Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyíregyháza

•370 de az oroszlányrész mégis az egyházáért hevülő fáradhatlan és küzdelemkész lelkészt illeti meg, ki évek előtt az egyháznak fentartási alapot teremtett, a híveket buzdította, utánjárása által a munkát siettette, s kedves modorával sokszor az elégületlenség redőit elsimította, a nyugtalanságot eloszlatta és szembeszökő módon bebizonyította : Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur! Az Úr éltesse e testvérünket, családjával együtt hívei s valamennyiünk örömére ! A hely, melyen a templom áll, községi legelő, melynek felét a róm. kath. hívek az evang. egyháznak ajándékképen adományozták. Százdon a felekezeti súrlódások ismeretlenek — a róm. kath. hívek a deméndi plébánia alátartoznak, melynek plébánosa főtiszt. Szilárdi Arisztid — ki a legkollegiálisabb viszonyban él a százdi lelkésszel. Bár dicsekedhetnénk ily testvéri egyetértéssel mindenütt! Végre a közebéd a parochián tartatott meg, melyen jelen voltak : Plachy Bertalan tanfelügyelő ritka kedvességü nejével, a deméndi plébános, a körjegyző Masszarovits, nejével, Schmidt György maróthi-, Hell teszéri-, Fuchs bagonyai-, Holuby csánki lelkészek nejeikkel, Yalencsik K., Licsko Márton nejével s nővérével, Zmeskall István felügyelő, — Sisák építész és mások. Hogy a felköszöntők nem hiányoztak — magától értetődik. H. A. A nyiregyházi ág. evang. egyház örömünnepe. Közli Leffler Sámuel, fogyran. tanár. I. Előzmények. Valóban lélekemelő ünnepélyeknek volt egyházunk oktober 22—26-ig színhelye; az ünnepélyen működő ihletett szónokok ajkairól mézként folyó evangyelmi igazságok magasztosúlt érzelmeket ébresztettek mindnyájunk szivében. Az átérzett öröm árja — mint lassan terjedő víz hullámai — nemcsak híveinkre, hanem a városunkban élő többi egyházak híveire is átcsapott s nem egynek láttam az öröm könnyét csillogni szemében, drága záloga gyanánt a békés egyetértés és együttérzés szent kifejezésének. Es az öröm és a lelkesedés méltó forrásokból fakadt ; de épen oly méltó volt az ünneplés tárgya maga is. — Kettős — sőt helyesebben hármas — ünnepély volt ez. — Oktober hó 23-án ünnepeltük templomunk felszentelésének százados évfordulóját, 24-kén nt. Bartholomeides János t. főesperes egyházunk közszeretet és köztiszteletben álló veterán buzgó apostolának 50 éves papi jubileumát; melyből 25 évet mint a hegyaljai egyházmegye fáradhatlan tevékenységű főespere híveinek igazi boldogítására, egyházának lelki építésére Nyíregyházán élt át ; s oktober 25 -én ünnepeltük a kis hegyalji leányegyház új templomának, — melyet nagys. Dessewffy Otto földbirtokos úr emelt Isten dicsőségére — a felszentelését. Ezen ünnepélyekről szándékozom e nagy egyház emlékét méltán megillető részletességgel megemlékezni e lap hasábjain a t. szerkesztő úr szívességéből. * * * Nem lesz érdektelen, ha némi visszapillantást vetek a múltba s rövid vonásokban előadom azt, hogy mint keletkezett egyházunkban ez előtt már egy évtizeddel az eszme, hogy az egyház fennállásának századik évfordulóját megünnepeljük. Az előrelátó, bölcs és egyházát gyermeki forró szeretettel szerető lelkész nt. Farbaky Józsefé a kezdeményezés érdeme. — 1876. május 21-én megtartott egyháztanácsülésben szólt ő mint lelkész híveihez, oly bensőséggel, oly igazi keresetlen őszintén hangján a szívnek, oly ékesen, hogy szavainak hatása alatt nem az egybegyűltek, hanem a kövek is megindultak volna; „Ünnepeljük meg templomalapitó őseink emlékét, legyünk, vagy legalább igyekezzünk méltókká lenni a porladozó, de szellemben közöttünk élő dicső elődökhöz ! Ok [templomot emeltek számunkra, mit fogunk mi a jövőnek emelni ? — Az ige testté vált. — Egy lelkes felszólalás, fáradhatlan munkásság, apostoli buzgalom és hívek áldozatkészségének gyümölcse gyanánt ott áll az ország legszebb ágost. evang. temploma. — E lelkes felszólalás eredménye lett az, hogy egyházunk 35,770 forinttal ékesíthette fel az isten házát; mig annak belseje a buzgólkodó híveket önmagukba mélyedni parancsoló egyszerűséggel lepi meg a belépőt; szép s merész kivitelű boltívei jó ízlést, erőt fejeznek ki, addig külseje meglepő, díszítése bámulatot kelt a nézőben. A templom s torony teteje veres rézzel fedett, a falak remek alkotású oszlopokkal és ívekkel ékesítvék. Főbejáratán egy fehér márvány portale ragyogja vissza a nap aranysugárait, melytől jobbra — és balra szintén márványlapok képezik a templom lábát (sokliját) ; a mesterségesen készült emelkedett téren fekvő templomot vasrácsozat veszi körül, s ez és a templom falai közötti tér — mondhatnám templomudvar, épen elegendő arra, hogy az egyház hívek gyiílhelye legyen az ájtatosság megkezdése előtt. Ez lett eredménye a szívből fakadt lelkes beszédnek! Még ez első gyűlésen csak arról tanácskoztunk mikép? és honnan? Csak hamar elkészité a kiküldött bizottság javaslatát. A történelmi hűség kedveért meg kell említenem, hogy két formulázott javaslat lett beterjesztve. Az egyik oktober havában 1876., Farbaky József lelkész, a másik deczember havában, ma már a földben nyugovó boldogemlékü Nikelszky Mátyás presbyter részéről. A Farbaky József javaslatának szárnyelvei ezek : „a százéves jubileum alkalmával életbe léptetendő mű legyen szoros összefüggésben a templommal mint a jub. emlékünnepély kegyeletének főtárgyával, legyen maradandó, legyen olyas valami, a mi a nagyon igénybe vett egyházi pénztárt kímélje meg a nagyobb kiadásoktól, legyen érzékelhető, a nagy közönséget is érdeklő s végül a családi kegyelet húrjait is rezgésbe hozni tudó valami" ; e végből ajánlja a templomnak és toronynak vörös rézzel leendő befedését, a templom belsejének nemes protestáns stylben leendő kifestését, a templom környezetének vasrácscsal leendő bekerítését. Mindeme munkálatokat minden kényszerkivetés kizárásával, csak önkéntes áldozatkészség forrásaiból véleményezi fedezni. Es valóban úgy is lett! — A közel harminczhatezer forintban nincsen egy kényszer garas sem ! mind az önkéntes áldozatkészség forrásából lett az kimerítve ! S ha valahol, itt kell megemlékeznem azon fáradhatatlan buzgóságról, melyet a lánglelkű szeretett lelkész hívei között kifejtett. Járt-kelt, prédikált, buzdított, példát nyújtott maga is az áldozatokban, nem kicsinyelte a szegény fillérét, hálásan köszönte meg a gazdag ezreit, mozgásba hozta a tizennégyezer lelket számláló egyház apraját és nagyját. Megszoktatta az iskolagyermeket arra, hogy haszontalanúl el-