Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Rozsnyó

32-2 minden kolostorral közös intentióinál fogva, nem ritkán valóságos veszedelmükké lón. A felszentelési ünnepély lefolyása protestáns egyszerűségű, de protestáns bensőségü is volt. Az egyház színe java gyűlt itt össze, hogy részt vegyen a közös örömből s a közös hálából s két rövid énekvers elzengése után lelkesült boldogsággal hallhassa a tevékeny főpásztor felszentelő beszédét, mely egész terjedelmében így hangzik : „Jöjjetek, örvendezzünk az TJrnak, vigadjunk a mi szabadításunk kősziklájának. Menjünk eleibe hálaadással, énekeljünk neki dicséreteket, mert jó az Úr és mindörökké vagyon az ő irgalmassága" — e szavakkal inti Dávid a 95-ik zsoltárban Isten dicsőítésére a zsidó népet; e dicsőítő szavakat, e hálafohászt kell nekünnk itt ma dagadó kebellel hangoztatnunk, midőn azon czélból gyűltünk egybe ezen felsőbb leányintézet helyiségébe, hogy azt a múzsák hajlékává szenteljük, a tudományok csarnokává avassuk és az istenfélelem és tiszta erkölcs veteményes kertéül jelöljük ki. „Öt éve már, hogy a felsőbb leányiskola létesítésének eszméje felmerült közöttünk, érezve annak szükségét és nélkülözhetlen voltát k ü lön ö s en hitfelekezeti szempontból; azonban szegény anyagi körülményeink ólomsúlylyal nehezedtek reánk, a kivitelt, oly gyorsan, mint akartuk, nem eszközölhettük, saját vállaink a terhet el nem bírván, mások támogatását kellett igénybe vennünk, hogy czélunkat megközelíthessük. „A nemes czél, melyet kitűztünk, évről évre nagyobb elismeréssel találkozott úgy egyesek mint testületeknél, közohajjá vált nemcsak egyházkerületünkben, hanem az egész magyarhoni protestáns egyházban, hogy bennlakással ellátott felsőbb leányiskolák létesíttessenek s azokban evang. leányaink, minden idegen befolyástól menten, evangyelmi szellemben, egyházunk hitedzett és istenfélelemben szilárd tagjaivá neveltessenek. „Egyházunk a szükség érzetétől áthatva, a közohaj által fellelkesülve meghozta a nemes áldozatot, megszerezte tetemes áldozattal, 10,000 frt. költséggel az intézet helyiségét; egyháztagjaink szives készséggel járultak az intézet fenntartási költségeinek fedezéséhez; gyámintézeteink és külföldi hittestvéreink örömmel támogattak szeretet adományaikkal, az egyházkerület pedig betetőzte óhajunkat azon nemes tettével, hogy évi 1000 frtot szavazott meg az intézet életbeléptetésére, s e fölött 1000 f r t o t adott annak felszerelésére. „Teljesült ez által szivünk öröme és reménye s mi e reményünk valósulásának annálinkább örvendhetünk, mert ezen intézet első a maga nemében magyarhoni prot. egyházunkban, mely a küzdőtérre kiáll, hogy az önvédelem hitbuzgó munkáját folytatva evang. egyházunknak és az evang. szülőknek hasznos szolgálatot tegyen. „Örüljünk ezen, testvéreim az Úrban! teljes lélekkel vigadjunk azon, hogy segítségünkre volt a kegyelem és áldás Istene és Sámuellel azt mondhatjuk: „Mindeddig segítségünkre volt nekünk az Isten!" emeljük fel az Úrhoz hálaimánkat atyai jóvoltáért s énekeljünk szent nevének dicséreteket azon kegyelmeért, hogy bizalmunkban meg nem szégyenített, hanem áldó kegyelmével siker és győzelemre segített; 11 bejáró, 2 bennlakó rendes és 3 rendkívüli tanítványnyal és e fölött 22 női munkavarrást