Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szepes-Igló
boldogult szellemében az elárvult egyházat; a buzgó, lelkiismeretes ielkész porladó hamvai felett pedig az örök béke angyala lebegjen! B. E. llilFilÛ, Püspöki egyházlátogatás Szepes-iglon, — Főt. Czékus István tiszakerületi ág. hitv. evang. püspök úr a törvényes egyházlátogatást az iglói egyházközségben, annak főgymnasiumában, elemi és polgári iskolájában junius 17—30-dik napjain méltóságos Breuer Sándor esperességi felügyelő nagyt. Justh Samu István strázsai lelkész s alesperes és Dianiska András lőcsei lelkész s egyházlátogatási jegyző, valamint az iglói evang. egyházi és iskolai elnökségek s igazgató urak jelenlétében, illetve közreműködésével, megtartotta. Junius 17—26-kán az érettségi vizsga, az önképző körök örömünnepélye, a gymnasium nyilvános díszvizsgái és évzáró ünnepélye megtartatván, erre a gymnásiumi visitáczió következett. Az érettségi vizsgát letette jeles eredménynyel 10, jó 15, elégséges 18 s elégtelen eredménynyel 9 tanuló, ezek közül egy véglegesen elutasíttatván, 8 tanuló a szeptember 11—15-kén Iglón tartandó javító- és pótérettségi vizsgálatokra utasíttatott, Főtiszt, püspök úr, ki már érkezése napján örömmel vette tudomásul, hogy az iglói egyház a megváltozott anyagi viszonyok között is állami segély nélkül protestáns önkormányzati alapon kívánja fenntartani virágzó főgymnasiumát, azon meggyőződésének adott kifejezést, miszerint ezen középiskola az oktatás és nevelés szempontjából is az állami tanintézetekkel egyenlő színvonalon áll. — De nagys. dr. Hunfáivy János budapesti egyetemi tanár úr is, — ki mint kormánybiztos résztvett, utalván a német és a klasszikai nyelvek nagy fontosságára, a minden nemes, jó és szép iránti lelkes érdeklődésre és a humanisztikus műveltségnek az életre kiható jelentőségére, saját tapasztalataira alapított azon meggyőződését fejezte ki, hogy a tanári kar teljes buzgósággal, alapos szakképzettséggel és lankadatlan kitartással törekedett az ifjúságot azon színvonalára emelni, mely az érettségi vizsgánál elő van írva. Az iglói főgymnasium hazánk leglátogatottabb protestáns középiskolái közé tartozik; mult tanévben is 138 ág. hitv. evang., 126 helv. hitv. evang., 125 róm. kath., 15 gör. kath. és 52 izraelita vallású, összesen 456 tanulója volt. Az évzáró ünnepélynél Zimann János igazgató úr szokott ékesszólással előadott hosszabb beszédben beszámolt a letolyt tanév főbb mozzanatairól s úgy ő mint püspök úr a köztiszteletben álló Pákh Károlv tanár úrnak most bevégzett 30 évi sikerdús s érdemes működéséről hálás elismeréssel s áldáskivánattal megemlékezett. A volt algymnasiumnak fejlődése, gyarapítása s nyolczosztályu felső gymnasiummá kinövése főképen az iglói egyháztagok áldozatkészségének, — mely már 1853-dik évben gyűjtés utján 26,000 frtot eredményezett, valamint a lelkes elöljáróknak s egyes kiváló jóltevőknek és pártfogóknak köszönhető. — Ezek közt az áldott emlékezetű Trangons József és Lajos testvérek, kiktől az iglói egyház s iskola 150,000 frtnyi értéket képviselő adományokat és hagyományokat kapott, első helyet foglalnak el. Azok hamvai fölé a hálás egyházközség az iglói temetőben szép két emlékszobrot emelt. — melyeken ezen versek olvashatók : Trangons Lajosnál „Steh' Wand'rer still, doch frage nicht die Steine, Wie er gelebt, was er gethan? Frag' Igló's evangelische Gemeine Und wandle treu auf gleicher Bahn." Trangons Józsefnél „Mich Kinderlosen findet Ihr im Staube, doch meine Werke suchet, wo der Glaube Und wo die Lehre wohnt ; — da will ich leben! Dem Yaterlande will ich Kinder geben." — E nagy jóltevők élethiven talált s olajban festett arczképei a főgymnasium nagy termét díszítik. Az 1865-dik évben a tanulók száma meghaladta már a 300-at és a szűk tanszobákban napról napra terhesebbé vált a tanítás; 1866-ban az egyházi közgyűlés elhatározá a gymnásiumi épület átalakítását, — az 1872-dik évben a nagy tornacsarnok is a gymnasium telkén felépült. Mind ezen építkezések, daczára annak, hogy a városi község az építő-anyagok tekintetében tetemes segítségére volt az egyháznak — ezerekbe kerültek ; de épen ezen áldozatok által emelte az egyház a gvmnasiumot külső berendezésére nézve a hazai elsőrangú középtanodák sorába s szerzett magának soha el nem muló érdemeket a protestáns köznevelés körül. Ezen elismerésnek a főtiszt, püspök úr is szívélyes kifejezést adott, midőn a czélszerűen berendezett nagy értékű természettani és természetrajzi muzeumot és régiségtárt, az egyes osztályok tantermeit és a tornacsarnokot, továbbá a nyomtatott czímjegyzékkel ellátott, nagyszerű főgymnasiumi könyvtárt és az ifjúsági könyvtárakat, a rajztermet s az abban lévő taneszközöket, a numismatikai gyűjteményt és a levéltárt személyesen megszemlélte s az ezeket kezelő tanár uraknak ebbeli fáradságos és sikeres működésükért köszönetet mondott. A gymnásiumi ifjiíság vallásos vezetésére nézve örvendetes tudomásul vétetvén, hogy a tanulók a templomban három külön helyen ülvén, minden vasárnapon a felügyelettel megbízott hat tanár urakkal együtt az isteni tiszteletben részt vesznek, ajánltatott egyszersmind, miszerint az úri szent vacsora október és május havában az ifjúság részére s október 4-én a király Ő Felsége nevenapja az istenitisztelet együttes látogatásával tartassák meg. Jelenleg az iglói ágost. hitv. evang. főgymnasiumnál ezen tanerők protesztáns buzgósággal s szakképzettséggel működnek : Zimann János igazgató, Pákh Károly, Kuntz Ödön, Jeszenszky Pál, Guhr Márton, Kővi Imre, Geyer Gyula, Payer Jenő, Roth Márton, Fischer Miklós, Yandrák Gyula, Marcsek Andor, Schermann Samu tanár urak. Junius 24-én az illésfalvi leán y gyülekezet egyházlátogatása megtartatott. A tót nyelvű rövid istenitisztelet után, melynél Adriányi Adolf segédlelkész hoszszabb imát, a püspök úr pedig beszédet, liturgiát s áldást mondott, a 7 fiú és 20 leányból álló iskolai ifjúság megvizsgáltatván, püspök úr megelégedésének adott kifejezést úgy a gyermekek mint Zimány Mór levita-tanítóval szemben, buzdítván őt egyszersmind további kitartásra s arra, hogy az egyházi énekekre kiváló súlyt fektessen s ez által a házi isteni tiszteletet s az evangyélmi kegyes' érzületet ezen leánygyülekezetben előmozdítani igyekezzék. II lés fal va (Villa sperarum, Speradorf, Villa ursi, Bärensdorf, Ujasovce) egykor a XXIV. szepesi királyi városok fraternitásához mint önálló német nyelvű anyaegyház tartozott. Az üldözések sötét korában oly annyira pusz-