Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apróságok (Lutheranus)

•255 akarnók, hogy Ítéletünk teljesen tárgyilagos legyen, okvetlen szükséges lenne azon viszonyt, a melyben a prot. felekezetek a többi felekezetekkel vannak s azon befolyást, melyet ezek reájok gyakorolnak, latba venni. S mely eszközökkel óhajtja az egyesület czélját érni? Magában véve a társulás is hatalmas tényező lehet más vállalatnál, azonban itt csekély jelentőségre száll alá. Azok, a kik az erkölcsök nemesítését óhajtják, társulat nélkül is barátai lesznek annak; olyan a ki ezt nem óhajtja, a társulatba vagy egyáltalán nem lép, vagy ha belép is, e ténye nem bír semmi jelentőséggel. Azonban jól tudjuk, a társulás csak eszköz, más eszközök foganatosíthatására. S itt a társaság e kettő körül kulminál : pénz és befolyás. A pénzzel rabokat fog segélyezni, s befolyásával már is kieszközölte azt, hogy a belügyminiszter a törvényhatóságokat felhívta az egyesület támogatására. Az egyesületnek, mint már fentebb említők, nemes intentiói vannak, s kétségkívül az emberi szeretetnek fokozottabb mértékére vall az erkölcsileg sülvedt egyének — rabok —- segélyezése is : s bizony nem egy verejtékkel dolgozó s a mellett puszta földön háló, száraz kenyéren és hagymán élő munkás irigységgel gondol azokra a „szerencsétlenekre," a kiknek sorsuk enyhítésére nemes lelkű nagy urak szövetkeztek, s gondoskodnak arról, hogy munkával magokat meg ne erőltessék, napjában 3-szor rendesen étkezzenek, kiszabott adag hússal táplálkozzanak, derekaljakon aludjanak, s mikor minden tekintetben élvezetes tartózkodásuk — illetve fogságuk — ideje lejár, jó útravalóval láttassanak el. . . . Véleményünk szerint azonban nem itt van a dolog vége. Azzal, hogy a fegyenczeket segítik igaz hogy jó dolgot cselekesznek néha, mert ha 100 közül csak egyet sikerül visszaadni a rendes polgári életnek, a társadalomra már ez is nyereség, ámde ronthatnak is annyit a másik oldalon, a mennyit az egyiken építhetni vélnek. A törvényhatóságok, tehetnének az egyesület czéljaiért, s meglehet hogy egy-egy lithographirozott felhívást a községek elöljáróságaihoz le is küldenek, de ezenkivül csalódás lenne a törvényhatóságokra támaszkodni. Ha az erkölcsnemesítő egyesület minden áron a segítést tűzte ki czélul, ügy mindenesetre sokkal jobban érvényesíthetné kiadandó összegeit, ha az embereket, a kiknél veszély forog fenn, még mielőtt rabokká lesznek segélyezné, hogy rabokká ne legyenek. Legelső dolog a népnevelés. Ragadják azt meg üstökénél. Fogják fel a néptanítók ügyét szavát. Nem akarunk hasonlatunkban oly messze menni, hogy raboknak mondanók őket; de szenvednek — nélkülöznek ezek is sokat, — még pedig önhibáikon kivül. Keressék ki a legjobbakat közülök, de természetesen ne azt, aki legtöbb „tudományt" nyújt a növendékeknek vagy a ki egyik másik tárgyból a legjobb vizsgát adja; hanem a ki legtisztességesebben él, a ki, szegénysége mellett tisztességesen neveli családját és a mi fő, a ki jó példával jó erkölcsökre vezérli a népet. Mert tanítással különösen pedig a róm. kath. egyh. erkölcs „tanával" erkölcsöket ápolni nem lehet. Ezt egyedül a tiszta és hamisítatlan evangyéliomi szellem adhatja meg. Belátta ezt az erkölcsnemesítő társulat is, a magát egyedülinek valló egyházkebelén kivül, társadalmi úton kisérli meg czélját elérni. Aztán még egyet. Az erkölcsöt sem pénz, sem tanítás nem szüli : szüli azt egyedül a jó nevelés. Ez pedig megkivánja a folytonos érintkezést. Ezt az egyesület tagjai ki ne felejtsék. Londonban előkelő úri nők már sok év előtt alakítottak ily erkölcsnemesítő társulatot, s e magas rangú nők körökre osztották a várost maguk között, s minden ilyen kört egy, esetleg két hölgy is hetenként egyszer meglátogat, a lakosság viszonyait kiismeri bizalmát megnyeri, panaszait meghallgatja, bujában megvigasztalja s szükségében segíti. Egy ember többet tehet így, mint ezren a papiron. Ismételjük az erkölcsi állapotok, javulását mástól semmitől se várjuk, mint a Krisztus evangyéliomának szellemétől : e nélkül a társulatnak virágzást, működésük eredményt nem jósolhatunk. ^ 7 ~ . J J farkas Gejza. Aprőságok, A váradi püspök installatiója alkalmából Sermo Pastoralis-ában, melyet ad clerum suum habuit azt mondja : „multos enim habemus hodie nomine christianos et catholicos, paucos vero et omine et opere veros Christi ecclesiae asseclas." —E szavakban híven ecseteli a püspök úr a sancta ecclesia állapotját. Bizony csak még azt az alakoskodást kellene levetkezni — s akkor, egy szép reggel azt látnók, hogy a sancta ecclesia az égbe költözött —• vagy köd módjára „eloszlott." # # * Ad vocem püspök. Egy fővárosi szent lap, a java siitetből rettenetesen méltatlankodik azon, hogy egy református „püspök" bátorkodott a kálvinista pápát (ezt nem mondta, csak gondolta) felköszöntem. Neki a „püspök" csak az igaziaknak dukál, a kinek fején olajos tonzura — kezében bot, no még egy — egy kis püspöki javadalom is van; holmi superintendensféle emberek ne merjék azt pretendálni, hogy mennyei szentek közössége a sancta ecclesia serege valaha püspöknek ismerje. Eddig azt hittük, hogy a keresztyén papságnak öröme telik abban, ha az egyház dicsősége a püspöki hivatalok vagy czímek megszaporitása által növekedik, lám csalódtunk ; s ki hitte volna, hogy valaha csóka vájja a varjú szemét?! * * * Az országház rendezéséről szóló törvény a szerzetes rendek tagjait és főnökjeit a törvényhozásban való részvéttől kizárja. Miért? Mert hűséget esküdtek szerzetüknek, vallásuknak. Ámde az evangelikus