Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyíregyháza
•371 költeni kapott krajczárját istendicsőségének -emelésére mint kell fordítani (571 frt 76 kr.), az ifjak és nők között megalkotott garas-egylet útján 1878 frt 74 kr. gyűlt be, melynek létesítésére egyházunk lelkes hölgyei vállalkoztak; — kiment a tanyákra s ott prédikálta az áldozatkészség nemes erényét s a lefolyt tiz év megmutatta, mit tehet egy lelkes pap hívei között, mert csupán a tanyai gazdaközönségnél szemes életben 4000 frt értéket meghaladó összeg gyűlt be. — Az aláírásra felhívott hivek, kiket az egyháznak kerületek szerint felosztott presbyterei kerestek meg, soha nem látott lelkesedéssel írták alá az íveket, mely házankénti gyűjtés eredménye 15,979 frtot meghalad. Ki birná előszámlálni azokat, akik tehetségükhöz képest vagy tán azokat meghaladólag is adakoztak a szent czélra; de meg nagyon is bajos lenne megvonni a határvonalat az ezernyi adakozók között, kiknek nevei iigy is egy évkönyvben lesznek megörökítve ; mégis mint az általános áldozatkészség fokmérőjét legyen szabad dicsérettel kiemelni, mily jelentékeny azoknak száma, kik egyenként 100—100 frttal : Ambrusz János és neje, Barzó János, Kordován Mihályné, Mócsan György, Nádassy Lajos, özv. Benes Jánosné, id. Garay Mihály, Zajacz József és neje, Kacsko János, Nikelszky Sámuelné, Helcz József, Pap Menyhértné, Kovách László, Nádassy Mihály és fia József, a helyb. timártársulat ; továbbá Benes László 120, Somogyi Gyula 120 frt; Mányik Józseiné és egyházunk kitűnő tollú, fáradhatlan tevékenységű jegyzője dr. Meskó László 150 frttal személyenként; dr. Meskó Pál veterán felügyelőnk 160 frttal; id. Gyurcsán József 200, özv. Czahuch Mátyásné 300 frt, Zsirska Julia 200 s fia Dezső emlékére 100 frttal járultak a szent czélhoz, kik mindannyian hálás emlékben maradnak az utókor előtt. De mindenekelőtt kimagasló fényben kell, hogy arany betűkkel ragyogjon és fog ragyogni a késő utókor előtt egyházunk történetében Csengery Sámuelné, szül. Szekeres Júlianna asszony neve, ki e szent ügy felkarolásában oly áldozatkészséget tanúsított, mely napjainkban valóban tüneményszerűnek mondható; ő egy maga 4300, férje külön 1100 frttal, összesen 5400 frttal mozdították elő a kegyeletes czél elérését. Protestáns egyházunk szegény; — legfőbb kincsünk a lelkiismeret szabadsága és a hivek áldozatkészsége : amazt kegyelettel őrizzük, fejleszszük emezt, tartsuk ébren minden időben ! — Alig képzelhetnék a kis és szegényebbsorsú egyházak lelkészei, mely könnyen lehetne egy elkölthetetlen alapot teremteni, mely örök időkre biztosítaná lételét egyházunknak, ha követnék azt a példát, melyet lelkészeink követnek. Nincs talán funkczió, melynek végzésénél néhány fillér, vagy forint, mint önkéntes ajánlat ne gyűlne be ; — már annyira megszokták a hivek ezen nemét az önkéntes, felhívás nélküli adakozásnak, hogy rosszúl esik nekik, ha elmulasztják ; — a stolán felül mindég juttatnak valamit „a jubileumi alapra" is. Az adakozás ezen ébrentartása — lehet — jövővel nálunk is megteremti az alapot, mely egészen fölöslegessé fogja tenni a kivetett adó behajtását ! — Adja Isten, úgy legyen mindenütt! Farbaky József, szeretett lelkészünket nemes törekvésében támogatta az egész egyház; de a terhes munka, ezerféle gondban leghívebb lélekkel osztozott vele