Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Brassói ev. magyar egyházmegye

•329 Es ezzel az 1885/6. évre kiadott akadémiai évkönyv értekezéseinek megismertetését elvégeztem. Vajha hasonló tartalmú és irányú évkönyvvel találkoznánk a jövó'ben is! Mert ha bizonyos oldalról ugyanis követelőleg kívántak megismerkedni az akadémia szellemével — fó'kép tankönyvek utján — : úgy az igazi érdekló'dés bizonyára ki lesz elégítve ez értekezések által, melyek nemcsak hogy a tudomány színvonalán állanak, hanem annak előmenetelére s szélesebb körben való el-kiterjesztésére jótékony befolyással leendenek. Faxit Deus! Gadl Mihály. iüfim A kezdet meg van téve. Most is fülembe cseng Péchy Tamás ama gyönyörű, egyik egyetemes gyűlésen tartott beszéde, melyben az evang. felsőbb leánynevelés szükségességét foghatóan kiemeli, és a prot. szellemben nevelt anyák hitbuzgóságára és vallásos kegyességére épiti egyházunk jövendőjét. Hasonlót hangstilyoztak utánna többek is. Így nevezetesen a dunántuli kerületben Purgly Sándor, a veszprémi egyházmegye nagyérdemű felügyelője. Mégis sok idő mult el, mióta mindezek történtek, a dologban pedig, a rozsnyói evang. leánynevelőintézet felállítását kivéve, mi a tiszai püspök halhatatlan érdeme, ez ideig a kerületek részéről misem történt. Ezeknek tudata indított egy kis sereget, a sokoróaljai evang. papságot, 1886. szeptember 15. Kispéczen tartott kántor alkalmával ama nemes elhatározásra, miszerint egy a dunántuli egyházkerületben felállítandó evang. felsőbb leánynevelőintézethez a kezdeményezést megtegyék. — Ugyanis nyolczan 10 esztendőre kötelezték magukat, hogy évi 5—5 frt befizetéssel = 400 frt, e czélra járulni fognak.T Azóta a kis sereg számát szaporította Karsay Sándor, dunántúl nagynevű és érdemű püspöke, Tolnay József bőnyi, Ihász László kisbabóthi lelkész. A kezdet tehát meg van téve, ha mindjárt mustármagnyi is. Vegye most már az ügyet a dunántuli kerület a maga avatott kezeibe; s addig tegyen, addig fáradjon ez ügyben, mig tettével diadalt nem arat. — Mig a kerület nem intézkedik, nevezett papság gyűjt e czélra, azután pedig átadja a gyűjtött összeget a kerületnek, érdemre nem számitva, csak a kötelességből fogja kivenni jövőre is a maga osztályos részét. Midőn e kezdeményezést nyilvánosan is tudatom a főt. kerülettel, el nem hallgathatom, hogy mikor az anyák gyermeket szülnek, nemcsak életet adnak magzataiknak; de az egyháziasságot is, — ha van bennük, — már az anyatejjel átszármaztatják gyermekeikre. . Foglaljuk le tehát a prot. nőket egyházunknak, az által, hogy prot. evang. szellemben neveltetésökről evang. leánynevelőintézetek felállításával mielőbb gondoskodunk. Nem habozom kimondani : Ezzel áll; e nélkül esik egyházunk hegyen épült városa! Bognár Endre. A brassói ág. hitv. evang. magyar esperesség gyűlése. A brassói ág. hitv. evang. magyar esperesség f. évi szeptember hó 24-dikén tartotta meg a brassói magyar evangelikus templomban második közgyűlését, a melynek egyetlen tárgyát a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületnek, a hozzá csatlakozni kívánó brassómegyei magyar evang. egyházak ebbeli kérvényére végzés alakjában adott válasza képezte. A tiszai evang. egyházkerületnek f. évi augusztus 18-án Kézsmárkon tartott közgyűlése ugyanis, a folyamodó magyar evang. egyházakat, ezek között a szászok ellenszegülése daczára a brassói magyar evang. egyházat is, a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület kötelékébe, esperességeinek egyhangú hozzájárulása mellett, befogadni határozta; de a folyamodó egyházak minden kívánalmát, a melyeknek teljesítéséhez ezek a csatlakozást kötötték, — s ezek között különösen azon óhajtásukat, hogy az egyházmegyei tanács (Bezirksconsistorium) nálunk meghagyassák, és ez vezesse az esperesség kormányzatát, — nem találta teljesíthetőnek. Szükségessé vált ennélfogva, hogy a brassói magyar evang. esperesség újra nyilatkozzék, hajlandó e a tiszai kerülethez való csatlakozásra az ez által megszabott feltételek alatt is vagy nem. A közgyűlés, melyen az összes brassómegyei magyar evangélikusok meghatalmazottjai jelenvoltak, egyhangúlag a következő határozatokat hozta : „1. A közgyűlés örömmel értesül a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület Kézsmárk sz. kir. városában 1886. augusztus 18-án tartott közgyűlésének velünk 2111/886. püspöki szám alatt közölt 5-dik számú végzéséről, mely szerint a brassómegyei 11 magyar evang. egyházközség a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületbe, mint ezen egyházkerület többi 8 esperességével egyenjogú 9-dik esperesség bekebeleztetni határoztatott s habár, a jelen viszonyok kényszerítő hatalma előtt meghajolva, a mi a bekebeleztetés feltételeit illeti, az egyházmegyei tanácsunk által felterjesztett kívánalmaknak egész terjedelmökben való tekintetbevételét óhajtotta volna is közgyűlésünk : mindazonáltal tekintve azon a magyarhoni evangélikusokra nézve szomorú, az erdélyi evang. egyházkerületre pedig lealázó emlékeket, melyek az erdélyi evang. egyházkerület alkotmányához tapadnak, érti a tiszai evang. egyházkerület közgyűlésének az erdélyi úgynevezett „Landeskirche" alkotmánya iránt nyilvánult ellenszenvét és mély hálával s forró köszönettel fogadja a nyert engedményeket is s azokhoz egész terjedelmökben alkalmazkodni kíván. 2. Hogy pedig megmutassa közgyűlésünk , miszerint kívánalmainak fölterjesztésében is nem talán a föltehetőleg szász hitrokonainkról ránk átháramolhatott kiváltságoskodás (Privilegiensucht), hanem tisztán viszonyaink szükségleteinek figyelembe vétele által vezéreltetett : ezennel kimondja, hogy a tiszai egyházkerületnek végzése II. pontjában kimondott azon óhajához, mely szerint „a magyarhoni prot. egyházban fennálló önkormányzati rendszer a bekeblezett egyházakra is teljes egészében s minden kivétel nélkül alkalinaztassék," teljesen hozzájárul és minél előbb egészen a tiszai „Rendezet" és „Utasítások"-ra kiván helyezkedni, a miért is egy bizottságot küld Gödri János ügyvéd, Kis Árpád lelkész és Masznyik Gyula lelkész urak személyében azon utasítással, hogy az a jövő kerületi gyűlést megelőző valamelyik esperességi gyűlésre ez irányban a módozatokat illetőleg határozott javaslatot tegyen. 3. Hogy a „végzés" egyes pontjai a tiszai evang. egyházkerület elnökségének e végzés 8-dik pontjában kilátásba