Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A mi egyházi zenénkről

212 tését eszközölte, némelyek legalább ugyanazt látják (pl. Leska e lapok 1883. 147) s némileg erre lehet következtetni az első pünkösdi sokaság gúnyos meg­jegyzéseiből sőt maga Péter is ilyesminek tartani látszik (Ap. csel. 2, 17) azaz rajongásfélének, a lélek extasisának, a mivel tudjuk Pál apostol is dicsekedett (II. Kor. 12). íme tehát a rajongás mint a pogány missziót elősegítő eszköz. Meglehet, hogy ezen nézetem tovább is zavart­nak fog tekintetni, sőt az indokolatlan kritika könnyen rá mondja, hogy a mit tisztázni szándékoztam, még jobban összezavartam. Ám legyen; az indokolást kötelességemnek tartottam s a szándék is talán mél­tánylandó, mert „et voluisse sat est". Jeszenszky K., nagy-becskereki ielkész. A mi egyházi zenénkről. Azon reményben fogok tollat, hogy nt. szerkesztő úr nem fogja visszautasítani soraimat. „A mi egy­házi zenénk" s a „Megjegyzések a mi egyházi zenénkre" czímíí czikkek igen tisztelt irói pedig tán nem fognak megneheztelni, ha állításaik egynémelyikére — sine ira et studio — reflectálok. Egyházi zenénk javítását és emelését lelkemből óhajtom én is. De ki is ne óhajtaná, a ki a zenének nagy befolyását a kedélyre általában, s az isten­tiszteletnél a buzgóság emelésére különösen, ismeri és tudja. Szép zene mellett, különösen pedig, ha az orgoná­ból árad ki, felszárnyal a lélek, kiemelkedik a föld rögei közül, eget, Istent keres és — talál. Mint egy gyenge villamfolyam fut végig a fejtől a talpig, a meghatottság, összhangzó ének, vagy egybeolvadó accordok hallatára. Mily üres a katholikusok isten­tisztelete, mily kevés tápot nyújt az, az értelemnek; mégis mily vonzerővel bir CLZ BI hivekre, mert — eltekintve a legtöbb templomban feltalálható fénytől, pompától — a zenei rész szép, nagyobb városokban mondhatni művészies, mely megragadja a vallásos szivet s ellenállhatlanul emeli fel azt láthatatlan szárnyain fel az egek kárpitjai felé. Ha az ima a mennyország kulcsa, bizonnyára a szép zene, a szép ének is az! Mi, az Isten igéjének hirdetésére fektet­jük a fősúlyt; prot. szempontból nem lehet ellene kifogást tenni; de elfelejtkezünk az érzelemről, leg­alább nem méltányoljuk azt úgy, a mint megérde­melné, mintha a mi prot. emberünknél csak a hideg ész volna meg s nem egyszersmind az érző, meleg szív is. Hogy melyik a lényegesebb, hogy melyikre szükség inkább hatni, nem is kérdés ; én azonban azt szeretném, ha mindegyik a legtökéletesebb mér­tékben megkapná a magáét, azt óhajtom, hogy pap is, kántor is a legtökéletesebben oldja meg feladatát. Ha esetleg választanom kellene, olyan templomba menjek-e, melyben egy kiváló egyházi szónok mű­ködik középszerű kántorral, vagy pedig olyanba, melyben középszerűbb papot hallhatok, de kitűnő orgonistát : akkor én — bár mennyire tudom is becsülni a kiváló szónókot — az utóbbiba mennék be. S nem csalódom tán, ha azt mondom, hogy a hívek nagyrésze velem tartana. Hiába a szép zene fél istentiszteletet. Hallhatatlan Lutherünk is mondá : „Istennek legszebb, legfölségesebb ajándékai közé tartozik a zene." A reformátió énekeivel hatott. A katholikusok kántorai — átlag — nem bir­nak több zenei képzettséggel, mint a mieink, s mégis a buzgóság emelésére a közönséges istentiszteletnél, hasonlíthatlanul nagyobb hatást gyakorolnak, mint a mi énekvezetőink, orgonistáink. Ez azonban nem épen egyéni érdem; ennek oka másban keresendő. A katholikusok által használt ének dallamok alig haladják túl az ötvenet, s dallamaik szépek, némelyek művésziek s a mi fő mind a szöveg, mind a dallamok országszerte ugyanazok minden jóravaló kath. előtt ismeretesek. Ezt mintegy kitérőleg azért bátorkodtam meg­jegyezni, mert „A megjegyzések a mi egyházi zenénk" czimű czikknek igen tisztelt névtelen irója, mintha azokat a szegény kántorokat okolná egyedül azért, hogy a mi egyházi zenénk nem jobb. Tegye fel a kántorról, hogy vallásos érzelmet visz fel az orgoná­hoz, s lia esetleg olyan „könnyelmű" hogy ,,világi nótákat" — de nem csicsónét! — játszik, nem interludium, de prä- vagy postludium gyanánt azzal nem profanálja az istentiszteletet. Világi nóták alatt olyakat értek, minőket a fönnebb említett tisztelt iró példákul felhozott : „AVenn die Schwalben heimwärts zieh'n." „Ich weiss nicht was soll es be­deuten" stb. Tessék meghinni, hogy ezeket, vagy ilyeneket az orgonán piáno előadva, megbotránkozás nélkül végig lehet hallgatni, nb. postludium gyanánt. Evvel különben nem akarom azt mon­dani, hogy tessék a „kántor uramnak" derűre-borúra világi nótákat játszani. Vannak elő- és utó-játékaink nagy választékban, tessék azokat használni. Jó kántorok, kevesebb és szebb ének és dallam, egyforma énekes könyvek stb. kellenek ahhoz, hogy egyházi zenénk jó, hogy jobb legyen. A zenének nagy befolyását istentiszteletünkre elismerve, másrészt szem előtt tartva a napról-napra terjedő vallási közönyt igyekeznünk kell a templomot vonzóbbá tenni az egyházi zene reformálása által. Igaz vallásos buzgóságának adja fényes tanújelét az, a ki e téren bármi csekélyet lendit. Alaposan képzett kántorok a mi egyházi zenénk reformálásának első feltételei. Ez a feladat a tanító­képezdéké. Olyan kántorokra van szükségünk, kik a zene terén általában, az egyházi zenében kiválóan otthonosan legyenek, kiknek legyen zenei izlésiik, mert ezek az irányadók. Az állami ke'pezdék e tekintetben keveset tettek ez ideig, felekezeti képez­déink eléggé igyekeztek feladatukat e tekintetben is megoldani, s a jövőben, a négy éves kursus mellett, erre még több idejök jut, s bizton hiszem, hogy jövőben nem is fognak olyan kántort adni az egy­háznak, ki az orgonajátszásban és ének vezetésben a mértékét meg ne ütné. Természetes, hogy a négy

Next

/
Thumbnails
Contents