Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Rozsnyó

•321 tehát azon az általános vallástörténetnek, mint a vallástudomány egyik fő-, alapvető részének előadása jogosult. Eddig van a bizonyitásnak positiv oldala, most következik a negativ, vagyis a történeti éniség álláspontjáról az általános vallástörténet ellen felhozható érvek czáfolata. Az ellenvetések első csoportja ekkép alakúi : A) A keresztény vallásnak kijelentési absolut jellemével ellenkezik a) a vallás egyetemessége, b) a vallás lényegének fokozatos megvalósulása c) a vallásnak egybehasonlító kezelése. Az első syllogismus tehát, melyet ki kell forgatnia, ez. Ha a keresztény vallás kijelentési absolut jellemmel bir : akkor egyetemes vallásról beszélni nem lehet. Ámde már maga a keresztény vallás monotheistikus és az egész világra szóló czélzatánál fogva egyetemes jellegű, mivel a legparányibb dologban is a végtelen szellem egy nyilatkozatát keresi s a bűnös és már-már elvesző lélekben is Isten képére ismer : tehát a keresztén}' vallás szellemében oly vallásról, mely az isteni szellemnek bár mennyire megtörött sugarát, mégis magában foglalja — milyen a babona, és népszokás is — igenis beszélhetünk. A másik hamis syllogismus ez. Ha a keresztény vallás absolut kijelentési jellemmel bir : akkor a vallás lényegének fokozatos megvalósulásáról beszélni nem lehet. Ámde a keresztény vallás és más vallások közt nincs határozott át nem hidalható ellentét, hanem csak foki különbség, a mint ez nemcsak a történetileg, lélektanilag, theologiailag, hanem tekintélyileg is, Krisztus, Pál, Héber levél, János evangyelioma, egyházatyák, s Luther világos tanítása által beigazolható : tehát a vallás lényegének fokozatos megvalósulásáról, vagyis arról, hogy az emberiség bármely vallásos állapotában soha sem szűkölködött isteni kijelentés nélkül, de hogy a keresztény vallás a vallási fejlődésnek legmagasb lépcsőzete — igenis beszélhetünk. A harmadik megdöntendő syllogismus ez. Ha a keresztény vallás kijelentési absolut jellemmel bir : akkor a keresztény vallásnak más vallásokkal való egybehasonlítása a keresztény vallás szellemével ellenkezik. Ámde az összehasonlító módszer alkalmazása a keresztény vallást lényegében, sajátosságában nemcsak nem veszélyezteti, hanem ellenkezőleg a keresztény vallás iránti érdeklődést, annak sajátosságába, egyetlenségébe való elmélyedést csak fokozza. Itt az argumentatio a minori ad május van alkalmazva szerelemről, a szülői szeretetről, a haza és nemzetiség iránti szeretetről, melyek az összehasonlítás próbáját kiállották, átmenve a vallásszeretetre, melynek az összehasonlítás folytán tudatossá kell válnia, sőt az érintkezés folytán hatásában fokozódnia. B) Az ellenvetések második csoportja azon theologiai álláspont ellen irányul, mely szerint a theologiának tárgya a vallási élet fényeinek rendszeresítése, alakja pedig az átélt vallási tapasztalatoknak történeti és bölcsészeti tanulmány alapján való tisztázása és sajátos feldolgozása. Az ellennézetüek szerint ugyanis ez álláspont az egyházat megállapított tanai- és intézményeivel létében veszélyezteti; az egyest pedig a subjectivismus meredélyére állítja. — Ezen ellenvetések megczáfolása végett szerző az ő álláspontjának jogosultságát a protestáns egyház kebelében bizonyítja a következő érveléssel. Ha protestáns egyházunk a reíormátori Luthert vallja vezérének : akkor a modern theologiai álláspont s ezzel az általános vallástörténetnek előadása jogosultsággal bir, mivel Luther az eszményi láthatatlan egyházról szóló tan által épen a kötelező tanok és kényszerű intézmények szolgaságából mentette meg a Krisztus szellemétől áthatott s egy szent egyesületben közös életre társult híveket. Már pedig Luthert vezérének vallja az úgynevezett lutheránus irány is, mely Németországban az egyházi unió elleni ellentétből fejlődve, hatását hazánkban is érezteti. Ámde mivel ez irány a láthatatlan egyházat a maga intézményes egyházával, s Istennek igéjét a 16-ik, illetve 17-ik század nyelvén és gondolataiban előterjesztett tanokkal azonosítja : tehát ez nem egyéb, mint a római katholiczizmus hierarchikus törekvéseinek gyenge utánzata. Szerző megengedi, mikép úgy az újlutheranizmusnak, mint a római katholiczizmusnak az emberi társadalomra nézve van paedagógiai jelentősége, mely jelentőséget a praktika theologiának figyelembe kell vennie; de a mellett hangsúlyozza, hogy a tudományos theologiának ezen türelmetlen irány elhatalmasodását épen protestáns egyházunk létjogosultságának szempontjából meg kell akadályoznia. Végül szerző a theologia fokozatos fejlődésének s a vallásos egyéniségeknek szemléltetése czéljából átnézetet ad a protestáns theologia történetéből úgy Németországban mint hazánkban, e helyütt méltatva Ballagi és a protestans-egylet működését is, azután hatalmas érvelésekkel telt lelkes előadását igy fejezi be: „ezen igazolásomban birom sajátos czélgondolatommal adott kötelességeim teljesítésével járó öröm és boldogság érzetemnek a magyar protestáns egyház szellemében gyökerező alapját s ez egységben annak (t. i. álláspontomnak) jogosultságát." E szónoki remekmű, melynek logikai vázlatát — átlátszóságánál fogva vajmi könnyű volt elkészíteni, az akadémia évkönyvének valódi gyöngye, s a theologiai ismereteknek kincses tárháza. Gaál Mihály. ilifll i, A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület rozsnyói felsőbb leányiskolájának felszentelése. Folyó hó 12-én, vasárnap d. e. 11 órakor a rozsnyói evang. egyháznak s vele együtt a tiszai egyházkerületnek örömünnepe volt. — Főtisztelendő Czékus István úr, rozsnyói lelkész s a tiszai kerület püspöke ekkor szentelte fel ugyanis az immáron teljesen elkészült és felszerelt felsőbb leányiskolát s átadta azt a nyilvánosságnak. Hogy mily hiányt vannak hivatva az ily intézetek pótolni, azt tudja mindenki, a ki az igazi protestáns szellem és élet megőrzését és virágzását épen a vallásukhoz hű, igaz protestáns nőkben, anyákban látja biztosítva. Azért a helyett, hogy e magában is eléggé nyomós érvet fejtegetném, csakis azon egy tényre utalok még, hogy ezen rozsnyói iskola létesítése — eltekintve az általános érdektől — különösen helyi szempontból már elodázhatlanúl szükséges volt, mert Rozsnyón a róm. kath. püspökség pártfogása alatt virágzó apáczazárda olcsó díjaival, kegyeskedő modorosságával és felmutatott — tagadhatlanúl szép — sikereivel főleg a nyelveket és finomabb kézi munkát tanulni akaró evang. leányainknak nem épen kedvetlenül látogatott gyülőhelyévé s mint szomorú tapasztalatot mutatták,