Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gymansiumaink s az állam (Szabó Béla) II.

154 moruaii bizonyítja. Pedig nem egy hírneves szónokot ismerek, ki a társalgásban oly érdekesen tud csevegni s a legcsekélyebb eseményt oly mesterileg és élethűn tudja előadni, hogy az ember naphosszat elhallgatná szívesen, de a mint felvette az ornátust s oltár elé vagy a szószékre lép, kiállhatatlan unalmassá s gyűlöletessé lesz még a legérdekesebb s legrokonszenvesebb tárgynál is. Ne csodálkozzunk azon, ha különösen vagyonos s intelligens hiveink kifejlett műérzékükkel inkább a színházat mint Isten házát frequentálják. Mert nagyon természetes, hogy ők a szószéket nem tartják azon helynek, hol a nyöszörgés és kenetteljes veszekedés, a pedanteria és a falábon járó phraseologia duzzogjon. Az emberek kifáradtak már a száraz és üres szócsépelés, a csinált essayknek az élet valódiságának meg nem felelő tárgyak felett való hallgatásában. Az evangyéliom practicus gyógyszer valódi bajok ellen s megkívánja, hogy egyszerű, érthető s átlátszó nyelven s természetes, választékos hang- s taglejtésben liir d etessék. Ha. már most ezen külső formának ürességéhez hozzá szegődik még a tartalomnak is lelketölő üressége! Ha, a mi tény, egy megüresedett nagy gyülekezetbe, mely a szomszéd fiókegyház nazarénusaitól évtizedek óta ostromoltatik, egy oly lelkészt tesznek, a ki nem csak a hang- és taglejtésben az elviselhetetlenségig modoros és nevetséges, de azonkívül olyan üres, hogy nem képes a legrövidebb prédikácziót szabatosan elmondani, hanem kénytelen azt a mit hevenyében összetákolt kéziratából lopva kiolvasni s a bibliában olyan járatlan, hogy gyülekezetének három parasztja mint vizsgáló commissio az egyetemet látott tisztelendő urat kétségtelenül megbuktatnák; csoda-e, ha ezzel szemben azon egyház hivei, kik 50 éven keresztül egy hű és lelkiismeretes pásztor által gondoztattak, a lelkiekben is dúsan elláttattak az élet kenyerével, most midőn a koplalás ideje beállott, az áskálódó nazarenusoknak, kik ezen általános botrányt okozó állapotot magok javára élelmesen kiaknázhatták, tért engednek s az eddig bevehetetlen várnak kapuit magok tárják fel az ellennek? De ne Ítéljünk, hogy el ne Ítéltessünk! De te fabula narratur. Komolyan véve többé-kevésbé talán nagyon is sokan úgy prédikálunk, hogy hiveink a mellett éhen halnak. Nem légből kapott állítás, hanem a tapasztalás szomorú igazsága, hogy majdnem valamennyien úgy prédikálunk, hogy prédikácziónk eredménytelenül hangzik el a hivek feje felett egyszerűen azért, mert a hallgatók nem értik. Ez a tartalom ürességének szintén egy neme. Lehet a prédikáczió magvas, tartalom- és szellemdús és a hallgatókra mégis üres. Mi rendesen azon előítéletből indulunk ki, hogy az evangyéliom a hallgatóink előtt ismeretes tény; ámde ez a legritkább esetben áll. Lehetett a reformáczió első századaiban, az üldözések szomorú korszaka alatt s midőn Isten igéje népünknek egyedüli lelki tápja volt. De a jelenben, midőn az úgynevezett felvilágosultság vagy a modern pogányság elhatott már a néphez is és áthatotta annak majdnem minden rétegeit, úgy kell prédikálnunk híveinknek, mintha az evangyéliomnak soha hirét sem hallották volna. Minden prédikáczió, még a legmagvasabb is, merő üres, ha Krisztus nem képezi annak magvát és tartalmát. A népnek, ha templomba jő, kenyérre van szüksége, az élet kenyerére, mely egyedül Krisztus. Ez még a legmíveltebb hallgatókról is áll. Hiveink, hallgatóink, kik a hét folyamán földi dolgokkal voltak elfoglalva, a mennyei forrásból merített ital után szomjaznak és Isten által adott kenyér után éheznek. Adjatok nekik enni; de adjatok abból a kenyérből, mely égből jő s ez „én vagyok", mondja az Űr. Krisztust prédikálni és csak is Krisztust, ez az, a mire szükségünk van — a szószéken. Schwalm, pancsovüi ág. h ev. lelkész. Eymnásiumairik s az állam, il. Nem csupán az anyagi, a szellemi téren is erős támadást intézett középiskoláink ellen az állam, még pedig jól választott fegyverekkel. Midőn kimondta, hogy bármi középiskolában, legyen az állami, felekezeti vagy magánintézet, csakis bölcsészet-egyetemi oklevéllel biró egyén lehet rendes tanár : azzal, mostani viszonyaink között, rövid pörrel a maga számára foglalta le az egyház ezen egyik gyümölcsöskertjének minden gyümölcsét, meghagyván a felekezeteknek azon nagyon kétes értékű jogot, hogy azt tovább is ő ápolhassa, annak terheit viselje. Ezen támadás ellen is kell tehát az egyháznak védelemről gondoskodnia. Nem az államtól féltem én iskoláinkat, hanem az állam háta mögött rejtőzködő katholiczizmustól. Igazán felekezetnélküli államban, az állam érdeklődése a felekezetek ügyei iránt csak hasznos lehet. De ez Magyarországon ábránd; az állam katholikus, bárki mit is mond és ahol az állam tért foglalt, ott lassan belopódzik és megerősödik a kath. irány is. Ezért bizalmatlan az ev. egyház az állam iránt is és igyekeznie kell középiskoláiban is korlátozni annak befolyását. Három tényezőtől függ, általános felfogás szerint, a tanulóra gyakorolt nevelői befolyás az iskolában : a tanár-, tankönyv- és a tantervtől. A tanterv csak félig áll a felekezet intéző befolyása alatt; a tankönyvek ügyét, nézetem szerint helytelenül, majdnem egészen kiadta kezéből, a tanárok szabad választására bizván azt ; végre a harmadik tényezőt, a tanárokat az állam liferálja, saját izlése szerint nevelvén őket. Mi az tehát, a mi a középiskolák felekezeti jellegét biztosíthatja, a mi biztosítékot nyújt az iránt, hogy a középiskoláira költött összeg nem kútba dobott pénz-e felekezeti szempontból? Egész bátran rámondhatjuk, hogy majdnem semmi. Mert az az autonómia által itt is ott is megbénított püspöki stb. felügyelet ugyan édes kevés. Itt bizony tenni kellene valamit. Mindenek előtt a tankönyvek