Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az „erkölcsnemesítő egyesület” és a keresztyén vallás (Thomay J.)

2' !70 Ne érzékenykedjünk, ne legyünk szűkkeblűek, de legyünk inkább türelmesek és igazságosak. A keresztény vallás nem politika, mert a politikában elég sajnos, csakhamar mindent pártkérdéssé szoktak felfújni az emberek, még azt is, a minek semmi köze sincs egyik vagy másik párthoz, vagy, lia úgy tetszik, — a mihez egyformán köze van, egyformán kellene, hogy köze legyen minden pártnak. A keresztény vallás-élet, melynek az egész életre, s mindenre, a mi az életben történik, — ki kell terjeszteni figyelmét s így, ha az életben egy mozgalom indul meg, melynek intencziója az ő végczéljával s magasztos elveivel nem ellenkezik, — azt a mozgalmat valláserkölcsi irányban való haladásra buzdítani, serkenteni s ily értelemben tôle telhetőleg diadalra juttatni kötelessége. A politikai téren, ha az ellenzék valamely életre való javaslattal lép fel, abból a javaslatból csak úgy lesz valami, ha azt az uralkodó párt, az úgynevezett kormánypárt is magáévá teszi, különben nem lesz bizony abból semmi, szépen leszavazzák azt, napirendre térnek fölötte s folynak a dolgok a megszokott kerékvágásban, mintha semmi sem történt volna. Ilyen sors vár az erkölcsnemesítő egyesületre is a szellem világában a kormány rúdját még mindig kezében tartó Krisztiánizmus hozzájárulása nélkül. Csakhogy az erkölcsnemesítő egyesület nem ellenzéke a Krisztianizmusnak; mert hogy épen az eszme megpendítője esetleg valláson kívül álló, s hogy annak az egyesületnek még zsidó tagjai is vannak és lesznek, sőt kell is, hogy legyenek, akár vallástalanok is, az nem változtat a dolog lényegén semmit, sőt ilyen módon még misszió jelleget is ölthetne magára, a mennyiben nem a kereszténység tanainak mellőzésével avagy felforgatásával akarván megvetni létjogosult- ; ságának alapjait s ellenkezőleg inkább azon távol megvalósításától tévén függővé czéljának elérését hathatós segítséget nyújtana a kereszténységnek korunk pogánysága, zsidósága, hitetlensége megtérítésében ; közelebb hozná az embert az emberhez talán az illetőkre nézve észrevétlenül, a nélkül, hogy sejtenék is — jézusi szeretet által. Ennélfogva nem mondhatja a kereszténv vallás ezt : az erkölcsnemesítés kérdése kizárólag a kereszténység kérdése lévén mások abba ne avatkozzanak. Mert ez olyan beszéd volna, mint mikor XIV. Lajos azt mondta a franczia nemzet-gyülésen : Az állam én vagyok ! Bizony nem ő volt az állam ; mert ő meghalt; a franczia állam pedig még most is él. Ha a kereszténység is ezt mondaná : az erkölcsnemesítés én nagyok, kivülem ebbe szentségtelen kezeivel senki bele ne nyúljon, a társadalom semmit tenni ne merészeljen : tétlenségre kárhoztatná ugyan a társadalmat, de mig ő a jézusi czéljától eltért kereszténység elveszne, addig a társadalom mégis megmaradna. Csakhogy milyen lenne az a társadalom ? Sokkal rosszabb a mostaninál, melynek erkölcseit az alakult egyesület nemesíteni szándékozik. Megmaradna a társadalom az emberiség, vagy hogy szűkebb körben mozogjunk, a magyar nemzet társadalma, még ha elszigetelné is tőle magát a kereszténység, sőt még ha nyilt harczot támasztana is ellene. Igen, csakhogy az egy erkölcsileg teljesen elbukott társadalommá lenne. Még kevesebb ember lenne féltékeny az ő becsületére. még inkább lábra kapna az erkölcsi sülyedés, még inkább napi rendre kerülnének a csalások, sikkasztások, öngyilkosságok, hamis bukások, még többet olvashatnánk azon rémesztő tragoediákról, melyeknek végső jelenete a vádlottak padján, a börtönben, az akasztófán, a bűn fertőjében, a Duna fenekén vagy a kórház boncz-asztalán folyik le; a játék-düh, az iszákosság és fajtalanság szenvedélye még kevésbé lenne megzabolázható, még több ember meggyőződését irányozná a vastag önzés és a hiúság ; a kenyér, hivatal és kitüntetések utáni futkározásunkban méginkább elfeledkeznénk lelkiismeretünk szaváról, még több alkalom lenne arra, hogy léha üres fejű emberek játszanak főszerepet a társadalmi életben; a klikkek társadalma majd még inkább felütné átkos fejét, mely nem a műveltség, az alapos készültség, a moral, hanem a külső látszat, a pénz és az érdek után itél. Mindezen bűnök, vétkek és gyarlóságok elharapódzásának és még nagyobb mérvben való elterjedésének oka a kereszténységben fogna leiedzeni, hahogv nem ragadna meg minden alkalmat arra, hogy kereszténynyé reformálja a társadalmat. Mert lia a társadalom nem megy a templomba, a templomot kell kivinni az Isten igéjének révén a társadalomba, tehát a társadalomban alakult erkölcsnemesítő egyesületbe is ; mert miként elmondhatá Jézus ezt: „nálam nélkül semmit sem tehettek"; — úgy elmondhatjuk ma is, hogy Jézus, illetve a kereszténység szelleme nélkül az erkölcsnemesítés terén nem tehettek semmit. Adja tehát az egyházfelekezet külömbség nélkül, így a protestáns egyház is áldását az erkölcsnemesítő egyesületre olyképpen, hogy ne lépjen abba bele, hanem ölelje fel azt magába; szentelje meg annak munkálkodását, tekintse alkalmas eszköznek czélja elérésére, mely nem más, mint a kereszt, erkölcsök ujjáteremtése s az igy keresztény erkölcsök alapjára fektetett társadalom hatalmi erőt képviselvén döntő befolyást gyakorolhat nemcsak lefelé, hanem felfelé is például a törvényhozásra, a kormányra s ily módon kilátásba lesz helyezve a párbajok megszűnése, a vasárnap megszentelése és a vadházasságok gyérülése. Tegye a keresztény vallás az erkölcsnemesítő egyesületet is, miként az iskolát tette, tegye missiója terévé, munkálkodásának mezejévé, hintse be azt az Isten igéjének magvaival, hogy minél több követői legyenek az apostol ezen a kereszténység és a társadalom együvé tartozását jellemző szent intelmeinek : „Minden ti igyekezeteteket arra vessétek, hogy a ti hitetekhez ragaszszatok jóságos cselekedetet, a jó cselekedet mellé pedig tudományt, a tudomány mellé pedig mérsékletességet, a mérsékletesség mellé