Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Hegyaljai egyházmegye

dóság megnyerésére, mint a szokásos. Legalább arról tanúskodik, hogy az adakozó nagyra becsüli az erkölcsi embert. Az esperes azon jelentése folytán, hogy püspökünk meglátogatja a barsi, nagy történeti múlttal biró esperesség egyházait, küldöttséget menesztett a püspöknek üdvözlésére a szomszédos lévai mindinkább fejlődő anyaegyházba. Több kevésbé jelentős belügy elintézése után eloszlatta gyűlésünket a korban ugyan eléhaladt, de lelkében még teljesen friss s elnöki teendőiben ritka elmeélt tanúsító esp. világi felügyelőnk. Folytassa tisztét ilyen épségben még sokáig! H. V. A hegyaljai ev. egyházmegye f. évi közgyűlése AbaujSzántón julius 2-án. Fölbátorítva nagytiszteletű szerkesztő úrnak a rozsnyói jubileum alkalmából becses lapjában ama tényt kisérő nyilatkozata által, mely szerint szívesen méltóztatik venni mint közelről úgy távolabbról is egyházaink vagy tágabbkörű egyházi testületeink életéről, működéséről közleményt, veszem kezembe a tollat, azon óhajjal és reményben, hogy a hegyaljai ev. egyházmegye évi közgyűléséről tanúskodni óhajtó ezen első hírnököt Nagytiszteletűséged bebocsátja a szerkesztőség bárkájába. Három egyház kivételével (Sajó-Kaza, Nagy-Károly, Nagyvárad) az egész megye képviseltette magát. Miskolczról julius l-jén délben hat magán fogat vitte illetőleg kisérte tizennégy taggal az uj főesperest s az újonnan megválasztott esperességi felügyelőt Abauj-Szántóra. Julius 2-án reggeli 7 órakor gyámintézeti istentisztelet tartatott. Czékus László kölesei lelkész mondott beszédet. Missziói pontot, missziói hivatással betöltő ezen lelkésznek beszéde szívből fakadt, szívhez szólott. A gyámintézeti urna 30 frt 72 krt eredményezett; ezen összegnek harmada a vendéglátó egyháznak adatott által. Ezen templomi istentisztelet végeztével megkezdődött a közgyűlés s a minimumra redukált ebédi időtől eltekintve tartott az este nyolezig. Vegyük a gyűlésnek lefolyását tárgyai szerint sorjában, a mint következik : Az esperességnek rokonszenves, megválasztó bizalmát most is egyhangúlag biró felügyelője Lichtenstein József nyitotta meg világi részről a közgyűlést szívesen üdvözölve a megye hét megyére kiterjedő, mindamellet kisded egyház hajójának kormányzására megjelenteket, egyháziakat és világiakat egyaránt, s melegen emlékezve meg közegyházunkat a lefolyt közgyűlés óta érdeklett eseményekről, bejelentette az e. e. gyámintézet érdemekben dús elnökségének eddig is közbizalommal betöltött állásáról való leköszönését illetve visszalépését s a Fabinyi Teofil igazságügyminiszterré történt kineveztetése által tolmácsolta egyházmegyénk örömét. Az egyházmegye maga részéről áldólag menti fel ama kipróbált bajnokakat, remélve hogy ez által nem bocsátotta el őket, üdvözli magas kitüntetésében emezt óhajtva, tudva hogy közegyházi életünk ezen eddig is kiváló munkását ezentúl is sajátjaként tisztelheti és szeretheti. Bartholomaeidesz János főesperes személyes megjelenésben gátoltatván, felolvastatott 25-ik évi jelentése s ennek kapcsán búcsúja. Amaz terjedelmes, emez rövid, de velős volt. Ezen nagy gonddal s ügybuzgósággal szerkesztett jelentés tudomásul vétele után felolvastatott az egyházmegyei tisztségekre elrendelt s ezen évben meg is ejtett