Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyíregyháza

•394 Isten dicsőségére emelt hugyaji kis templom falai, tornya és csengőszavú harangjai. E férfiú nagys. D essewffy Otto hugyaji földbirtokos úr, ki Nógrádmegye Vanyarcz közsé­gében lakik ugyan, de buzgó vallásos lelke őrző angyal­ként itt lebeg evangelikus hitű cselédjei, munkásai és tisztjei felett. Saját költségén tart fel a községhez néhány percznyi távolságban fekvő egyik tanyáján egy kellően felsze­relt iskolát, abban szakképzett tanítót, ki megelége­déssel végzi kötelességét és a gyakorlati életre szükséges elemi ismeretek oktatása mellett megóvja zsenge testvérein­ket a hitetienségtől s neveli kis nyáját evangyéliomi szel­lemben, erkölcsben, jó emberekké s magyarnyelvű, magyar hazafiakká. Most már nem csak iskolája, de egy kis csinos temploma is van a nagyrészt gör.-kathol. vallású község közepén. E templomot, melyre ő Felsége koronás királyunk legkegyelmesebben szintén 100 frtot adományozott, Dessewffy Otto úr emelte Isten dicsőségére és híveinek lelkiépülésére. E kis templom felszentelése zárta be ünnepélyeink sorát! E kis templomot adta át egyházkerületünk szeretett fő­pásztora a használatnak október 25-kén. — Főtisztelendő Czékus István püspök nagyszámú kísérettel, — kik között nagytiszt. Zelenka Pál hegyaljai főesperes, Chotvács Endre budaméri lelkész, — Bartholomaeidesz Gyula kálnói lel­kész-alesperesek, lelkészeink, a gymnasium tanárai, tanítók és egyháztagok voltak — délelőtt 10 órakor érkezett meg a hugyaji templom elé. Megható jelenet az, midőn „Erős várunk nekünk az Isten" ének dallama hangzik fel egy nagyobb tömeg ajkairól a templom előtt, hol mély áhítat­tal állva kezdtük meg az istentiszteletet. — A templom­épitő úr, mintegy ősz patriárcha állott a kis templom csar­noka előtt kezében az istenháza kulcsát tartva, melyet egy antifona elhangzása után a vele szemközt fedetlen fővel álló püspöknek nyújtott át, ki is annak átvétele után ki­nyittatá a békesség hajlékát s az egybegyűlt hívekkel együtt a templom belsejébe vonult. A főtisztelendő püspök úr emelkedett hangú szent beszédjét a 84-dik zsoltár 2—5. versére alaapította. — „Ez a nap, melyet az Úr rendelt nekünk, azért örvendezzünk és vigadjunk azon." Ezen lelki öröm és hálaindulattal át­hatva pedig mivé szenteljük a templomot? I-ször. Szenteljük azt mindenekelőtt istenházává : Ezen asztal itt, úgymond, az úrnak asztala, melyből az örök életnek kenyere és itala adatik a hívőknek bűneik bocsánatára és az örök élet üdvének elsajátítására: ezen kereszt, mely ez asztalt éke­síti; nem legyéb mint figyelmeztető jel hitünk fejedelmére, a Jézus Krisztusra; ezen gyertyák, melyek az asztalon égnek, nem más, mint az örök világosság jelképei, melyek mig egyrészről Krisztust, mint a világ világosságát mutat­ják fel, másrészről a hívőket arra hívják fel : „Úgy fényi­nek a ti világosságtok az emberek előtt, — bogy lássák jó cselekedeteiket és dicsőítsék a menyei atyát. Azon szó­szék ott az Isten beszédének zsámolya, melyről az Ur szolgája Krisztus evangyéliomát hirdeti a hivők hitének megerősítésére, a szenvedők megvigasztalására ; — azon orgona — mely egykor itt el fog helyeztetni — a menyországnak lesz hivő szózata, a torony pedig, mely e templomot ékíti, nem más, mint Istennek az ég felé mutató újja, hogy a világ zajából kiemelkedve, a buzgóság szárnyain Istenhez az égbe emelkedjetek s érezzétek, hogy Isten igaz gyermekei