Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Mogyoródi elkeresztelés

197 s égi bizonyítvány alapján vagy a hagyaték csekély értéke esetében kívánhatja ígv. A hatóság maga is csak akkor kívánhatja a hitelesítést bélyeg- s lelkészi illetékmentesen, ha il y féle ok előfordul. Különben pedig, és ez volt a válasz legérdekesebb pontja, a lelkész a hitelesítő záradékra köteles annyiszor 50 kros bélyeget tenni, a hány anyakönyvi adatot hitelesít a bizonyítványban, és vehet — a fél tartozik azt megfizetni — annyi illetményt, a mennyi neki kívánsága szerint jár az anyakönyvi kivonatokért. Mindebből azt kell tehát véleményem szerint következtetnünk, hogy úgy a főtisztelendő s méltóságos püspök úr, mint a magas állású törvényszéki tekintetes elnökség nem lát jogtalanságot abban, ha a polgári hatóság a lelkészi hivataltól kéri az örökösödési ügyekben kiállított hatósági bizonyítványnak lelkészileg történendő aláírását, hitelesítését. Sőt a lelkész ily kivánalmat teljesíteni tartozik. De az államnak bélyegilletékét nem szabad megcsonkítani, a mi pedig történik, ha az 1 frtos bélyeggel elláttatni szokott ilynemű s czélú bizonyítványokat a lelkész ellátja nem bélyegezett hitelesítő záradékával. A lelkész, ha bélyegezi a záradékot, korrekte jár el. A záradékos hitelesítés továbbá a törvényszék nézete szerint egyenjogú az anyakönyvi kivonatoknak kiállításával : miért a lelkésznek megadni kell az ő jogos hiványilag biztosított anyakönyvi kivonat után járó díját, még pedig annyiszor, a hányszor anyakönyvi adatot bizonyít. Eme felfogás szerint sem az állam, sem a lelkész jövedelme kárt nem szenved : és azon előbb okosnak feltűnt eljárásnak eleje vétetett, mely szerint a hatósági vagy községi bizonyítványok által a családi értesítő mellőztetett mert a fél köteles szinte fizetni. Sőt szoros értelemben véve, ha a lelkész családi értesítőért két forintnál többet nem kívánhat, a záradékos hitelesítés által igénye támad, jogos igénve, annyiszor díjt venni, a hány adatot bizonyít, tehát szoros értelemben véve több jövedelme volna ebből. Tudom, a lelkésztársak nem csupán a jövedelem csonkítása miatt emeltek panaszt. Véleményem ez, tartsuk magunkat szorosan a fentemlített nézetekhez: mindenesetre joggal hivatkozhatunk reá. Minden lelkész megítélheti amúgy is. áll-e hívének módjában a költséget megadni; így beszedheti tőle vagy el is engedheti azt neki. Ha pedig ezen eljárást általánosítjuk országszerte, könnyen megeshetik, hogy mivel sem a jegyzők vagy más közhivatalok, sem pedig a magánfelek semmi hasznot nem láthatnak ebben, ha mikor akarják, nem akarják, úgy a bélyeg- mint a lelkészi illetéket meg kell fizetni: majd magok hagynak fel ilyféle követelésekkel, és így megszűnik panaszkodásunk is méltánvtalan követelések miatt. Midőn pedig olyféle anyakönyvi minőségű adatot kell hitelesítenünk, a melynek birtokába az illető bizonyítványt kiállító hivatal nem jutott illetékes vagy hát lelkészi úton, úgy azt a hitelesítő záradékban felemlíteni mindig leszen jogunk, sőt szolgálatot teszünk egymásnak is, a mennyiben Csak akad felsőbb hatóság, a mely majd szigorúan figyelmeztetni fogja az illetőket, hogy ilyféle adatot a maga törvényes útján be kell szerezni. Hivatkozzunk mi is a dunántúli egyházi rendszer 215. és 216. §§-aira. WarJioweiJ Károly, ruszti lelkész. § i ! f ILíh Nagytiszteletű szerkesztő úr! Az illetéktelen elkeresztelés és eltemetés miatti paI naszok, melyekre à róm. kath. papság nyújt alkalmat, rendesen évenként szoktak kerületi gyűléseinken előfordulni, miként arról az évi jegyzőkönyvekből meg lehet győződni. A jelen eset is, melynek közelebbi ismertetéséhez szerkesztő úr szives lesz becses lapjában helyt engedni, világos példa arra. hogy a róm. kath. papságnak a „coge intrare" elvéről nincs szándéka lemondani, habár annak alkalmazása a hazai törvények ellenére is történik. Nem a stoláris illetékek megcsonkítása indít minket panaszra, mit az érdemes plébános úr szemére vet a lutheránus lelkésznek, kik mindent non propter Jesum. sed propter usum szoktak cselekedni", mi külömben nem egyéb szégyenletes rágalomnál s a fóthi evang. lelkész úr tudósítása szerint a fenforgó esetben sem igaz. hogy az illető szülők illetéküket nála lefizették volna ; nem ez, hanem azon, a hazai törvényeket semmibe sem vevő, sőt azokkal daczoló, elbizakodott eljárás sért bennünket, melylyel ők j törvényes híveinket igazságtalanul elragadni igyekszenek. S hogy a mogyoródi plébános hazánk legfőbb bíróságának ! ítéleteire, a kúriai döntvényekre hivatkozhatik, emberségi ! érzület álarczával hirdetve a legbigottabb jezsuita elveket, melyekben felszentelt püspöke is jóváhagyó képpel osztozik: I mindaz fenhangon követeli e tekintetben a törvényhozási intézkedésnek szükségességét, mely a számtalan visszaélésnek, vallásfelekezeti villongásnak már egyszer véget vessen. A mogyoródi plébános bejelentette ugyan a fóthi ev. lelkésznek az evang. figj-ermek születését, de a mint püspökéhez irt leveléből kitűnik, azt saját anyakönyvébe is bevezette, a gyermekeket róm. katholikusnak tekintette s azért el is temette, mert hiszen, a mint mondja, „a gyermeket eltemetvén, nem az ő (evang.) felekezetének tagját temette el". Azon sophistikus okoskodást, melynél fogva ő az evang. gyermekeket mint a róm. kath. egyház tagját eltemethetőnek tartotta, nem akarom itt külön tárgyalni; legjobb azt a maga eredetijében olvasni, elég világos benne az igazság elcsuvarása. Már maga a főelv helytelen, hogy a gyermek a keresztség által nem egy felekezetnek, hanem az általános kereszténységnek válik tagjává, ez az általános kereszténység pedig volna ..az igaz Jézus Krisztus által alapított római katholika Anyaszentegyház". A keresztelés által a gyermek közvetlenül igenis saját, illetve szülei j felekezetének tagjává válik és csak a felekezet által közvetítve, a mennyiben az is keresztény, az általános kereszI ténység tagjává. Az általános kereszténységet nem teszi a