Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Lutheranus és Kálvinista (Tolnai József)

18 A Gaál Mihály czikkén erősen polemikus hang vonűl végig. Sőt nagyon bántó kifejezések is vannak benne. Ilyenek : „nem pedzi a dolog velejét", „nincs valami erős logikai következetesség", „ily félszeg álláspont", „ilyen tótágast csináló okoskodás", „ilyen egyes czélba vett személyek ellen szórt imparlamentáris kifakadások." Szerintem a bántó polémia olyan mint a marószer, talán irtásra jó, de gyógyításra nem; sőt, a hová csöppen, még az üde, ifjú testet is föleszi. Ilyent ember ellen használni nem szabad, evangelikus ellen még kevésbé, előljáró ellen legkevésbé. Győzhetett-e valaha olyan hadsereg, a melynek katonái vezérüket támadták meg? Az idézett szavak, alkalmatosak-e akár a felvilágosításra, akár az érvelésre? S van-e a kitüntetendő igazságnak világosságnál s érveknél is egyébre szüksége? Kell-e még ezeken fölül a sok sértő minősítés és szitkolódás? Kell-e a legyőzendőt csúfolnunk is? Ezt tette Góliát, de Dávid nem. Erősebb-e az igazság, ha mellé gyűlöletet kötünk? Hasznos-e az igazság kiderítése, ha ehhez oly romboló eszközöket használunk, a melyek a testvéreket összekötő fonalakat nem izmosítják, de széttépik? A legnehezebb kérdések elintézését egy ugyanazon ház tagjainál, előmozdítja-e az öklözködés? Hogy van szabad szó, nemcsak lefelé, de fölfelé is? igaz! De helyesen cselekszik-e jobb karom, ha szabadságát arra használja, hogy szívemet tépi? A szabad szó a keblek eltávolítására vagy összeforrasztására való-e? Nem kötelessége-e a szabad szónak a tökéletesedés czéljából irányozó elveket, magasabb szempontokat ismernie s az egység, összetartás szükséges voltát figyelemben tartania? S ha a mentegetődzés az volna, hogy a bántás egy még erősebb támadásnak csak viszonzása volt? Mi értékkel bírna ez ? Nincsen-e megírva : a ki téged kővel, te azt kenyérrel ! gonosz helyébe gonosszal ne fizess, hanem jóval győzd meg ! Azután, különbséget kell tennünk a világi urak között, és magunk között. Azok, midőn díszbe öltözködnek : oldalukra kardot kötnek, s nemcsak a csatába, de a templomba is így mennek ; mi ellenben, ha díszbe öltözünk, kezünkbe bibliát veszünk s a csatába is csak azzal megyünk. A világi urak hadakozók, s megesik, hogy e tulajdonságukat az irásba is átviszik; de mi a békeség, igazság, szeretet papjai vagyunk, s ha annyira kiműveltük magunkat, hogy igazán azok tudunk lenni : meggyőzzük a legharcziasabb urat is ; nem ügy, hogy meghódoljon, hanem, hogy keblére öleljen. Azért jó és rosz napokon, nem szabad egyebünknek lenni az evangyéliomnál, s nekünk ez elég; sőt az ily magunkviseletéből származik a harczosok nyugalma és szeretete is. A mióta az Úr, Péter kezéből a szablyát kivette, s Malkusnak vele elvágott fülét begyógyította : nekünk csak így szabad cselekednünk. Meggondolandó, hogy mikor egy kardos űr, a papok társaságába lép, gondoskodni kell arról, hogy az ott jól érezze magát ; mert máskor is eljön s többeket is hoz. Nagy szerencse, ha az ilyen világi úr, tollat fog, s a papokkal egy czélra dolgozik. Százszor is latra kell vetnünk a szót, hogy bántás által ilyen helyzetét kényelmetlenné ne tegyük ; sőt inkább rajta legyünk, hogy jól érezze magát közöttünk ; mert a mi egyházunk, a világi elem közreműködése nélkül, erőssé soha nem fejlődik. Az Írásnak nemcsak tárgyilagosnak kell lennie, de tiszteletből s jó indulatból származónak is, különösen egy hitnek cselédi közt. Az igazságot elmondani, akár kivel szemben, midőn azt az ügy parancsolja, nemcsak szabad, de kötelesség is, hanem mig nem szabad elmulasztani az igazság kimutatásának kellékeit; a világos bizonyítást s alapos érvelést; addig nem szabad mellé tenni, a mi oda nem tartozik : a sértést és bántalmat, mert ez csak az iró ellen argumentum. Magának az igazságnak ily nemű kitüntetése, senkit nem sérthet, mert a bántaniakarásnak mégcsak színét sem viseli magán, legalább is úgy fog szerepelni, mint okadatolt, gyanusításmentes vélemény, a mi a dolog tisztázását előmozdítja, s a fejlődésnek múlhatatlan kelléke. Mentül nehezebb, mentül „kényesebb" a kérdés, annál inkább szükséges ez irány és mód megtartása. A nemzetiségi kérdés, bizony nem a legkönnyebb ; azt hiszem, azon lehet legsebesebben s legpompásabban hajbakapni. Hanem bizony ha ez megesnék rajtunk, nemcsak hogy reverendánkhoz nem igen illenék, de a kérdést sem oldanók, hanem bonyolítanók. Az ilyen munka pedig, a fáradozásra nem érdemes. Nem erőm érzetében írtam, a kényszerűség szorított a tollhoz; ez szolgáljon mentségemül, ha talán én is sértettem, midőn nem akartam. H.-M.-Vásárhelyen 1885. deczember 28-án. Drasköczy Lajos. Luiheránus és Kálvinista. Nem régiben történt, hogy egyik ismerős paptársamat egy, távolabb vidéken lakó rokona látogatta meg. Lakását nem tudván, tehát hogy azt föltalálja, már a falu végén kérdezősködött utána : hol és merre keresse az evang. paplakot? Kérdésére utasitották is őt : erre és erre menjen, akkor bizvást oda talál. — A falu közepére megérkezvén, mivel ott két templomot látott, újra megkérdezte : melyik az evang templom és paplakás? — Ekkor már határozottsággal megmutatták neki a keresett paplakot azon megtoldással : csak menjen be, ott megtalálja, a kit keres, A mutatott házhoz be is tért : azonban mennyire meglepetődött, midőn ott nem látni óhajtott rokonát, hanem egy, egészen ismeretlent, idegent talált. És csak jóval későbben tudta meg, hogy azon ház, melybe őt utasították, nem az evang., hanem a ref. papnak a lakása. Ezen — és ehhez hasonló esetek akárhányszor ismétlődnek olyan helyeken, a hol evang. és ref. templom, pap- és tanitólakás létezik.