választásnak eredménye. A szavazatszedő bizottság jegyzőkönyvének alapján főesperesül Zelenka Pál miskolczi lelkész, alesperesül Matherny János abauj-szántói lelkész, ez utóbbi ismételten, választatott meg. Letették mindketten a hivatalos esküt. Főesperes elmondotta következő székfoglaló beszédét : „Tisztelt egyházmegyei közgyűlés! Világi elnök úrnak megtisztelő azon felhívására, hogy én az esperesség egyházai többségének akarata folytán a főesperesi állást foglaljam el, jöttem e helyre, állottam meg e szék felett, nyilatkozom őszintén, tiszteletteljesen. Mint mindenütt, a hol szabad a szó, korlátlan a szavazás, esélyektől függ a választás eredménye, úgy itt is a véletlen nyert döntő szerepet s döntött mindhárom irányban kedvezőtlenül. Megfosztotta ugyanis az egyházmegyét egyik bajnok vezérétől, a ki hosszú 25 év egymásutánjában kormányrúd mellett állott s vezette az egyházias közélet sokoldalú ügyeit egy férfiú nemes ambicziójával, egy lelkész odaengedő hűségével, egy családfő áldozatkész utánjárásával, mindenkor jó kedvvel. Megfosztotta továbbá a tiszteletreméltó férfiút azon erkölcsi jutalomtól, a melyet kivált egy vallás-erkölcsi testület szokott adni egy hosszú, áldásteljes élet által felkent érdemesének, drága útravalóul. Történt ez pedig ép akkor, mikor a három elismerés és áldó tisztelet ezen édes jutalma, időre nézve már a küszöbön, szándékra nézve pedig már aranytálezán volt. Megfosztotta végül az egyházmegyét nyugodt megfontolás kívánta időtől, hogy t. i. jelesei közül választhatott volna magának annak idejében méltó utódot. A megtörténtet, sajnos, meg nem történtre változtatni nem lehet. Ha lehetett volna, én vagyok az első, a ki azt megcselekedni kötelességnek ismertem volna. Hogy a jubileum tisztességének első feltétele az osztatlan bizalom nyilvánulás, ezt már Nyíregyházán kimondtam s nem habozom ma sem kifejezést adni meggyőződésemnek, hogy az egyházmegye tekintélye, az érdemdús bajnok vezér iránt táplált egyetemes tisztelet más, ép ellenkező elbánást követeltek volna meg. Ne vegye tehát nekem az elmondottak, illetőleg elpanaszoltak után, a tisztelt egyházmegyei közgyűlés rossz néven, hogy én, a ki más viszonyok közt a bizalmat kitüntetésnek vettem, s tudtam volna a jutalomnak minősített munkahelyért hálás is lenni, a történtek után most, azt rideg parancsnak veszem s a sokszor kegyetlen többség akarata előtt, mely néha fagyasztó hidegséggel száműzi érdemeseit s emeli érdemetleneit, szomorúan meghajolva oda nyilatkozom: „Parancsolj Uram, szolgád engedelmeskedik"! De ha már bűnbakul szemeitettem ki a véletlen által, szabad legyen szándékosan meghozni az engesztelő áldozatot. Hogyha már érdemetlen utódul rendelt ide a többség, szabad legyen e nehéz tisztet megnyugtató s ama büszke tudattal vennem át, hogy miként soha és sehol, úgy itt sem vágytam, kerestem a helyet, sőt ahol erre alkalom nyilt, minden okaimat előadva, hangosan ellentmondtam a szándéknak. Szabad legyen ez állást azon feltevéssel vállalnom el, hogy 20 éves multamból az egyházmegyének e pillanatban még többsége és kisebbsége, kellően ismer engem; hogy az legalább már a legközelebb időre megfog ezen szomorú választás szomorú tényében, mint változhatatlanban, nyugodni s nem fog csekélységemtől többet, mint a mennyit tudok, kívánni.