csak úgy lesztek, ha vele szeretetben egyesültök, sőt lélekben és igazságban imádjátok, stb. — Szenteljük fel továbbá e templomot II-szor Isten békéjének hajiékáva, mert a templom nemcsak Isten háza, hanem Isten békéjének lakhelye is, és Ill-szor Isten áldásának sátorává; Isten fogadja, úgymond, szövet­ségébe, fitten öleli áldólag karjaira a gyermekek barátja, Jézus, az újszülötteket, itt látja el kegyével, innen bocsátja áldásaival az élet vándor útjaira. — Ide járulnak az Úr oltára elé a gyermekágyas nők, itt térdelnek le a házasu­landók a szeretet és hűség esküjének letevésére; itt áldat­nak meg a szeretet Istenének nevében, hogy törhetlen hű­ség és igaz szeretet forraszsza össze sziveinket, megelége­dés és boldogság tegye áldottá napjaikat. Itt intézi hozzá­tok a végbúcsút a lelkipásztor örök nyugalomra szenderült kedveseitek nevében ; itt csepegteti a vallás gyógybalzsa­mát a vérző sebeitekre ; itt mutatja fel nektek az örök élet boldogságának ragyogó csillagát, hogy kétségbe ne essetek, hanem a viszontlátás édes reményében s a feltámadás erős hitében kisérjétek a sírba kedveseiteket. Itt emeli végre áldásra az Úr szolgája kezeit az egész gyülekezetre, — hogy az Isten házának áldása elkísérje a nyilvános élet­ben, elkísérjen házatokba, elkísérjen munkáitokhoz stb. — Végül: Felszentelem tehát a templomot szószékével, ol­tári asztalával és tornyával egyetembeu az Úrnak szent házává, a béke erős várává és az isteni áldás sátorává, az atyának, fiúnak, szentléleknek nevében. A szent beszéd végeztével az Úrnak szent vacso­ráját szolgáltatta ki Chotvács Endre budaméri lelkész. Első, ki az oltárhoz lépett maga a Vanyarczon lakó, de ide fáradt földbirtokos Dessewffy Ottó volt; mellette állot­tak cselédjei, munkásai. — Az isten előtti egyenlőségnek soha ily képét nem volt még alkalmunk szemlélni, mint itt ez alkalommal. Elő példája — cselédjei előtt — a leg­mélyebb vallásos érzelemnek, hitbuzgóságnak, alázatosság­nak, istenfélelemnek ! 0 a dús gazdag, egyenlő Isten előtt a földet verejték között munkáló cseléddel. Egész valója az őszinte igaz érzés szent kifejezését tükrözte vissza, s azt a boldogságot lehetett leolvasni redőkbe vont nemes arczvonásaiból, melyet azon megnyugtató érzés szült szívé­ben, hogy ő is hozzájárúlhatott Isten dicsőségének emelésé­hez és most már alárendeltjei is oly lelkiboldogságban részesülhetnek, miként ő. — Ilyen úrnak még durvalelkü cselédje is megnemesül, látva azt a boldogító érzést ki­fejezve urának arczán és a gonosz is istenéhez tér meg ilyen példa látása után. Önkénytelenül könnyek tolúltak sze­meimbe a látvány alatt, de nem szégyenlettem letörülni gördülő cseppjeiket, mert a hova csak tekintetem tévedt, mindenütt könnyes szemekkel találkozott. Az úrvacsora kiszolgáltatása után Bartholomaeidesz János t. főesperes esketett össze két szerető szívet, mire még a főpásztor alkalmi lélekemelő imája, áldása és egy rövid ének elhangzása után a kis békehajlékát elhagytuk. Egyenesen Dessewffy Otto lír egyik tanyájára Csanády Adorján vendégszerető tiszttartó házához tértünk be, hol a nagy társaság dús lakomával szellemes felköszöntök között hosszú időkig megmaradó emlékű néhány órát töltve, már szürkületkor tért meg Nyíregyházán. Kedd, az elválás napja beköszöntött. Már a kora reggeli órákban az egyház tanácsa, tanári, tanítói testü­lete stb. búcsúra tisztelgett magas vendégünknél, szívből

Next

/
Thumbnails
Contents