Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tiszai kerületi közgyűlése

•273 esetben sem lehet a botránycsinálás súlyos vádja alól felmenteni. Lelke'sztársaink becsülete, e'cles mindnyájunké'; egyházunk jó hírneve mindnyájunkat ve'delemre kötelez; büntetlenül ne merje senki egyházunkban elfoglalt állásunkat megtámadni ! Ha az anyára s fiaira saját gyermeke s testve'r feni gyilkos fegyverét, legalább is meg kell ragadni a kezet s kivenni belőle a tőrt. Vagy talán az riasztana vissza, hogy az irat duhajkodásait a haza és magyar nemzet érdekének leplébe burkolja s esetleg majd a magyar nemzeti eszme vértanújául fogna feltűnhetni? Szomorú, nagyon szomorú volna, ha szeretett hazánk s nemzetünk szent érdeke ily védelemre s védőre szorulna ; ha állásunkhoz illő szerény, komoly munkásság helyett, dühöngő szenvedélyben nyilatkoznék hazánk s nemzetünk szeretete. Csodálatos, hogy a bácskai esperesség, mely nem először van ugyanez oldalról, ily modorban megtámadva, hallgat. Bizony, bizony e hallgatással sem magának, sem nekünk nem tesz jó szolgálatot. Sajtóvétség ellenében az esküdtszék ; de egyházi vétség ellenében a consistorium illetékes biró. Tisztességes védelemnek szívesen helyt adunk. Gyors, erélyes, igazságos eljárást sürget a felháborodott egyházi közérzület. Apróságok, Olaszországban több százra megy a madonnák száma, mindenkinek csodatevő erejéhez vagy tulajdonságához mért neve van. Mad. la Bruna — a barna — Nápolyban; — Mamma Schiavona Monte Vergine-ben. Schiavona = rabszolganő, — minthogy képe nagyon sötét, azért mondják „a nagy néger anyádnak. Paganiban van egy Madonna — ez a csirkét nagyon szeretheti — ezzel is kedveskednek neki leginkább, — minek folytán az ő tisztességes neve, La Mad. delle Galline" (— a tyúkász). Foggiában egyet „La Madonna delle sette veli" (a hét fátyolosának hívnak — sőt van egy „csipkedő" Madonna is, — mert a neki rendezett ünnepen a nép egymást csipdesi. * * * Az Aetna utolsó kitörésénél egy nagy tömeg élén Catania püspöke szent Agata fátyolát vitte az izzó láda elébe — és a láva — azon a helyen, a hol a processio visszatért — elapadt. Mi természetesebb, minthogy ezt csakis a szent fátyolnak lehet köszönni. * * „Inquisitio" és „eretnekség" felett a következő épületes dolgokat olvassuk a Religio hasábjain. „Eretnekséget" hozni valamely országba azt ott terjeszteni : nemcsak Isten, hanem a keresztyén nép és közvetve a keresztyén állam ellen való vétség is. s ép oly joggal büntethető, mint a gyilkosság, lopás, felségsértés, hazaárulás, lázítás, erkölcstelenség terjesztése ; a körülmények szerint az előbbi épúgy sújtható halálbüntetéssel, mint az utóbbiak . . . haszontalan idővesztegetés lenne itt az úgynevezett „vallási fanatizmus" vagy a kath. vallás ellen ,.debachálni." (!) Hogy milyen basisra építi a tisztelt lap e jogi „vélelmét" — azt sajnálatunkra — nem tudjuk belőle kiolvasni : hacsak hazánkról volna szó, akkor kénytelenek lennénk hinni, hogy ő még az 1525-iki IV-ik törv.-czikket tartja most is érvényesnek. De a fentebbiek arról tanúskodnak, mintha az a dolog egészen általános, minden időkre és viszonyokra szóló s magától értetődő lenne. Mégis van enyhitő körülménye is. „A büntetés lényegében ugyan az igazságszolgáltatás aktusa, bűnhődés és javító eszköz, de nem fajulhat embertelen barbársággá s vadsággá annyira, hogy inkább a bosszú kielégítés mint a megsértett igazság (!) kiengesztelése legyen. — — Mindazáltal nem ritkán a formális jog az éles ,.

justifia" — kénytelen az opportunitásnak, czélszerűségnek engedni. — Ha például valamely büntetés alá eső cselekvésmód igen elterjedt elveszti a kihágás jellegét, s az igazságszolgáltatás vele szemben tehetetlenné lesz, végrehajtása képtelenséggé válik. Heterodos vallás csakis ily nyilt közvélemény folytán engedhető meg." — Befejezésül idézi Hestingert, a ki mondja : „A kath. államhatalom joga — sőt, ha a körülmények úgy hozzák magukkal, kötelessége is a más vallásuaknak szabad vallásgyakorlatot engedni, ha ez a közjó előmozdítására szolgál." Mindezek igen engesztelékeny hangok — csak az a kérdés, hogy mit ért a jó Religio a „közjó" alatt?! . . . § 11 f 11

Û, Adatok a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület f. hó 17. és 18-ikánKézsmárkon megtartott évi közgyűlésének püspöki jelentéséből. — A püspöki tartalomdús évi jelentésnek első részét a májushó 22-én —junius-hó 6-ikáig megtartott canonica visitatiora vonatkozó püspöki beszámoló képezi, a mely jelentés kapcsolatban a felvett jegyzőkönyvekkel s az egyes egyházak visitationalis jegyzőkönyvével sok közlésre méltó történelmi emléket érintvén és adván elő, ennek részletezését jelenleg mellőzöm, legközelebb óhajtván erre nézve nagytiszt. Szerkesztő úr becses lapjának hasábját, szives engedelmével, igénybe venni; közlöm most a püspöki jelentés többi czímeinek főbb adatait inkább statisztizálva röviden, szárazon mintsem érdeklőleg, hiszen ennek szervesen éltető, buzdító és lelkesítő, elismerő és megnyugtató, avagy megvigasztaló, kenetteljes előadása apostoli buzgóságú főpapunk ajkairól minap hangzott el. A mi I. a kerületben a személyi változásokat illeti a kerületi nekrolog négy lelkész, három tanító, három tanár s több egyházi felügyelő elhúnyta felett kesereg ; elhúnyt a nagybányai lelkész Bérczy Pál, kinek összes vagyona a hegyaljai esperességre száll, Kalchbrenner Károly, a tudományosságáért is messze földön ismert férfiú, Dobsynszky Pál derencsényi s Buzágh István alsó-sajó-i lelkész. Az eperjesi kollégium két rendes tanárát Tillisch Jánost és Hajtsch Lajost, s nyugalmazott theologiai dekántanárát Hlavacsek Mihályt gyászolja. A gömöri esperesség Szontágh Bertalanban és Szontágh Imrében a protestáns egyháznak szívvel-lélekkel és értékkel odaadó ismert alakjait veszítette el, Mikolák Gyulával a legszebb remények hanyatlottak kora sírba. — Áldás emiékezetök felett !