Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Csecsetka Sámuel. Theol. akad. évkönyv (Gaál M.)

•320 el. Legrészletesebben van előadva a legújabb kor, a pozsonyi főiskolának a Thún-féle tervezet elleni ellenállása s különösen a főiskola theologiai intézetének theologiai akadémiává történt fejlődése. 0 nem mondja, de mi tudjuk, hogy a pozsonyi főiskola ezen legújabb történetében „magna pars" épen Csecsetka vala, kinek hazafisága és egyházszeretete nem ismert akadályt az immár elért czél munkálásában. A jelen velős monographia annál élénkebbé teszi azon óhajtásunkat, vajha Csecsetkától több ilynemű művet birhatnánk; s vajha különösen egyházjogi kitűnő előadásainak monumentumát egy tankönyvben vagy legalább vezérfonalban felállítaná! Becses útmutató volna ez a jelen időben mindnyájunknak a mindig élénkebben sürgetett, de semmikép elő nem készitett egyházi zsinat küszöbén, mely — félő: egyházunk ős, de el nem évült alkotmányán hamarabb fog rontani mint épiteni. Második Yasskó Gyula tanárnak értekezése ezen felirattal : „Vallás és tudomány. Gondolatök e kettő egymáshoz való viszonyának megértéséhez." — Az egésznek alapgondolata az, hogy a vallás és tudomány nemcsak hogy ki nem zárják, hanem postulálják egymást. A kettő közötti harcz tehát félreértésen alapúi, s leginkább azon fordúl meg, hogy a vallás s így a kereszténység fogalma is minden esetleges járulékától megszabadíttassák, s különösen az isteni tartalom az előterjesztés formájától megkülönböztessék. A gondolatmenet ez. A vallás egyelőre az embernek felemelkedése Istenhez, mi azon meghasonlás eredménye, melyet az ember mint természeti, tehát, mint korlátolt lény, és mint szellemi, tehát szabad lény, közvetlenül érez. A harmónia ugyanis úgy jön létre, hogy az ember Istentől válik függővé, mi egy a külső világtól való szabadsággal. De mivel az ember soha sem juthatna arra, a mire benne arravalóság nincsen : tehát fel kell venni az ember lényegében az isteni magot, Istennek az emberben való tevékenységét : s akkor a vallás ugyan az ember felemelkedése Istenhez, de egyúttal Isten leszállása az emberhez. Ezen kölcsönviszonyulás folytán a vallás egyfelől hit, másfelől kijelentés. A vallásnak a tudománynyal való érintkezése ott kezdődik, midőn a szellemmel, tehát gondolkodással, érzéssel és akarással bíró ember gondolkodási erejénél fogva megérteni törekszik azt, a mit egyelőre közvetlenül érez : mert akkor támadnak a vallásos szemléletek, képzetek, fogalmak, melyeket az ember csak jelen környezetéből vehet. Az ellentét vallás és tudomány közt pedig ott kezdődik, midőn az ember vallásról való felfogását nemcsak magára nézve, hanem absolute igaznak tartja, s így a formát a tartalommal azonosítja. Még nagyobb a veszély az objectiv vallásnál, mely a közösségnél fogva a közös valiási tant szüli. Minden objectiv vallás ugyanis istenieknek tartja a maga tanait. Ha pedig a vallásos hitnek tartalma egynek vétetik annak külső megjelenésével a képzetekkel : akkor a hit lesz az isteni kinyilatkoztatással azonosított képzeteknek külső mechanikus elfogadása még a természet és ész ellenére is. A kereszténység nem egyéb, mint azon viszony Isten és ember között, mely Jézus Krisztus vallásos tudatában létezett, s benne való hit által mások vallásos tudata tényévé is vált. Midőn a keresztény ember a kereszténységet mint belsőt azonosítja a keresztyénséggel mint külsővel : akkor a kereszténység külső megjelenésének formái, közelebb a tanok is absolut jellegüekké válnak reá nézve. Már pedig a tudomány ennek ugyancsak ellentmond, mert absolut tanokat nem ismer. A tudománynak feladata, hogy az elhivés, a vallásban rejlő theoretikus mozzanatnál fogva tudássá váljék. A protestantísmus már elvénél fogva nem zárja ki, hanem megköveteli a szabad tudományt, s abban különbözik a katholicismustól. A tudomány feladata a protestantísmus szerint, hogy Isten igéje, a kereszténység örök eszméje, minél tökéletesebb, megfelelőbb formákba öntessék. Minden kornak ugyanis meg van azon elvitázhatlan joga, hogy a vallásos igazságokat úgy fejezze ki, amint az neki megfelel. A milyen szabadok voltak őseink, olyan szabadok vagyunk mi is. Mindezek mellett Vasskó pietással viseltetik a múltnak főleg azon formái iránt, melyekben a vallásos tények különös energiával nyilatkoznak; s a tudományról is azt vallja, hogy az a tárgyakat csak magára nézve a fejlettség jelen fokán ismerheti meg, s hogy annak is szüksége van vallásra, mert kielégíttetést csak a végtelenben, Istenben nyerhet. Szándékosan készítettem bő kivonatot az értekezésből, mert megszívlelendő, derék egy munka. Más irodalmi válfajhoz sorozandó Schneller István tanárnak majdnem negyven lapra terjedő ezután következő müve : mert ez már nem egyszerű értekezés, vagyis a fogalom fejleményének kimutatása, hanem igazi szónoki mű, oratio-themával, partitióval, argumentatióval, expositioval. Themája : „Az általános vallástörténetnek jogosultsa'ga a theologiai intézeten." Előbb adja a vallástörténetnak definitióját, mely szerint az nem az egyes vallások külső jelenségeinek, szertartásainak stb leírása, hanem azon tudomány, mely a vallást a maga fejlődésében kivánja megérteni, tudatra emelni. Ennek előrebocsátása után tételét bizonyítja a következő érvekkel. Jogosult az általános vallástörténetnek előadása a theologiai intézeten : 1. mert a theologustól humanistikus miveltséget kívánunk. A ki a theologustól humanistikus miveltséget kíván annak kívánnia kell azt, hogy a theologus érdeklődjék azon eszmék iránt, melyek az emberiséget felemelik az érzéki állapotból a szellemiség magaslatára, milyen eszme kétségkívül a valláseszme is, mely az egész emberi fejlődésre kiható központi jelentőséggel bír. Már pedig mi megkívánjuk a theologustól a humanistikus miveltséget, mert a theologus hivatása oly vallást hirdetni, mely az emberiség vallása kíván lenni : tehát meg kell kívánnunk tőle az általános vallástörténet ismeretét is. Ezt a theologus másutt nem nyeri, nyernie kell a theologiai intézeten. Itt sietünk megjegyezni, hogy szerző e résznek tárgyalását nagyon rövidre vonta. 2. Az általános vallástörténetnek előadása azért is jogosult a theologiai intézeten : mert a theologiai intézetnekigaztudományijellemmel kell birnia. Ha a theologiai intézet igaz tudományi jellemmel bir, akkor a tanulmányozás módszerében az inductiót a deductióval kell combinálnia, vagyis meg kell alapítania általában a vallás lényegét s annak fokonkénti megvalósulását. Mar pedig a theologiai intézetnek tudományos jellemmel kell birnia, mert különben az egyetemekből, mint a tudomány színvonaláról lemaradt fakultásnak ki kellene szorulnia :