Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az „Erdélyrészi Magyar közművelődési Egylet” (Turcsányi Gy. D.)

•295 ezért hárítsuk el legalább azon zavaró különbségeket, melyek az egyes kerületek egyházi rendszerei közt vannak. A surrogatum elkészítésével a zsinati bizottság bizatik meg s a kerületek utasíttatnak, hogy rendszereiket ezen bizottsághoz küldjék be. 1879-ben három kerület egyházrendszere be volt ugyan küldve, de a dunáninneni még nem, de majd meglesz ez is. Egyébiránt utasíttatnak a kerületek, hogy a zsinati előmunkálat felett véleményeiket rövid határidő alatt terjesszék be. 1880-ban a dunáninneni kerület Rendszere még mindig nem volt beküldve, de a zsinatra nézve annyi mégis történt, hogy a zsinati bizottság kiegészíttetett. 1881-ben a zsinati bizottság jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy buzgón működik. 1882-ben a zsinatkérdése alszik. 1883-ban csak alszik. Már szóba se hozzák. 1884-ben a dunántúli kerület indítványa ismét szőnyegre hozza a zsinat kérdését és annak megtartását szorgalmazza. Az indítvány kiadatik a zsinati bizottságnak. Es 1885-ben mit véleményez a bizottság? Azt, hogv miután a kerületek csak a közel múltban fogadták el egyházi rendszeröket, melyek életre valóságukat a gyakorlat még nem igazolta ; miután a zsinat sokba is kerül : a zsinat megtartását ez idő szerint sürgősnek nem tartja. És ez lőn a határozat is. — Ez a legutóbbi huszonhat év a zsinatra vonatkozó történetének rövid vázlata. Nem mondhatnám, hogv a kép épületes volna; nem mondhatnám, hogy valami nagy lelkesedés vagy buzgóságról tanúságot tenne. Az első években igen, erőteljesen jár egyházi életünknek pulzusa és öröm látni a pezsgő életet, — mely mindenütt nyilvánul. De nem tart soká mint a — szalmatűz. A történetíró, ki egyházunk történetének ezen szakaszát majdan megírja, midőn zsinati vajudásunk okmányait tanulmányozni fogja : minő Ítéletet fog mondani a mi egyházi életünkről? — ísem vagyok én jós és nem is találgatom, de ki merem mondani, a mit én érzek, azt, hogy a zsinat kérdésének ilyetén pertraktálása dicsőségünkre nem válik. „Megbocsáthatlan hanyagságról és sürgősségről" ismételten beszélni, olv szép munkálatokat készíteni, mint a milyenek készültek, aztán pedig azon körök huzavonája miatt, melyeknek magyarhoni evang. egyházunk befele erősödése nem áll érdekükben, félretenni az előmunkálatokat és megelégedni egy kis összhangzat megkisértésével az egyes kerületek rendszerei közt és miután ezen egyes rendszerek végre egymás mellé rakatnak a tanácskozás asztalára, azt mondani, hogy : ime, úgy is van most már mindegyik kerületnek Rendszere, tehát a zsinat már nem szükséges : ez olyan összetörpülése egy magasztos eszmének és kezdetuek, mely a mi korunkat nevetségessé teszi az utókor előtt. Guggenberger. Ä! „IMiijfiizi Magyar Közmivelődési Egyesület" és az ág. hitv. evang. magyar közönség. A ki a fentebbi czímet olvassa, azt mondhatná: „Ugyan mi köze a kettőnek egymáshoz?!" — Egy országban több mindenféle testület van egymás mellett, — mindenik intézi a maga dolgát saját körében, saját statumai alapján; — terjeszkedik vagy leolvad, emelkedik vagy alásülyed a szerint, a mint reá a közönségnek inkább vagy kevésbbé van szüksége; — tagokat toborz, sokszor egy, másik talán határczélu intézmény rovására; divat és momentán benyomások alatt álló körülmények létrehozzák — majd ezek változtával vagy megsemmisülésével ismét elenyésznek. Voltak és nincsenek, — vannak, hogy ne legyenek ! Ügy van biz az! . . . Vannak ilyen intézmények is !.. . s az ilyenek létezése időkérdés : ina vannak, holnap már elfújja őket a szélvész. — Ámde mi ez idő szerint nem ily tűnő, jobban mondva fel- és letűnő intézménynyel állunk szemben. Sőt ellenkezőleg : két oly — nyugodt lélekkel mondhatjuk — isteni intézmény mind a kettő, melyeknek létele, fejlődése, izmosodása és felvirágzása édes mindnyájunkra nézve, úgyszólva létérdek kérdés. Lássuk csak : minő czéljai vannak az ág. hitv. evang. egyháznak — egészben véve?! ... Az emberiség üdvét Krisztus tanításának szellemében munkálni! . . . Szentegyházunknak czélja más nem lehet! Az ii d v szorosabb értelemben a lélekre tartozik j ugyan, de tágabb értelemben vonatkozik biz az földi, tehát anyagi, testi lételünkre is. Krisztusnak egész élete tanúbizonyság arról, hogy ő kiváló súlyt fektetett a hazatiságra, — s minden ideálizmusa mellett is nagyobb készséggel munkálta a zsidó boldogságát, ; mint a pogányét, — jóllehet örvendett (és ebben van I az evangyéliomi tökéletesség) az ő körén kivül eső embertársainak boldogulásán és boldogsága fejlődésén és biztosításán. De sot munkálta is ezt : hanem azon megjegyzéssel, hogy : ,.nem jó a gyermektől elvenni a kenyeret és a kutyának vetni azt." Megtaláljuk ebben az ág. hitv. evang. egyházközönség törekvéseinek is rugóit, melyek : az üdv munkálása, — az emberiség iránt hű szeretet, Krisztus szellemének kutatása és az életben való érvényesítésére való lankadatlan törekvés. Politikát tehát az ág. hitv. evang. egyház, mint olyan, egyáltalában nem űz; — de az evang. ember szereti embertársát, munkálja ennek üdvét, — kötelességét pedig teljesíti mind e n irányban, természetesen mint honfi is. — Igy az evang. egyház egészben. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház sem akar ennél egyebet, de nem is akarhat, — meg ne is akarjon ! ... A különbség tehát az egész és a rész között az, hogy : ez, mint az egésznek része, amaz általános elveket itt speczifikálja s alkalmazza, mint a magyar állampolgáraiból álló testület. Czéljai