Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Csecsetka Sámuel. Theol. akad. évkönyv (Gaál M.)

•328 valódi objectiv történeti értelmét kifejteni. Ennek felvétele az önálló kutatás, s mások által eddig el nem ért eredmény constatálása. Nemes ambitio ! s ha sikerült a feladat teljesítése, annak a hazai theologiai tudomány fejlődésének nevében örvendenünk kell. Lássuk tehát mi a kutatás módszere s mi az elért eredmény. Masznyik előbb az evangyéliom jellemével s hátterével foglalkozik. Az evangyeliom jelleméről állítja, hogy az nem annyira történeti, mint inkább philosophico-theologiai jellemű mű. Az evang}

7eliom hátteréül pedig az üdvtörténeti anyag irodalmi feldolgozásának fejlési foksorait állítja elé. A kereszténységnek — úgymond — legkezdetlegesebb fejlésfoka a petrinisztikus, vagyis zsidókeresztény álláspont, amely szerint a nem zsidók csak a zsidó törvényközösségbe való belépés mellett válhatnak a theokratia (Isten országa) tagjaivá. Ez alapon: Jézus a Krisztus, mert őt a nemzeti-történeti messiási eszme, s ő a nemzeti-történeti messiási eszmét igazolta. Ez alapon állanak a synoptikusok. Második fejlésfok a paulin isztikus, vagyis szabadelvű zsidó-keresztény álláspont, mely szerint az üdvnek, vagyis az istenfiúságban való részesülésnek feltétele egyfelől hit, másfelöl Isten keg}