tanuló, összesen tehát 38 növendékkel*) nyithatjuk meg intézetünket, elismerve őszinte szívvel azt, hogy a ki benne bízik, soha meg nem csalatkozik, mert Ő szegény eszközökkel is képes országát diadalra vezetni, a csekély kezdetet is képes sikerrel koronázni. „Midőn azonban örömtől dagad kebelünk s hálát rebeg a Mindenható iránt szánk és szívünk, szükséges, hogy ezen hála és lelki öröm ne csak ma hassa át szíveinket, hanem jövőben is fénylesse és tündököltesse ragyogó sugarait, mert intézetünk létesült ugyan, de nem tagadhatjuk, hogy a kezdet terhei és nehézségeivel küzd ; épen ezért szükséges, hogy jövőben is legyen annak evang. egyházunk ápoló és gondviselő édes anyja ; szükséges, hogy evang. híveink, a mint eddig szent lelkesedéssel karolták fel azt és szives áldozatkészséggel mozdították elő életbeléptetését, épen úgy továbbra is szivök őszinte szeretetével s készséges kegyadományaikkal gyámolítsák azt, hogy ez intézet évről évre nagyobb előmenetel és felvirágzásnak örvendjen; szükséges különösen, hogy ti tisztelt tanítónők és tanítók, kik az intézet élire állíttattatok, az intézet vezetésében, a leányok oktatásában és szivöknek az istenfélelem és tiszta erkölcsiségben való megerősítésében oly hű kötelességteljesítést, oly lelkesült hivatottságot, oly nemes és kitartó igyekezetet és fáradhatlan szorgalmat tanúsítsatok, hogy evang. egyházkerületünk és evang. egyházunknak elismerését teljes mérvben kivívjátok, a növendékek és szülők osztatlan szeretetére tegyétek magatokat méltókká és az intézetnek oly jó hírt és nevet biztosítsatok, miszerint azt nemcsak a kerület pártfogolja mindenkor örömmel, hanem az összes magyarhoni prot. egyház is örvendjen fennállásának és sikeres működésének. Ily lélek, ily szent törekvés vezessen és hasson át mindnyájunkat és akkor Isten áldása el nem marad; növekedni, terjeszkedni és virulni fog Isten segedelmével intézetünk, evang. egyházaink üdvére és javára s leánygyermekeink üdvének és boldogságának megalapítására, mit adjon az Atya, Fiu és Szentlélek Isten! Amen." . . . . E keresetlen szavú, de őszinteségével, Istenbe vetett bizalmával oly mélyen ható beszédet buzgó ima — majd ezt a felszentelő áldás követte — s rövid énekkel az egyszerű ünnepély véget ért. Ezután a püspök úr megköszönve a megjelentek érdeklődő részvétét felhívta őket az intézet berendezésének megtekintésére, kik az intézet két sok reményre jogosító tanítónőjének Lehr Emma igazgatónő (Lehr Albert jeles fővárosi tanár nővére) és Hajcsi Kornélia (Hajesi Sándor rozsnyói fogymn. derék igazgató leánya) kisasszonyok előzékeny kalauzolása mellett azon örvendetes tapasztalatot tették, hogy itt „mindenek ékesen és szép rendben" intéztettek el Legyen is mindig így ! — Az eddigiek elmondása után le is tehetném tollamat, ha nem érezném, hogy az így adott kép, habár kellemes is, de hiányos. A „reporter" mellett ott állt szivemben a „jövendő pap" is, a ki melegen érdeklődik minden iránt, mi az egyházat érinti s tanulni igyekszik ott, a hol erre alkalmat talál, hogy idővel mindezt értékesíthesse . . . Különösen ér*) ma már egy gyei újból szaporodott e szám. — Rendes növendék az, a ki az előírt tanterv szerint valamely osztályba lép, rendkívüli, a ki a nem kötelezett, csak egyes, tárgyakat tanulja.