Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Csecsetka Sámuel. Theol. akad. évkönyv (Gaál M.)

•319 oldandó feladat, csak pium desiderium nálunk. Pedig volnánk elegen s hiszem, hogy nem puszta számok vagyunk, kik ott, ahol a szellemi élet magasabb érdekeinek szolgálatáról van szó, nem számítanak. Megmutattuk ezt a múltban, megmutatjuk a jelenben is. Igaz, hogy rendszeres tevékenységet a theologia mezején soha nem fejtettünk ki, hogy inkább csak kipkedttink kapkodtunk s legnagyobb részben a más talaján elhullajtott kalászokat böngészgettük. Az is igaz, hogy ép ez okon a specifikus magyar szellemet a theologiai gondolkodás körében érvényre jutni nem engedtük, sőt inkább elcseneveszésre kárhoztattuk. Csak egy téren, a magyar prot. egyháztörténet terén próbáltunk a magunk lábán járni, mert úgy találtuk, hogy „a mult hatalmunk egyik eleme", hogy annak szellemét a porlepte aktákból felidézni egyenesen a mi lét- s életérdekünk. S ezen a mezőn — bár Isten a megmondhatója mennyi drága okmánykincs hever s veszelődik levéltárainkban — tettünk is valamit : egy lépést azon sok ezerből, ami szükséges, mig magyar prot. egyházunk oknyomozó történetét méltóképen megírhatjuk. De hát úgy látszik a munka jelenleg újra szünetel. A vezértényező az u. n. Protestáns Egylet, melyet pedig igen bölcs gondolat vezérelt akkor, midőn külföldi minta után csinálódott, de nálunk alapjában indokolatlan s czéltévesztett irányát feladva, magyar egyháztörténeti monographiák kiadására vállalkozott, így is megbukott. Nos, hát mi ennek az oka? Hát a magyar protestáns egyháznak semmiképen sem kell tudomány? Hát a magyar protesztáns papok örökkön beérik a praedikatiós füzetek sovány kosztjával? Nem teszem, nem tehetem fel, hogy mi önálló tudományos theologiai munkásság kifejtésére szellemileg s anyagilag teljesen képtelenek volnánk. Hiszen a magyar theologus egy cseppel sem áll hátrább a németnél tehetség dolgában, sőt természettől sokkal megáldottabb. Másutt van a baj. Minden tudományos mozgalom sikeres megindításának első feltétele az, hogy a kezdeményezés helyes alapon történjék. E helyes alap a theol ogiára nézve a theologia művelésére hivatott tényezők : a theologiai intézetek s tanárok szövetkezése. Mindaddig, mig a magyarhoni protestáns theologiai intézetek tanárai a közös feladat és czél tudatára nem jönnek s mint egy ügy apostolai, egy tér szakszerű munkásai szerves egészszé nem tömörülnek: mag var protestáns theologiáról szó sem lehet. Ez erős meggyőződés indít arra, hogy a „Prot* Egyh. s Isk. Lap" szerkesztőségének indítványát, mig elvben helyeseljem, kivitelre nézve némi módosítással ajánljam. Az indítvány szerint a prot. irodalmi társulat a két egyház jeleseinek egyházirodalmi és népies irodalmi egyesülete lenne vagyis működése a tudományos és a népies irodalom fejlesztésére egyaránt kiterjedne. A czél igen szép, de tényleg kivihetetlen, mert a tényleges egyházi viszonyokban legyőzhetetlen akadályokba ütközik. A két protestáns egyház mindenikének meg van a maga történetileg kifejlett jelleme, vallási, szervezeti sajátsága s meg vannak közelebbről az evang. egyháznak még specziális nyelvi ' viszonyai is. A népies irodalmi társulat mindezzel számolni kénytelen, mert hivatása elvégre is a tényleges egyházi életszükségletek kielégítése. Úgyde kétségtelen, hogy az evang. nép szellemi szükségleteit természetszerűleg csak az evang. egyház saját népirodalmi társulata szolgálhatja, — nyújtva annak evang. egyházi szellemet a maga nyelvén, — tehát a tótnak tótul, a németnek németül, a magyarnak magyarul. Hasonlókép egészen sajátos egyházi szellem az, melyben a ref. nép nevekedett, — s így annak szellemi gondozása sem lehet természetszerűleg másnak,

/ mint egy ref. népirodalmi társulatnak hivatása. Általában a gyakorlati egyházi irodalmi ténykedés addig, mig a két prot. felekezet között az unió, mint elvi követelmény az élet valóságává nem lesz, — leghelyesebb, ha az illető egyházak körén belül alakult társaságok, mint p. o. nálunk a „Luthertársaság" szerepköre marad. Am egészen más szempont alá esik a tudományos prot. theologiai irodalmi társulat kérdése . . . Dr. Masznyik Endre. Könyvismertetés, A magyarhoni ág. h. evang. egyetemes egyház theologiai akadémiájának évkönyve 1885—1886 (szerkesztette Csecsetka Sámuel, akadémiai igazgató tanár Pozsony 1886). I. Bizonyára szívesen üdvözölte ez évkönyvet minden ev. keresztény*), a kihez ez eljutott, mint oly vendéget, a kit nemcsak a kíváncsiság, hanem szeretet is fogad, midőn először bekopogtat. Hiszen esemény az, még pedig örvendetes esemény, hogy nekünk van végre theologiai akadémiánk, s hogy ennek működésével és szellemével a távolabb állóknak is van alkalmuk megismerkedni. Ne melló'zzük tehát hallgatással a tudományos szellemnek hozzánk való elsó' beszólását, hanem vigyünk hirt arról mindenkinek, kihez ezen becses lapok ellátogatnak. Az évkönyv — természetesen — az értesítők szokása szerint sok mindenféle tudnivalót tartalmaz, a mi az akadémia külső-belső viszonyaira vonatkozik : minket azonban kiváltképen érdekelnek a bennefoglalt szellemi termékek, a tanár uraknak tudományos dolgozatai, melyek az évkönyvnek java részét képezik. Legyen szabad — igénytelenségem daczára — a fenti okoknál fogva ezekkel foglalkoznom, s alapos megismertetésük érdekében belőlök itt-ott kivonatokat közölnöm. Első Csecsetka Sámuel, akadémiai igazgató tanárnak előadása „A pozsonyi evang. főiskola történetéből." Rövid húsz lapon harmadfél száz esztendő története, s mégis oly mesterileg előadva, hogy épen nem látszik vázlatnak, mi a fővonások ügyes kidomboritása által éretett *) Így í

rJ

a Vasskó tanár s így írják az unitáriusok. A református testvérek „keresztyént" irnak állítólag etymologikus okokból, de talán a „kereszt" mind idolum — elleni ellenszenvük okábol is. Ne tegyünk a helyesírásban felekezeti különbséget, hanem kövessük a helyes kiejtést.