Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bácsszerémi ev. esperesség

214 meghinni, liogy a kimustráltakkal nem veszít egyházunk, nem veszít az egyházi irodalom. Egyházi zenénk javítását illetőleg ezek nagyjából az én szerény nézeteim. Tollamat egyházam iránti hő szeretetem vezette s most azon óhajtással teszem azt le : vajha minél többen találkoznának, szakavatottabbak, mint én, a kik egyházi zenénk javítása érdekében cselekednének. K—cs. IlMilil, Az őszinte hála érzete tölti be keblünket, legmélyebb fájdalmat érzi szivünk, mikor ezeket írjuk: Ebner János, német-járfalusi tanító negyvennyolcz évi tanítói működés után nyugodni ment örökre. Örökre távozott körünkből, kit szerettünk, öregek, fiatalok egyaránt. Elhívta az Ur veteményes kertjéből, a nevelés s oktatás teréről, hogy megjutalmazza odafent az élet koronájával. Mert hű szolgája volt Istenének. Gondosan őrizte Urának nyáját majd egy félszázadon át. Es mert „Boldog, ki éltében annyi jót tehete, Hogy vele ki nem hal szép emlékezete", méltó, hogy e helyen is megemlékezzünk róla. Német-Járfalu szerény kis község Moson-megyében. Protestáns lakói őszinte, munkás, istenfélő emberek. Ide jött a boldogult mint az evang. gyülekezet tanitója 1838ban. Noha az élet sok viszontagságain kellett keresztül mennie, göröngyös volt sokszor pályafutása, mégis boldognak érezte magát itt élte alkonyatáig. Még halálos ágyán is, hányszor rebegtek hálát halvány ajkai! Hányszor köszönte meg forró imában mennyei Atyjának hű gondviselését ! Kis gyülekezetben, szerény kis körben működött. Híven vetett, öntözgetett s ápolgatott a gyermekek kis seregében. Iskolája mezejéről sok virágot s gyümölcsöt szedhetett fáradozása után. S midőn ezt tevé, nem egy örömkönny szállt szemébe annak tudatában, hogy Isten segítségével az ő műve, szorgalmának, gondos fáradozásának hűségének s türelmének édes gyümölcse. De nemcsak az iskola volt működésének színhelye. A vallásosság s hitbuzgóság nemes magvát veté ő az iskola falain kivűl is. Vetett ő, a hol csak alkalom nyilt: a házi élet szűk körében, hol a családi szeretetet, a társadalmi életben, hol a jó és nemes iránti érzetet ápolni s emelni óhajtotta. Gyülekezetében, övéi körében érzé magát legboldogabbnak. Emberbaráti szeretetével fokozta embertársainak örömét, vigasztalásával csökkenté nyomorúságukat s enyhité fájdalmukat, házi s polgári teendőiket rendezte bölcs tanácsával, gyengéiket s hibáikat javítá hatalmas szavai s tettei által. Ma már sirhantja mellett állanak búbánattal telt szívvel. Mert valamennyien szerették és tisztelték, nemcsak mint tanítót, hanem mint barátot, tanácsadót, vigasztalót, segítőt. Kezei a sok, fáradságos munka után immár pihennek. Jóságos Isten! ki „azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, megfizet örök élettel", vegyed fel hű szolgád megboldogult lelkét magadhoz az egekbe ! Az elköltözött temetésénél ott volt a mosonymegyei ág. hitv. evang. esperesség tanítói karának minden tagja. Kartársai is bánatos, szomorkodó szívvel állottak ravatala mellett. A mi szivünk is fájt, mert búcsúzni kellett egy őszinte, éltünk minden viszontagságában atyailag résztvevő, vigasztaló, igazán szerető baráttól. Isten veled ! távozó vezére társaidnak ! Drága emlékedet megtartjuk sziveinkben. Pályafutásod, szereteted s törekvő szellemed nemes példája élni fog mindannyiunkban mindaddig, míg mi is követünk Atyánk hajlékaiba! Nyugodj csendben és békében! Xitschinger Pál. lli^ill, A bácsszerémi ág. evang. esperesség közgyűlése. A bácsszerémi ág. ev. esperesség f. hó 22. és 23-án B elöli o r s z k y Gábor főesperes s tek. Skultéty Ede esperességi felügyelő ikerelnöklete alatt tartotta meg az évi rendes közgyűlését Újvidéken, az ev. egyház uj templomában. A gyűlést megelőző napon az esperesség lelkészi és világi tisztviselői, valamint az egyházak küldöttei városunkba érkeztek s ugyan e napon d. u. 5 órakor mrgtartatott a szokásos előértekezlet. Junius 22-én d. e. 3/

49 órakor az egyházi, valamint a világi tisztviselők Belohorszky Gábor főesperes úr lakásán Összegyűltek s pontban 9 órakor a harangok zvigása közepette a templomba vonultak. A jelenlévő tanítók orgonakiséret mellett énekeltek, miközben az esperességi segédlelkész az oltár elé lépett s imát mondott, majd pedig még egy vers éneklése után tek. Skultéty Ede esperességi felügyelő üdvözölvén, a jelenlévőket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Erre a főesperes felolvasta a legnagyobb gonddal készített és a jelenlévők figyelmét feljesen lekötő évi jelentését. Két örvendetes eseményről emlékezett meg. Először, hogy a bányakerületi felügyelő, nm. Fabiny Teofil koronás királyunk által magyar igazságügyminiszterré legkegyelmesebben kineveztetett, mely alkalomból a főesperes 0 nagy méltóságát az esperesség nevében üdvözölte; a másik pedig az, hogy az esperesség szerencsés volt Û méltó ságát, főt. dr. Szeberényi Gusztáv püspök urat körében üdvözölhetni. Az évi jelentés folytatólag az esperességben történt hivatalbani változásokról, az egyházak és iskolák állapotáról és a népesedési mozgalomról szólt. Van az esperességben 32 anyaegyház 31 rendes és 1 helyettes lelkészszel, egy vándorlelkészi állomás egy lelkészszel, négy segédlelkész és egy hitjelölt. A népiskolákban működött 95 tanitó, az esperesség közel 70,000 lelket számlál. Végezetül az egyes egyházak áldozatkészsége és az újvidéki templomszentelés említtetik. A főesperesi jelentés egyhangú éljennel fogadtatott és egész terjedelmében a jegyző könyvbe felvétetni határoztatott. A jelentés után, mielőtt a folyó ügyek tárgyalás alá vétettek volna, nagyt. SchneebergerJános uj-verbászi