Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Igen vagy nem? (Guggenberger) I.

•294 ket az idő foga megviselt, mások lépjenek, mások alkottassanak. És kicsoda az az anyaszentegyházban, ki erre jogosítva van? Egyedül maga az anyaszentegyház az, mely ezt legfőbb itélő- és alkotó széke, a zsinat által cselekszi. Igaz ugyan az, a mit Luther a lipcsei disputatió alkalmával merészen oda vetett : „Auch Synoden können irren", de azért a legfőbb forum mégis a zsinat marad. E világon él az anyaszentegyház mint az állam testében élő test. Állam és egyház egymást nem uralhatják. És ha történt is a világtörténelemben, hogy hol az Állam uralkodott az Egyház fölött, hol pedig az Egyház az Állani felett, ez mindig tévedés volt és zsarnokságra vezetett, mely alól az elnyomott fél elébb utóbb mindig felszabadította magát. Egyház és Állam csak úgy fognak áldásosán működhetni, ha az egymásközti viszonyt tisztázzák és nemes törekvéseikben egymást segítik. Az Állam ezt törvényhozó testülete : az Egyház pedig az ő összesége, a zsinat által cselekszi. Az államok ezen jogukat sűrűen gyakorolják és életkérdés az Egyházra nézve is, hogy ezen jogáról le ne mondjon. A mely egyház ezen jogáról lemond vagy zsinatot tartani többé nem képes, az a kihalók sorába lépett. Legyen-e zsinat : nem-e? Ez a kérdés jelenleg élénken foglalkoztatja magyarhoni evang. Egyházunk mérvadó köreit. Visszatérek arra, honnét kiindultam, egyetemes gyűléseink erre vonatkozó jegyzőkönyveire. Tapogassuk csak egy kissé Egyházunk literét. Tán kissé hosszú útra vezetem a tisztelt olvasót, de tessék elhinni, az út igen érdekes. 1860-ban volt. Kemény küzdelem ideje a Pátens által ütött sebek miatt. Akkor történt, hogy az egyetemes gyűlés megválasztá a zsinati bizottságot, annak élére állítván boldog emlékű Radvánszky Antalt s megbizván a kiküldött munkásokat, hogy rendszeres és részletes dolgozatot készítsenek. 1861-ben a bizottmány a fennforgó viszonyok miatt tervet nem készíthetvén, újra felkéretett annak elnöke, hogy az ügyet egész eréllyel karolja fel s a munkálatot a jövő gyűlésen beterjessze. 1862-ben dolgozat még mindig nem lévén beterjesztve az egyetemes gyűlés úgy nyilatkozott, hogy „ez lévén egyházunkra nézve egyik legfontosabb tárgy, melyet lelkiismeretesen és feszített erővel kellene kidolgozni; s miután autonómiánk visszaállítása által egyházi ügyeink szabad kezeléséhez jutottunk, megbocsáthatlan hanyagság volna, ha ezt az egyházak befolyásával s érett megfontolással elő nem készítenénk : a bizottság dolgozatát a jövő gyűlésre terjessze be. 1865-ben a munkálatból a perrendtartás már készül. 1866-ban a választmány jelenti, hogy a „zsinati előmunkálatok több ágazatai már teljesen befejezvék s a többi is készül." 1867-ben az előmunkálatok legnagyobb részt elkészülvén s már ki is nyomattatván a lelépő Kubinyi másodelnök helyébe pedig Nm. Fabinyi Teofil, jelenlegi igazságügyminiszter megválasztatván az egvetemes gyűlés kimondta : „Az egyházi zsinatnak 1868ban megtartása iránt azonnal lépések tétessenek." 1868-ban zsinat ugyan nem tartatott, de a zsinat szerkezete iránti javaslat kész volt, kész volt 5 tárgyra nézve az előmunkálat. Az összes igen terjedelmes munkálat egy könyvvé foglaltatott, Szeberényi és Hurbán által szláv-, Sztehlo által pedig német, nyelvre lefordíttatni és minden gyülekezetnek megküldetni határoztatott, Torkos Károly jegyző pedig megbízatott, hogy az egészhez előszót írjon. A bizottságnak köszönet szavaztatott és — tessék azt a könyvet akárkinek elolvasni, megfog arról győződni, hogy a köszönetet meg is érdemelte. Ez időtől fogva kezdődik a húzavona. 1869-ben azt tapasztalja az egyetemes gyűlés, hogy Torkos jegyző sem előszót nem írt, sem egvbe nem szerkesztette a munkálatokat, sem lefordítás végett ki nem adta, de még az egyetemesen felügyelő többszörös sürgetésére sem tett semmit, sőt a dolgozatokat sem adta ki kezéből. Az egyetemes gyűlés „méltó megütközéssel" fogadta ezen jelentést és hogy „ezen zsinati munkálatok már valahára elkészíttessenek és az egyházakkal közöltessenek" Torkostól a megbizatást megvonta és Szeberényire ruházta. 1870-ben minden készen volt ugyan, de az egyetemes gyűlés úgy találta, hogy esperességeknek. kerületeknek időt kell engedni a munkálat tanulmányoZcisárci és véleményeik kicserélésére, hogy előbb bizonyos közvélemény alakulhasson. 1871-ben az ügy ott állott, hogy az esperességek nem igen törték fejőket a tanulmányozáson s e miatt az ügy csak „szorgalmaztatott." 1872-ben egy lépéssel sem voltunk tovább. 1873-ban a tiszai kerület beterjesztette észrevételeit és az ügy — továbbra is szorgalmaztatott. 1874-ben a dunáninneni kerület jelenti, hogy véleménye még nem kész. Az ügy — továbbra is szorgalmaztatik. 1875-ben a dunáninneni kerület vélemén}

Tével még mindig nem készülhetvén el az ügy — szorgalmaztatik. 1876-ban az ügy — továbbra is szorgalmaztatik. 1877-ben a tiszai kerület indítványozza, hogy addig is, mig a zsinat megtartatik, legalább egyegyöntetü egyházrendezet készíttetnék. Az indítvány kiadatik a kerületeknek és felszólíttatnak, hogy egyházrendszereiket terjeszszék be. 1878-ban erre a dunáninneni kerület előterjeszti, hogy ilv egyházrendezet megállapítására nem az egyetemes gyűlés, hanem csak a zsinat illetékes ; az egyes kerületekre nézve ez pedig belügy. Különben a dunáninneni kerületnek egyházi rendszere még csak készül. A bányai kerület a magáét beterjeszti ugyan, de a kérdéses egyházrendezet meghozására szinte a zsinatot tartja illetékesnek, mely tehát mielőbb megtartandó volna. A dunántúli és tiszai kerületek együtt járnak s azt mondják, hogy tudja Isten, mikor lesz zsinat,