egyházunk példa gyanánt kimagasló két alakja dr. Meskó Pál egy- I házi felügyelő és fia dr. Meskó László, egyházi főjegyző. Adja Isten, hogy még sokáig legyenek oszlopai és vezérei ez egyháznak, példájok pedig másokat is hasonló apostoli hitbuzgóság és fáradhatlan tevékenységre serkentsen, itt és minden testvéregyház kebelében! Ily előzmények után nemde lélekemelő jubileum következik ? (Folytatjuk.) Temetőszentelés Sopronban. — Hétfőn, november 1-én megható ünnepély folyt le a soproni evang. gyülekezet kebelében. — E napon lett ugyanis a gyülekezetnek a város keleti oldalán a balfi út mellett épített uj temetője ünnepélyesen felavatva és a közhasználatnak átadva; és ezzel egyszersmind az évek óta szőnyegen forgó temetőkérdés végleg megoldva. — A jelzett napon reggeli 9 órakor az új iskola-épületben összegyűlt konventtagok — elöl az iskola növendékeivel s a lelkészi karral s kisérve a gyülekezet számos tagjaitól — harangzúgás mellett kivonultak a régi temetőbe, melyhez a gyülekezet minden egyes tagját annyi fájó emlék fiizi! .... E régi temetőt még 1674-ben szerezte a gyülekezet, midőn a Leopold-féle üldözések alatt az addig használt szent-mihályi templomtól s az a körüllévő temetőtől is megfosztatott. Könnyen elgondolhatni, hogy e 212 éven át használt sírkerttől a gyülekezet nem könnyen vált meg; de a felsőbb parancsnak, mely a terjeszkedő város által már is körülépített s így egészségi szempontból tovább meg nem tűrhető temető bezárását elrendelte, végre is, habár fájó szívvel — engedni kellett. — Nincs itt maradandó városunk ! . . . Az amúgy is szép temető, a búcsúünnepélynek ezen szomorú napján, annál is inkább, mert e nap a halottakról való kegyeletes megemlékezésnek napjával összeesett. — gyönyörű virágos kertté lett átalakítva : a ragyogó őszi nap is nagyban emelte az ünnepélyességet. A hivek s érdeklődők beláthatatlan sokasága lepte el az egész temetőt. A gyülekezet által elzengett buzgó ének után Stiegler G. lelkész úr lépett a lelkészek sírboltja fölé készített emelvényre s megható szavakkal rajzolta a fájdalmat, melylyel a gyülekezet régi, megszokott temetőjétől búcsúzik, de egyszersmind vigasztalólag utalt a menyei atya szeretetére s hatalmára, ki bennünket szeretteinkkel — ha nem is itt, a sir ölében, de ama holdogabb hazában örökre egyesíteni fog. 1) — A gyülekezet legelső tagjaitól kezdve a legutolsó napszámosig — nem maradt itt könny nélkül egy szem sem. A sírban nyugvókra, valamint a tovább vándorlókra mondott áldás után a gyülekezet még egy éneket zengett el s azután ismét harangzúgás mellett vonult ki az új temetőbe, a hol is a tágas térség közepén felállított emelvény körül már is összegyülekezve vártak a városi testületek, vallásfelekezetek s a katonaság képviselői és mintegy 5—6000 főre tehető néptömeg. A felszentelési ünnepély magyar karénekkel „Uram. maradj velem!" kezdődött, mely után Zábrák Dénes lelkész mondott magyar nyelvű alkalmi beszédet, I. Móz. 28. 17. a temetőt „rettenetes helynek." „Isten házának" s „Menyország kapujának" nevezvén. Erre német karének s utána Brunner János lelA mondott beszédekről bővebben nem akarok szólni, mert a minden oldalról nyilvánuló óhaj következtében azok még e hét folyamán nyomtatásban is megjelennek s akkor a nagyt. szerkesztőségnek kiilömben is bátor leszek, egy j példányt küldeni.
