Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Hegyaljai egyházmegye

240 Őszinte ezen nyilatkozattétellel tartoztam a legközelebb múltnak, csatolom ahhoz nem kevésbé őszinte nyilatkozatomat a jelent és jővőt illetőleg. A jelenre nézve azt a kérdést vetem fel : mit viszek az esperesi állásba? A jövőt tekintve pedig kérdem : mit teszek majd az esperesi polczon? Mindkét kérdésre felelek röviden, őszintén, tiszteletteljesen. Mit viszek az esperesi állásba? Viszem tapasztalatomat, munkásságomat, multamat. Holnap lesz 20 esztendeje, a hogy Fancsalban az esperességi gyűlésen, mint bemutatott kezdő, Ígéretet tettem, hogy eskümhöz, hivatásomhoz hűen, életemet a helyi és közegyház szolgálatába bocsátom a törvényes felsőbbség és törvényes intézkedései iránt hódoló tiszteletet tanúsítok, a lelkésztársak iránt pedig testvéries szeretet ápolandok. Két évtized zajlott le azóta. Erős hullámverése sokat összetörött rajtam, sokat keltett új életre bennem. Kettőt azonban, Isten mérhetetlen kegyelméből meghagyott : ifjúkori hármas ígéretem beváltására irányult következetes törekvést s azon alapelveket, a melyek pályámon vezetőim valának. Az egyházat mindig czélnak, magamat pedig mindig eszköznek tekintettem s mint ilyen, az önzetlen szolgálaton kívül, személyes érdeket soha nem ismertem, soha nem kerestem. Csekély tehetségemet mindig akarattal, az akaratot kötelességtudattal, a kötelességet szorgalommal, a szorgalmat ügyszeretettel, az ügyszeretet pedig hitteljes, azon meggyőződéssel kötöttem össze, hogy életüket az egyház szolgálatába bocsátott férfiaknak nem magukért, hanem az egyházért kell élniök, az egyházban nem magukat, hanem az egyházat magát kell keresniök. Ily meggyőződéssel működtem, a Gondviselés rendelte minden helyen, fogadtam az egyház keresetlen bizalmát egyes tisztségekre. Ezen tulajdonságokkal lépek az esperesi állásba imént s erős elhatározással igyekszem hű maradni azokhoz. Mit teszek az esperesi polczon? Önzetlen egyház és testvérszeretettel működöm az egyház közjaván Isten segedelmével közre. Közegyházunk még nincs rendezve. Szakadozott állapotunk tűrhetetlen. Veszedelmes módon bontatnak a kötelékek. Körülsánczolja magát a helyi autonomia. A közegyháznak, fokozatos kormányzás, ellenőrzés, fenntartásban és a közegyház közczéljainak közös erővel munkálásában nyilatkozó autonomiája mind merészebben kétségbe vonatik. Azon leszek, hogy ezen oszlásnak-foszlásnak biztos gát vettessék egy zsinat által, a mely hivatva legyen egygyé, erőssé tenni közegyházunkat. Harmadfél évtized óta pusztít e szentélyben az eszközöknek küzdelme a czél rovására, a nemzetiségi versengés. Gúny és gyűlölet, pusztítás és pusztulás jár nyomában. Azon leszek, hogy egyházunkban minden nyelvnek, mint eszköznek hitélet nyilvánulására legyen jogosultsága s nyelvek különfélesége mellett is legyen egység, békés egyetértés az egyházban. Az egyház kormányzása kerületünkben az avult és immár veszedelmessé vált utasítási rendszeren nyugszik Jó lehetett az régen, a mikor még várfalak közt élt és védte magát a protestáns egyház. Ma azonban, a mikor az egyházban mindenki jogosult és kötelezett a közmunkára, szabad a mező, eleven s minden téren mind jobban érvényesül az egyéni jog s ezzel az érdeklődés is, nincs többé annak jelentősége. Azon leszek, hogy a képviseleti rendszer lépjen nyomába, hogy ez által minden tényező nyerjen az egyház közigazgatásánál közvetlen befolyást, hogy tehát nem 8—10 hazulról hozott testületi szavazat, hanem a törvényes képviselők többsége intézkedjék határozólag az egyház ügyei felett. Egyházunk ősi szervezetében biztosított ezen egyéni jog visszaállításának ideje nagy ünnep lesz egyházunkban, visszahozza nekünk azt a sok kiváló erőt, a mely most az egyház mérhetlen kárára vesztegel. A kor igényei folyton növekszenek. A fejlődő élet több meg több táperőt igényel. A korral való haladástól egyházaink nem zárkózhatnak el. A jövőt részben biztosító alaptőkékre nagy a szükség. Azon leszek, hogy e tekintetben is haladjunk fokozatosan s egyesült erővel folytassuk egészében és részeiben az egyházépítést. Egyházmegyénk, néhány egyház kivételével, segélyre szorult egyházak szövetkezete. Lelkészeink, tanítóink nagyobb része keserves küzdelmet folytat a megélhetéssel. Azon leszek, hogy a min belső erőfeszítéssel nem tudunk segíteni, az külsegélyben nyerje meg istápját. Meleg részvéttel keresem fel és nyitom fel a kettős szabadítás ezen szent forrásait. A hatóság nálunk bizalmi férfiakból áll, a kik őrködnek a rend felett, szeretettel kell hogy gondozzák a közügyeket. Azon leszek, hogy ily minőségben jó baráttá, nemes tanácsadóvá, segítő erővé váljak, kímélettel és türelemmel, jóakarattal és igazlelkűséggel segíthessek egyházakon és tisztviselőin s inkább kérelem mint parancs, inkább intés mint büntetés, inkább segítés mint követelés legyen modorom és örömöm egyházak, tanodák, hivek és munkatársak irányában. Egyházunk bizonyos fokú ellenőrzés mellett szabadon választja lelkészeit, tanítóit, szabadon a többi tisztviselőket. Azon leszek, hogy egyházaink ezen sarkalatos joga teljes épségben tartassék meg, s más érdekem e mellett sem legyen, minthogy minden helyre alkalmas férfiak szemeitessenek ki és választassanak meg. Befolyásomat tehát, egyéni érdekek kizárásával, egyedül a tanácsadás határáig kívánom érvényesíteni. Egyházunk maga itél tisztviselői felett. Azon leszek, hogy törvényszéki elbánás alá egy sem kerüljön és ha igen : igazság szolgáltassák mind a két félnek. Büszkeségem lesz serkenteni és bátorítani, segíteni és védeni a sok tekintetben nyomorgatott, elhagyatott munkatársakat; jóakarattal, testvérszeretettel közeledni azok mindegyikéhez személyválogatás nélkül. Egyházmegyénk törvényes felsőbbség alatt áll. Jogos tényező a közegyház kormányzásánál. Azon leszek, hogy a törvényes felsőbbség törvényes határozatai e körben is érvényt nyerjenek, s a többi egyházmegyék szövetkezetében esperességünk ne legyen az utolsó. Kerületi rendezetünk azt mondja, hogy kötelesség és felelősség dolgában a felügyelő és esperes egyenlő. Azon leszek, hogy az egyház felügyelője e munkát és felelősséget szivesen oszsza meg, s az érintkezés módja legyen szívélyes, eredménye pedig példaadó s az egyházmegyére kedvező. — — Álláspontomnak rövid ilymódon jelzésével zárszavam-