Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az „Erdélyrészi Magyar közművelődési Egylet” (Turcsányi Gy. D.)

a magyar állam czéljaival sem ellente'tesek, — sem amazétól elte'rők nem lehetnek. Ha végig tekintünk egyházunk múltján, méltó önérzettel valljuk magunkat tagjainak. -— Kincsen se kedves hazánk, se szentegyházunk múltjában bár csak egyetlen egy oly esemény is, mely miatt őseinket megtagadnunk vagy szégyenlenünk kellene : de olyan mely tettre készt van elég! Egyházunk derék férfiai a munka elől soha ki nem tértek : dolgoztak bámulatot keltő kitartással. Sokan voltak s vannak köztük, kik, a midőn a szellemi munkában elfáradtak, úgyszólva kimerültek, szórakozásból a testi munkához fogtak. — Pál dicső példáját követve : díjtalanul szolgálták egyházukat s munkálták s munkálják annak javát igaz lelkesedésből, a mire csak ideális eszmékkel foglalkozó egyének képesek. — S hogy a közvetlen övéik fenntartását, szeretteiknek biztosságát s jólétét is biztosítsák : a legfárasztóbb és legkimerítőbb munkához is jó kedvvel fogtak s végezték azt egész lélekkel. — Küzdöttek a tudomány fegyverével és pedig dicső csatát küzdöttek; mert ott találjuk a legkitűnőbb paedagogusok soraiban, ott az egyházi téren stb. a magyarországi ág. hitv. evang. lelkészeket, tanárokat és tanítókat. — Tudtak őseink nélkülözni, tűrni és szenvedni nem fanatizmusból, — hanem a valódi ker. szellem hatotta őket át s ragadta a dicső tettek mezejére. — És az áldozatok!... Óh mily fénypontok ezek egyházunk múltjában ! . . . Iskolára, templomra, árvaházakra, szeretetházakra : ezreket sőt százezreket — milliókat tudott előteremteni a valóban evangyélmi szellem akkor, midőn a szent hitre utalt egy lelkesült emberbarát, ki ez vagy ama szent ügy érdekében szavát emelte fel. És a haza! ..?... az imádva szeretett hazának felszentelt oltárán ott füstölgött a fiúnak vére az apáé mellett, — egymást védve harczoltak, győztek vagy buktak el a szerető kebelek! ... a falusi evang. magyar papné maga vezette elő az istállóból férje számára a már felnyergelt lovat, s hő feleség-csókjával avatta fel az apát a szent küzdelemre, hogy a hazaszeretetet ne csak a házak tetejéről, de a csataménnek hátáról és hirdesse híveinek azon pap, kinek halálát pedig 3 — 4 gyermek sirathatja s lesz egy előbb jólétnek örvendő család az inség, a nélkülözés, az üldözés martalékává. A haza akkor azt követelte! ... Sa magyar ág. hitv. evang. ember kötelességét ismerte — s dicsőén meg is oldotta. Nem említek neveket : de, ha elolvasod e sorokat s evangelikus őseidnek előtted bizonynyal ismert családi történetét emlékedben felmelegíted : saját őseidnek történetére fogsz ismerni! ... Mi mindannyian, kik már eljátszőttük az ártatlan gyermek játékait, még most is élénken halljuk, ma már hamvadozó apáink elbeszéléseit, melyeket elmondtak azért, hogy az egyházát és hazáját híven szerető evang. magyarnak tettein mi is tettre serkentetünk S ha jó apáink könnyezve emlékeztek meg hű barátaikról, kikkel ők is együtt zörgették a zsarnokságnak rablánczait : ékesen szóló néma fájdalmuk elragadott s fájlaltuk, — I hogv a harcz zajában mi is részt nem vehettünk, hogy a szent földet, melyet hazánknak nevezünk vérünkkel mi is nem öntözhettük : testvéreinknek javára, üdvére. Halljuk azonban még ma is a komoly intő hangokat : „Eljő fiam még ez idő, s tán más harczot, de hazádért harczot vívni te is köteles és kénytelen leszel !" E hangokat hallja velem együtt mindenki, a ki kegyelettel függ ősei emlékén, a ki valóban evangelikus s őszintén tudja szeretni a földet, melyen bölcsőjét ringatták, melynek kebelében nyugosznak szerettei s fog egykor megpihenni ő maga; — hallja, a kinek lelkében a keresztyén erények számára szent oltár van építve, — a ki nem akarja, hogy a reá váró kisebb vagy nagyobb kötelességeket, helyette, más végezze el ! ... . Ezen eszmefuttatás l'eállk tartozik ! Lássuk most már röviden : mit akar az „E. M. K. E." ? — Semmit egyebet, mint a mi — szent törekvéseinkben segítségünkre akar lenni, gyámolítani akar ! . . . Azt, a mit az egyes keresztyén felekezetek (ha az evangyeliom alapján vannak), saját, specziális czéljaik mellett (mert ilyeneknek is kell lenni!) érvényesíteni kevésbbé képesek, ezen egyesület : nem az egyes felekezetekkel szemben, sem ezeknek rovására, se nem ezek mellőzésével, hanem velük együtt, velük egyetértve megtesz és kiváló gondjának tart. Az egyesület munkaprogrammjában ugyanis kijelentette , hogy : a felekezeti iskolák segélyezésére kiváló gondot fordít és súlyt fektet, még pedig mindég a megfelelő egyházi főhatóság előleges megkérdezése mellett; nem különben gyámolít oly egyházi egyéb intézményeket is, melyeknek fejlődése a közös haza jóllétének és felvirágoztatásának munka-körébe vág. Már most tegyük szívünkre kezünket s kérdezzük önmagunktól : szabad-e nekünk egy ily szent intézmény iránt közönyösséget tanúsítanunk ?!.... Szabad-e az ezen egyesület érdekében hozzánk menesztett felhívásokat agyonhallgatnunk ?!.... Szabad-e azzal védekeznünk, hogy mi magunk is szegények vagyunk ?!.... De különösen szabad-e azon áldásokat, melyeket egy ily intézmény esetleg a mi előnyünkre is szétáraszt, elfogadnunk s nem kellene-e arczpirulva néznünk annak felvirágzását, ha annak fáradalmaiból, a munkából, az áldozathozatalból a magunk részét ki nem vettünk?! .... Még egyet ! A magyarországi ág. hitv. evang. egyházközönség részéről még eddig vajmi kevés, hogy ne mondjuk semmi sem történt az „Erdélyrészi Magy. Közmiv. Egyesület" érdekében. Ne mond ez egyesület felhívására szeretett testvérem, hogy : „de hisz ti ott a királyhágón túl vagytok, csináljátok dolgaitokat s intézzétek el ügyeiteket magatok !".... oh, ne mond ! . . . . E tekintetben bátor vagyok csak ^zt kérdezni : léteznék-e az ág. hitv. evang. egyház kebelében Magyarországban sok nagyszerű és üdvös intézmény, lia a testvéri szeretet áldó szelleme közre nem