Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Svájcz

•307 kához buzgón fogott hozzá, mire a templomépület alapköve 1790. évi márczius 29-én letétett és az egyszerűségében díszes épület 6

l/

2 éven belül befejeztetvén, — az Ur szent hajlékává 1796. évi oktober 9-én szenteltetett fel. Az 1834-ben ez egyházközség az TJr szolgálatában megó'szült és 50 éves hivataloskodásának jubileumát megünnepelt lelkésze m. Gotthardt Mihály mellé Pákh Mihályt akkori rozsnyói lelkészt másodlelkésznek választotta s benne 1848. óta nemcsak szeretett lelkészt, hanem a tiszai egyházkerület superintendensét is tisztelte. Az 184

8/

9-iki politikai zavarok Iglón nagyobbmérvű visszahatást gyakoroltak, mint másutt. Az itt fekvó' hadosztálynak 1849. évi február 3rika éjjelén osztrák katonaság által történt megtámadása alkalmával a több puskaporos szekér által körülvett evang. templom, az oda irányzott rakéták daczára sértetlen maradt ugyan és nem sérült meg azon tűzvész által sem, mely az átellenben álló házakat elhamvasztotta ; — e borzalmas éjszakán azonban az evangélikusok a kath. polgártársakkal együtt elveszítették közös, messze földön híres harangjaikat, a magasan felnyúló, rézzel fedett tetejével a város diszét képezó' torony leégése alkalmával azoknak legnagyobb része használhatlanná válván. Sérületlen maradt e mellett a kis harang, egy 400 éves emlék, mely a negyedórák ütésére használtatik s a rajta levő felirat tanúsága szerint 1486-dik évből, tehát Mátyás király idejéből származik. Érzékenyebben azonban mint ezen anyagi veszteség által sújtatott az egyházközség ezen zavarok egy más következménye által. — Az 1852. évi február 2-kán ugyanis erőszakosan megfosztatott Igló a mindenki által szeretve tisztelt Pákh Mihály lelkész s superintendenstől, ki minden közbenjárás és kérés daczára a kassai hadbíróság által halálra és megkegyelmezés útján négyévi várfogságra ítéltetvén, a józsefstadti várba vitetett. — Két év múlva ugyan a közönség örömére kiszabadulván, Iglóra visszatért, — de neki, úgy mint két más szepesi evang. lelkésznek és szenvedő társának (Klein Ernő felkai és Ruhmann Márton Ferd. késmárki lelkészeknek) eddigi községében a hivataloskodás megtiltatott. Az iglói egyházközség szeretete és mostoha sorsa iránti részvéte különféle módon nyilatkozott s nevezetesen fogságának tartama alatt és mindaddig, mig 1856-ban rimaszombati lelkész lett, családjának a teljes lelkészi fizetést kiszolgáltatta, utódjául pedig a már 1852-ben a lelkészi teendőkkel megbízott leányiskolái tanárt Fabry János urat megválasztotta, ki azóta az Urnák különös áldása mellett, kiváló sikerrel, hűséggel s buzgósággal a lelkészi hivatalban működik s úgy lelkipásztori, mint esperesi minőségben az iglói egyházban, — hivataloskodása alatt évszázadokra kimagasló nagy műveket hozott létre, és a szepesi XIII városi esperességben, melynek 12 évig alesperese volt s négy év óta ernyedetlen munkásságu példás főesperese, a köztiszteletet kiérdemelte magának. Az iglói evang. egyház a várostól évenként 4454 frtnyi segélyben részesül, — azon a városi képviselőtestület által még 1861-ben kimondott egyenlőségi elv alapján, hogy azon összeg, — mely a város által a helybeli róm. kath. iskola tanítóinak fizetésére és egyéb kath. egyházi és iskolai czélokra fordíttatik, ugyanily összegben az evangelikus egyháznak is iskolai s egyéb czélokra kiszolgáltassák. E mellett még az is dicsérőleg s hálás elismeréssel kiemelendő, hogy Igló városa nemcsak minden épületfát s egyéb általa készített építési anyagot, a szükséghez képest, az evang. gyülekezet épületeihez ingyen adja, hanem azonkívül a lelkésznek 80, a segédlelkésznek 40, minden tanár- és tanítónak egyenként 40, minden iskolaosztály (mult évben volt 17) részére pedig 20 köbméter tüzelő fát, fuvarozással és vágatással együtt évenként ingyen kiszolgáltat. Mint filiák, melyek közt Hollópatak evang. iskolája szinte a város által évenkénti 300 frttal segélyeztetik, — tartoznak jelenleg az iglói anyaegyházhoz: Igló-Hutta, Hollópatak, Szepes-Sümegh, Illésfalva, Pálmafalva, Markusfalva és Kotterbach. Az egyházlátogatás főnapján találkozott az egyház, a város és a polgárság színe-java a „Bányász" szálloda termében rendezett közebédnél, — melynél a főtisztelendő püspök úr, ki méltóságos Breuer Sándor esperességi felügyelő urat „mint a szepesség és az egyházkerület gyöngyét," valamint az egyház és iskola vezetőit s gondnokát élteté, sokféle megtiszteltetésben részesült s általában az egyházlátogatás napjain kíséretével s több helybeli tekintélyes tagokkal együtt Fabry János lelkész-főesperes, — dr. Emericzy Viktor áll. tanító-képezdei igazgató, Marschalko József egyházi, Fest Otto és Scholtz Vilmos isk. felügyelők, Zimann János gymnásiumi s Bömisch Ede isk. igazgatók, dr. Lorx Sándor volt iskolai felügyelő. — Széli Hugo gondnok s Guhr Márton tanár urak vendégszerető diszes asztalainál kedélyes ebédórákat töltött. DianisJca András. HÜlPÉli, Ausztria. — A cseh országos iskolatanács elrendelte, hogy oly iskolákban, — melyeknek tanulói közel egyenlő számban katholikusok és evangélikusok, az iskolai imák halkan végeztessenek. Az iskolatanács ezen rendelete ellen a königgrätzi püspök felebbezett a vallás- és közoktatási minisztériumhoz és Gautsch miniszter ennek következtében az iskolatanács rendeletét felfüggesztette és elrendelte, hogy az imák az iskolában hangosan végeztessenek, de csak oly imák és épületes énekek használtassanak, melyek mindkét vallásfelekezetre nézve közöseknek tekinthetők. A vallástanítók tetszésére bizatik, hogy a tanítás kezdetén és végén tanítványaikkal az illető felekezet imáit végezhessék. Németország. — Német klerikális lapok most nyíltan bevallják, hogy Braunsberg városában 160 év óta egy menház létezik, melyben 10 hely oly „szűkölködő derék áttértek" számára van, kik a róm. kath. egyházba való áttérésök őszinteségének tanúbizonyságait adták és erkölcsileg tiszta és erényes életet folytatnak. — Gyámolitás fejében szabad lakás mellett évenként 180 márk nyujtatik. Az intézet nem szorítkozik csupán braunsbergi áttértekre, hanem kiterjed az egész ermlandi püspökségre, — úgy hogy egész keleti Poroszországból és nyugati Poroszország egyrészéből fogadja be a gyámolandókat. Előnynyel birnak a magasabb életkoruak, mint olyanok, kik keresetképtelenek. — A porosz kormány a kulturharcz idejében megvizsgáltatta ezen intézetet, de fennállása ellen nem volt semmiféle ellenvetése. Svajcz. — A genfi iskolák felekezetnélküliek, a lelkész jogában áll azonban, hogy a tanítási idő után vallásokta-