Telme. A zsidó elem ez állásponton az ótestamentomi előföltétel és rabbinisztikus jellemű Írásmagyarázat. Ez alapon Jézus a Krisztus, mert őt a nemzeti theologiai messiás-eszme, s ő a nemzeti theol. messiási-eszmét igazolta. Pál szerint ugyanis Jézusban az örök Krisztus, mint ideális menny és ember lett reális valóságos emberré, kinek halála utolsó biintörlő áldozat, s feltámadása a szellemfiúsági életviszony létesitése az emberiség körében. A kereszténység harmadik fej lésfoka a johanneisztikus vagyis — keresztény alexandriai vallásbölcseleti álláspont, mely a zsidó-görög vagy hellenisztikus nemzeti korbölcseletnek frigykötése a keresztény szellemmel. E szerint a világfejlődés folyamában örök mozgató elv az eszme — J-nyog — s ez nem anynyira Isten és ember között közvetítő transcendens embereszme, mint inkább Isten és világ között közvetítő metaphysikai isteneszme. A váltság ténye tehát abban áll. hogy az Isten, mint absolut szellem mellett önálló hvpostatikus létet nyert világeszme, concret történeti személyiség lett. s így a menny a földdel, a szellem az anyaggal mintegy uj teremtés folytán egyesült ó hr/og oúq'í syévaro. Ez alapon : Jézus a Krisztus, mert őt a nemzeti bölcsészeti világeszme s ő a nemzeti bölcsészeti világeszmét igazolta. János szerint tehát a testté lett Eszme : Jézus Krisztusnak, az égből alászállt, a világ világosságát és életet képező Istenfiának személyisége. Es ezzel az evangyéliomnak nemcsak jelleme és háttere (melynek legfontosb oldala a Philo-féle logostan), hanem alapeszméje is adva van. Ezek előrebocsátása után tárgyaltatik a prologus János evangyéliomának legnehezebb része. Szerző polemizál Baurral, a ki a 14-ik vers tétjének csak alárendelt jelentőséget tulajdonít, s nem fogadja el Lücke, Bleck, de Wette, Baumgarten, Crusius véleményét sem, miszerint 9—11 versekben is a Logos ugyanazon megjelenéséről van szó. melyet a 14-ik vers közelebb megjelöl. Szerző szerint János evangyéliomának két bevezetése van: egy bölcseleti és egy történeti. A bölcseleti 1—13 terjed, a 14 vers a fordulópont, a sarkalatos és specifikus történeti alapténv, s azután jön a történeti bevezetés — a testimonium Johannis. Szerinte — és ez volna az uj világítás — a prologus Jánosa és a testimonium Jánosa közt nagy a különbség. Amaz bizonyságot tesz a Lógósról, emez pedig a testben megjelent Lógósról. Amaz symbolikus, emez történeti személy. Amaz a prophetismusnak personifikált képviselője, emez pedig a názárethi Jézus kortársa. Vájjon szerzőnek ezen nézete melletti érvelése elég meggyőző erővel bír-e : nem akarom vitatni. Előttem legalább akadály már János megnevezése is a prologusban arra nézve, hogy ne tekintsem concret történeti személyiségnek. Szerző ugyan úgy beszél a 105. lapon ker. Jánosról, mint a ki „fölülről született", mi a synoptikusok szerinti szentlélekről való születésnek megfelel ugyan : de János evangyélioma szellemében ez ker. Jánosra katexochen aligha vonatkoztatható, mert a János ev. 3., 31. inkább Jézusra illik, kihez magát ker. János megindító szerénységgel mint földi ember viszonyítja. Aligha egyéb tehát ker. János szerepeltetése a prologusban, mint theoretikus igazolása a mellőzhetlen történeti személyiségnek. Ezzel nem akarok valamit levonni a nagy apparátusi! értekezés érdeméből ; mert úttörő mű s irályában fellengző. Itt-ott dagályos is. így eshetett, hogy a 88-ik lapon Saul megtérésére akként adatik elő, mintha az István vértanú halálával egyidejűleg történt volna. Végül áll az értekezések sorában Krupec István magántanár közleménye ily czimen : „Adatok az evang. superintendensek egyházlátogatásának történetéhez különös tekintettel a párbérre." Közlő a pozsonyi evang. lyczeum rendezetlen kéziratgyüjteményében megtalálta a vágvölgyi első superintendensek egyházlátogatásának „Regestáit" tiszta másolatban s ezeket a kissé megviselt eredetivel, — mely a dunáninneni egyházkerület levéltárában őriztetik, összehasonlítva, feladatául tűzte ki : ezek tartalmának összefüggő főrészét megjegyzésekkel kisérve s történeti keretébe illesztve megismertetni. — s ezzel kapcsolatban a „párbérről" is véleményt mondani. Mióta Fabó tolla elpihent, az ily „Monumenták" közlése is megakadt : azért a hazai evang. egyház történetének barátai örömmel üdvözölhetik a tanár urat, midőn a pozsonyi levéltárakban rejlő kincseket — ha az Évkönyv szűk keretében is — megismertetni buzgólkodik. Kár azonban, hogy az ily magában becscsel biró okmányok ismertetését muló napi kérdéssel kombinálta, s ez által a czél egységét koczkáztatta. A párbérügyben nyilvánított vélemény intentióját pedig alig tudjuk belátni ; mert ha jól megértettük, a vélemény ebben kulminál: A párbér magánjogi dologi teher Reg es táink szerint is; de ugyanazok szerint van kivétel is, vagyis van személyes párbér is. — A róm. kath. papok javára evang. birtokosoktól követelt párbér azonban jogtalan, mert az 1790 1. : 26. t.-cz. 6. pontjával ellenkezik. Ezen kérdést a hivatkozott kúriai határozat talán jobban fejtette meg, midőn a párbért csak akkor nyilvánítja magánjogi dologi tehernek, ha arra a lekötelezés a magánjog törvényes formái közt jött létre. Mert azt már csak nem fogja egy jogász sem bizonyítani, hogy közjog a magánjogot megszünteti. Ez alapon ugyanis még e telekkönyvileg bekebelezett párbért is meglehetne tagadni az 1790/1. : 26. t.-cz.-re való hivatkozással.