebb része szerepel, énekel, a nagyobb rész pedig gyönyörködik az előadásban, vagy bámulja a szereplőket. De a mi a színházban egészen rendjén van, az a templomban már kinövés, visszásság ..." „A templom megkedveltetésére, a hitélet felköltésére és ébrentartására talán semmi sem alkalmasabb, mint épen közénekeink, melyek által a hivő kétszeresen imádkozik ; mig ellenben olyan helyeken, a hol egyedül a kar, annak egyes tagja, vagy a kántor énekel — nem akarom mondani kornyikál — mindig vehető észre a közbuzgóságban a templomlátogatás kedvében hozott kár." Ez a leplezetlen őszinteség hangján elmondott szó ; s hogy ez őszinte szónak ily terjedelmes kivonatát adjuk, teszszük azt azért, mert azt másképen mi sem érezzük, sőt pontról pontra aláírjuk és kívánjuk, hogy az itt hirdetett elvek, — melyek mint mondók a reformáczió elvei — egy nálunk is minél szélesebb elterjedésnek örvendjenek. Egészítsük ki a fentieket mi is egy őszinte szóval, különösen magyar énekügyünket illetőleg. Lapunk mindjárt első évfolyamában a jelen sorok Írójától hozott szintén „néhány szerény észrevételt magyar énekügyünk érdekében.

u Nem kivánunk ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden jelezzük azt a szükséget, a mely magyar énekes-könyvek dolgában észlelhető. Haan L. a csabai egyház szükségére szerkesztett énekes-könyve új kiadása elfogyott, a dunántúli általános népszerűségre nem tud felemelkedni. Itt lenne ideje, hogy egyetemes gyülésünk kezébe venné a dolgot — s esetleg a Luther-Társaság közbejöttével egy a kor követelményeknek minden tekintetben megfelelő énekes-könyvet szerkesztetne ! Ez, e tárgyban —• talán nem utolsó — de őszinte szavunk! Farkas Gejza. B£Lf £)Líh A nyiregyházi ág. evang. egyház örömünnepe. Közli Le filer Sámuel, fögymn. tanár. IV. (Vége.) Nem lenne teljes a kép, melyet lefolyt ünnepélyeinkről összeállítottam, ha a következőket röviden el nem mondanám. Október 25-kén, hétfőn, a fogatok hosszú sora állott meg templomunk előtt; apró csoportokká alakulva állottak az egyház küldöttei szerte-szét a járdán, várva a reggeli istentisztelet befejezését, melynek végeztével Hugyaj község egészen újból épült kis templomának felszentelési ünnepélyére fogja az egybegyűlteket a fogatok hosszú sora elszállítani. Hugyaj községben van a nyíregyházi egyháznak egy igen kis filiája; ambulans híveinek száma körülbelül ötvenre mehet; de azért a legrégibb idő óta az anyaegyház támogatása mellett külön iskolát tartott fenn s a hivek évenként 2—3-szor részesültek abban a szerencsében, hogy lelkészeink közöttök megjelenve a Jézus idvezitő szavait hirdették előttök, s a kegyelem eszközeiben részelteték őket. A hivek száma évről-évre fogyott, s biztosan elenyészik minden jóakaratú támogatása mellett az anyaegyháznak, ha nem küld az isteni gondviselés annak megmentésére egy férfiút, ha nem nyitja meg annak nemesen érző szivét, — mely oly sok áldást hintett már mindazokra, kik közelében élnek! E férfiú, e fenköltjgondolkodású hitbuzgó egyháztag nem is közöttünk lakik, mégis a késő utókor előtt neve örökre fennmarad közöttünk; hirdetni fogják azt az