Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A mi egyházi zenénkről

213 éves kursussal a kilépő növendék iránt támasztott igények is nagyobbodnak. Nagyon kivánatos, mikép azok ugy képeztessenek, hogy ott ahol erre a kivánt feltételek meg vannak, énekkart szervezhessenek, vezethessenek, hogy a jó izlést, a vallásos buzgóságot ez által is fejleszthessék. — Mind a mellett bizony megeshetik, hogy az a fiatal, kezdő ember Piripócson nem képes az éneket vezetni, vagy az orgonával kisérni. mert hát Piripócson, meg sok más helvütt furán énekelnek. De ennek nem a képezde az oka, nem is az a fiatal kezdő ember. A képezdében chorál szerint tanult énekelni és orgonálni, s künn az életben az énekek annyi, és oly gonosz variatiója található, hogy újra és újra kell azokat tanulni. Az is megtörténhet, hogy a fiatal kántor nem képes az éneket vezetni, mert nincs az ahhoz kivántató hanggal megáldva. Ennek ismét nem Ő az oka. Tessék a képezdébe lépő inakat szigorú vizsgálat alá venni, van-e az illetőnek zenei hallása ép hangorgonuma s általában bir-e az e pályához szükséges szellemi és testi adományokkal. Nem szabadna csak ugy rövidesen besorozni a képezdei növendékek közé bárkit, a ki a gymnasiumból kihullott, vagy a kit a szegénység kerget oda. A egyházi énekek számtalan variatiói képezik azon sziklát, melybe beleütköznek azok, a kik az egvházi zenét reformálni akarják. Kemény szikla, de felrobbantani nem lehetetlen, felrobbantani szükséges. Jó kántor karöltve erélyes pappal szétmorzsolhatja azt a sziklát; s egy esperesség, egy kerület kántorai összefogva egy esperesség, egy kerület papságával kivihetik, hogy 1—2 évtized alatt nem lesz többé az a szikla, nem lesz variatio, s hogy chorál könvv szerint énekel minden gyülekezet. „Vállat a vállhoz, s a nap alatt nincs mi ledöntse a sziklafalat." Ott van a mi szép, igázán nagyszerű diadalénekünk, az „Erős várunk." — Tessék körülnézni, hánv féle változatban, s minő változatban éneklik ezt országszerte ! Boldog kalvinista testvérem, ha sorsod téged a Balaton mellől a királyhágó tövébe vet, vagy a Duna mellől Tisza áldott partjaira visz végzeted, te nem töprenkedel : váljon fogsz-e uj helyeden, uj hitsorsosiddal énekelni tudni? Nyugodtan veszed hónod alá Zsoltáros könyvedet s aztán oly vigan énekelsz, mintha szülőfölded kisded templomában volnál. És te katholikus atyámfia, ha a Kárpátok tövéből az al-Dunához vezet is a gondviselés, teljesen nyugodt vagy, nem is kell uj énekes könyvet venned, nyugodtan lépsz be a szentegyház küszöbén s áhitattal zenged : Allelujah ! Allelujah ! Ha ellenben a mi prot. emberünk csak a szomszéd vármegyébe lép, más énekes könyvre, más éneklésmódra talál. Hogy ez a körülmény nagy hátrányára van a vallásos buzgóságnak igen természetes. Az egyházi zene, illetve ének javítás munkájánál nem kis szerep jut a népiskolának is. Yjl pedig annál jobban megfelel feladatának minél képzettebb kántorokat ad a képezde, s minél kevesebbre szállítjuk le a betanítandó ének számát. Elengedhetlen követelmény mindenesetre az, hogy igv az a megrögzött slendrián éneklésmód mind jobban kiszoríttassék. — Az egyházi zene reformálásában közreműködhet, sőt kell is közreműködni a theologiai intézetnek s a középiskolának is. A középiskola feladata, hogy a növendék ne felejtse el azt, a mit énekismeretben a népiskolából oda magával vitt ; hanem folytonosan képeztessék tovább, ugy hogy kikerülvén onnét egyházi énekeinket tudja mind. Ezt a kötelességet a középiskola magáról le nem rázhatja; eltekintve, a mitől különben eltekinteni nem szabad — az ének szépészeti képző erejétől — ezzel a középiskola tartozik annak az egyháznak, mely őtet is fentartja. Az igaz, hogy a középiskola is tantárgyakkal túl van terhelve, mégis több eredmény lesz felmutatható, ha az ének nem tekintetik mellék tantárgynak. A mi pedig a theologiai intézetet illeti legyen szabad egyszerűen Tolnai tiszt, ur szavait idéznem : „Szent igaz, hogy a theologus ne csak tudjon prédikálni. hanem szükséges az is, hogy legyen jártassága egvházi zenénkben. Óhajtandó volna, hogy minden lelkész ismerné egyházi énekeinket, hogy alkalomszerűen választani tudjanak s hogy a kántorokat támogatni, segíteni, szükség esetében helyettesíteni is képesek legyenek. ^ Gyökeres reform egyházi zenénk terén azonban csak ugy várható, ha az elmondottak figyelembe vétele mellett, magát az énekes könyvet is reformnak vetjük alá. — Az énekek számát tetemesen redukálni, s a kiválasztott jobbaknak szövegét simítani, a modern nyelvezethez alkalmazni szükséges. A kiválogatásnál tekintetbe veendők a dallamok, a szépet megtartani a selejtest elvetni ! Nagy szó, nagy munka ez ! Tudom, sokan lehetetlennek fogják ezt tartani; mások, a kik előtt az énekes könyv olyan noli me tangere! — tán elfognak ennek hallatára szörnyűködni. Nem is ringatom magamat abban a reményben, hogy ez mostanában meg fog történni ; tudom hogy addig sok víz lefolyik a Dunán. De azt is tudom, hogy egész addig a mi egvházi zenénk jobb nem lesz. Énekünk szörnyű sok van. Karácsoni van 20, vízkereszti 6, uj esztendői 10, húsvéti 22, áldozói 10, pünkösti 15, penitentiális 19, esti ének 22, stb. stb. Summa - summarum 614 énekünk. (Superintendent, énekes könyv legújabb kiadás). S ez a szám minden egyes kiadásnál holmi „Toldalék" okkal mindig gyarapodik. Ma-holnap énekes könyvünk vaskosságban eléri megboldogult nagybátyját az öreg „Geradvalt." Kétségkiviil a 614 ének közt van igen sok szép szöveg, igen sok gyönyörű dallam; de az is tagadhatatlan, hogy azoknak egy nagy része nem az inspiratio szüleménye; alakilag ugy mint tartalmilag selejtes. Én részemről szentül hiszem, hogy egyházi zenénk javítását ezen kell kezdeni; vannak — hála Isten! hozzá értő jeleseink — iró emberek, zenészek — ezek válogassák ki az énekes könyvből azt a mi drága gvöngy s vessék el a mi csak — üveg. Tessék