Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Igen vagy nem? (Guggenberger) I.

Negyedik évfolyam. 36. szám. Pozsony, 1886. évi szeptember 4. E VANGELIKUS EGYHÁZ ES ISKOLA. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Előfizetési ár: Hirdetés ára: Egész évre . 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként televre . . . 3 , — , Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsonjj, Konventutcza ő. az. egyszer Közölve 7 kr., negyedévre 1 „ 50 n Egy szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő s kiadó többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. X K, S Z IST S Z IK F E IR, E KT C Z. J Tartalom : Igen vagy nem ? 1. (Guggenberger.) — Az „Erdélyrészi Magyar Közmivelődési Egyesület/ (Turcsányi Gyula D.) — Apróságok. — Nekrolog. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Igen vagy nom? i. Mit akar itt ez a kérdés? Mire nézve kiváuom én elhatározásunkat, hogy : igen vagy nem? Megmondom azonnal. Én is a z sinat kérdéséhez volnék bátor szólani, és a ki annak szükségességéről úgy is meg van győződve vagy a ki, az antizsinatisták táborához már szegődött és ebbéli meggyőződése erősen áll mint kőszikla : az fordítson egyet és nézzen érdekesebb és uj dolgok után. De a ki velem együtt azon véleményen van, hogy még korán lesz azt a zsinatkérdést eltemetni, sőt inkább megérdemli, hogy vele igen komolyan még foglalkozzunk : azt barátságos eszmecserére tisztelettel meginvitálom. Gondolkodóba ejti az embert, kérem, ha végig nézünk azon éveken melyek során át a magyarhoni evang. egyház a zsinat kérdésével foglalkozik. Már huszonhat esztendeje, hogy egyházunk folyton napi renden tartja. Tanulságos, kérem, az idevágó jegyzőkönyveket lapozgatni. Van az orvosi tudománynak egy masinája, mely pontosan leírja és megmutatja, hogy a betegnek érverése mint emelkedik vagy száll le, mint jár rendesen vagy rendetlenül és a szerint fokozza vagy sorvasztja a kedves betegünk felépülése és életképessége iránt táplált reményünket. Szellemi életünk az egyházi téren azon intézkedésekben nyilatkozik, melyeket egyházunk fennállása, fejlesztése és felvirágzása tekintetében teszünk. Egyházi életünknek is van ütereje és ez azon lelkesedés, mellyel intézményeinket fenntartjuk, fejlesztjük, felvirágoztatjuk, szóval: az életet bennük megtartjuk, hogy egyházunk élő szervezetnek megmaradjon és ne váljék holt masinává, mely mindennapi munkáját pontosan végzi ugyan, de azért élet benne még sincsen. Melyek azon nyilvánulások, melyekből megismerjük, hogy az egyház élő organizmusnak megmarad, vagy holt géppé készül síilyedni? A vallásos és erkölcsös, szóval a hitélet az egyes gyülekezetekben, azon hitélet, mely arra tanítja gyülekezeteink tagjait, hogy keresztyénnek lenni, nem elég templomot s iskolát építeni, papot tanítót fizetni, az egyházi adót leróni, no meg időnként benézni a templomba is, hanem kell hogy az igazi keresztyén legyen élő köve a Krisztus anyaszentegyházának ; élő — a mennyiben nem ő él, hanem a Krisztus él ő benne, és kő — a mennyiben legjobb tehetsége szerint hozzájárul Isten országának felépítéséhez. Ezen életnyilvánulásokhoz számítom továbbá élénk közéletünket egyházi tanácstermeinkben, kezdve a szerény gyülekezettől fel az egyetemes gyűlésig. E gyűléseinknek feladata nyilvánosan ellenőrizni sáfáraink munkálkodását, közös érdekeinknek, egyházi és iskolai intézményeinknek hű és áldozatkész ápolása; az egyes hívőknek, gyülekezeteknek, esperességeknek, kerületeknek magán érdekeit a közérdekekkel összeegyeztetni vagy ha kell, ezeknek alárendelni ; életben tartani és fejleszteni az önkormányzati és testületi szellemet, az együvétartozás érzetét, hogy legyen egyházunk egy kompakt egész, mely erősen álljon befelé és kifelé. Élénk mondom legyen ezen élet, azaz menjünk el szívesen tanácstermeinkbe és legyünk tanácskozásainkban kitartók. Ezen életnyilvánulásokhoz számítom végre a zsinatot. A mi a növényi életben a virág, az az egyházi életben a zsinat : új életnek adója. Minden organizmus idővel — ha szabad ily triviális kifejezéssel élnem — elkopik, és egyes alkatrészei itt ott felmondják a szolgálatot. Lám, a mi egyetemes gyűléseinkről már most mindenki elismeri, hogy máskép kell szervezni. Az igazság változatlan és örökkévaló ; sáfárja pedig az anyaszentegyház. De a formák, melyekben az egyház az igazságot kifejezi, mulandó időnek szülöttjei, halandó embereknek alkotásai. A mit az idő alkot, azt maga az idő meg is viseli, magával is viszi; hisz ő az a kronos, mely saját gyermekeit felemészti. De kell, hogy azon formák helyébe, melye-