Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papi tisztesség

•272 és lefelé csak úgy történhetnek mindenek ékesen és jó rendben (I. Kor. 1. 14. 40.). Az olyan felügyeletet minőt nálunk az egyházmegyék az egyes gyülekezetek fölött most gyakorolnak, én nagyon is egyoldalúnak tartom és épenséggel nem helyeselem. — Egyoldalúnak tartom pedig azért, mert a gyülekezetekkel csak fölfelé tétetnek, eleget kötelességeiknek : míg odahaza, saját kebelökben történhetik bármi, ahhoz, ha csak egyenesen föl nem hívják őket, szavukat sem ártják. — Az egyházmegyei számvevőségek ugyanis az esperességi pénztárosok számadásait megvizsgálván, azokról az évi közgyűléseken az egyházmegyéknek jelentést tesznek és — ezzel azt liiszszük, megtettünk mindent, a mit tennünk kellene. Pedig de hogy tettünk! Ezekből a jelentésekből csak azt tudják meg az egyházmegyék, hogy az egyes gyülekezetek hogyan teljesítik fölfelé kötelezettségeiket : de, hogy saját kebeleikben mit csinálnak, mire fordítják évi bevételeiket, miként vezetik számadásaikat, arról, egy szó nem sok, annyit se tudhatnak meg. — Ha egyik irányban rendet tartatunk, a dolog természete azt kivánná, cselekednők ugyanazt a másikban is! * Mindezeket egybevéve, úgy hiszem, az egyházmegyei számvevőszékek nemcsak felállíthatók, illetve szervezhetők : de az esperességeknek egyenesen kötelességük őket fölállítani, szervezni. Az indítvány megokolásánál, én nem térnék ki az elől, mint Ihász L., hogy „az már más felekezetnél is létezhetik"; hanem határozottan hozzá tenném, hogy már létezik : és pedig haszonnal. A ref. testvéreknél ugyanis meg van határozva, hogy az esztendőnek melyik hónapjára kell készen lenni minden egyes gyülekezetben a megelőző év számadásának s akkor aztán az esperes, gyülekezetről gyülekezetre járván, őket megvizsgálja s ha jó, helybenhagyja, ha rosz, a hibák helyrehozását elrendeli. — Az ilyen eljárásnak, ha más nem is, az az egy haszna bizonyosan meg lenne, hogy a számadásokat nem lehet éveken át halogatni, — mint az némely helyeken nálunk a múltban megtörtént. Én tehát nem zárkóznám el úgy a külső, világtól, hanem a mi jót egyebeknél látnék, azt szívesen eltanulnám tőlük, — még akkor is, ha azok nem volnának is a legjobb barátaim. A napokban voltak nálam a testvér ref. egyházkerületekjegyzőkönyvei; azoknak egyikében-másikában az is pontosan föl van tüntetve, hogy egyes gyülekezetek a megelőző évekről mennyi hátralékban vannak papjaiknak, tanítóiknak. — Én azt hiszem, az ilyen eljárásnak, azon kivül, hogy a számadások nyilvánosak, a gyakorlati életben még más haszna is van. A ki a magyar ember természetét ismeri, tudni fogja, mennyire kényes az arra, hogy mások tudtával senkinek adósa ne legyen. Úgy titokban inkább fizet kétszeres, háromszoros kamatot is, ha másra kell szorulnia; de a mennyire csak teheti, attól minden áron óvakodik, hogy az ő adósságát, mások rajta és a hitelezőn kivül, meg ne tudják. — S ha most a gyülekezeti hivek látják, — hogy az ő anyagi állapotukat rajtuk és az illetékes feleken kivül mások is tudják, ismerik, ha mindent nem is, de igen sokat megtesznek, hogy tartozniok ne kelljen! Az egyházmegyei számvevőszékek fölállítását, — illetve szervezését tehát én nemcsak hasznosnak, — üdvösnek, de határozottan szükségesnek is tartom. Sőt úgy látszik, annak tartják mások is. — Az esperességi gyűlésekről szóló tudósításokat mindig figyelemmel kisérem s azokban a tudósításokban, egyebek között, egyik esperességről azt is olvasám, hogy bizottságot küldött ki azzal az utasítással : készítene egy munkálatot arra nézve, miként vezessék a gyülekezetek évi számadásaikat. — A bizottságnak adott utasítást közelebbről, a tudósításon kivül, nem ismerem, de úgy sejtem, az, az Ihász L. indítványával együtt valami rokon dolgot akar elérni! — Minden esetre ez is bizonyíték arra nézve, hogy az egyházmegyei számvevőszékek nem csorbitanák a gyülekezetek autonomikus hatáskörét és jogait, mert ha az egyházmegyének van joga ahhoz, hogy a gyülekezeteket utasíthatja : hogyan vezessék számadásaikat, bizonyosan megteheti azt is, hogy azokat fölülvizsgálja! — Az egyházmegyék számvevőszékeiket bátran szervezhetik a nélkül, hogy valakinek jogait, akár föl-, akár lefelé megsértenék. — Teszik-e? a jövő fogja megmutatni! Tolnai József, bönyi hely. evang. pap. Papi tisztesség. Piszokkal nem örömest foglalkozom; sajnos most kénytelen vagyok vele. — Egyházukat igazán szerető, komoly férfiaktól vett s a közérzelem felháborodását tanúsító levelek, magának a méltán visszatetszést keltő iratnak több példányban történt beküldése felszólalásra késztenek. Steltzer Frigyes, evang. lelkész aláírással, „Személyes kérdésben" czím alatt egy, minden Hiedelemről megfeledkező, — a papi tisztességet lábbal tápodó, a bácskai esperességet, — annak lelkészeit s tisztviselőit pellengérre állító, szennyiratról kell megemlékeznem. — Teszem azt nem az íróért, ki művével bebizonyította, hogy vele komolyan szóba állani nem lehet s nem tanácsos, vagy legalább nagy áldozattal jár; sem undort keltő iratáért, mely példátlan cynismusával, ha tudatlanságból eredt, sajnálatot, — ha tudatos, megvetést, — de mindenesetre mellőzést érdemel : hanem magasabb érdek : egyházunk jó hírének, szeplőtlen becsületének s papságunk legyalázott nevének érdekében. A röpirat egy komoly alternativa elé állít mindnyájunkat, de első sorban a bácskai egyházmegyét s annak lelkészi karát s magát a bányai egyházkerületet. Vagy igaz, a mit az író mond vagy nem. — Ha igaz : a bíró szigorú Ítélete sújtsa a bűnösöket, ha nem igaz : az evang. lelkészi czímet és állást sárral dobáló író vegye érdemlett jutalmát, kit még első