Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Post festa (Jeszenszky Nándor) II.

Negyedik évfolyam. 19. szám. Pozsony, 1886. évi Május 8. EYANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. f A Előfizetési ár: Egész «vre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 v — „ negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára : 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. 3z. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEEENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Post Festa. II. (Jeszenszky Nándor.) — Gymnásiumaink s az állam. 1. (Szabó Béla.) — A bányakerületi pap-, tanár-, tanítói-, özvegy-árva- és nyugdíj-intézet. (Farkas Gejza.) — Még egyszer a „Feste Burg". (Tatay Istváu.) — Könyvismertetés. (Petrovics Samu.) Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Poit festa, n. Nem pártolhatom az imaegyesületi mozgalmat továbbá aze'rt sem, mert ev. egyházunk hitelveivel nem egyező egyoldalú imakultust akar divatba hozni. Azt nem kifogásolom, hogy az ima kegyelmi eszköznek neveztessék, ámbár ágostai hitvallásunk I. 7., azt a kegyelmi eszközök sorában nem említi (t. i. azon eszközök sorában, melyek az egyházra bízattak, hogy mint üdvintézmény ezek kezelése által a híveket az üdvhöz segítse), mert az imához, mint általában a kegyelem eszközeihez — a szentségekhez és szent igéhez — igéret van csatolva; s azért nem is vonakodom Ritschlnek igazat adni, ki azt állítja, hogy az ágostai hitvallásnak illető pontja hiányos, mert hiányzik belőle az ima. Egy másik symbolikus könyvünknek, Luther katéjának III. részében az imának mint kegyelmi eszköznek van már némi nyoma, mert noha Isten országának eljövetelét illetőleg az mondatik, hogy „az ő magától is eljő, a mi kérésünk nélkül", de a mi már Isten országának eljövetelét illeti különösen azaz „mi hozzánk is"

4, a kéréshez utasíttatunk, kétségkívül mint olyan eszközhöz, melyhez Isten országának kegyelmi Ígérete van csatolva. A'agyis Isten országa, mint Isten örökvégzésében megalapított országa az isteni kegyelemnek existálhat ugyan mint valami absolut eszme, mint testnélküli ige a mi kérésünk nélkül is, de hogy az konkret alakot nyerjen ránk nézve, hogy bennünk testté lehessen : kérnünk kell Istent. Az imát tehát mint kegyelmi eszközt gyakorolnunk, kultiválnunk kell. Az ima kultusa ellen általában nem is volna kifogásom, hiszen istentiszteletünknek nagy részét, legtöbb idejét az ima, t. i. az énekekbe foglalt ima veszi igénybe; minden funktiónál az igét és igehirdetést az ima is kiséri, sőt szokásban vannak csupán könyörgéssel végzett istentiszteletek is. De azért minden sok ének és ima daczára az ige és igehirdetése vagyis a szószék marad központja az istentiszteletnek s teljessé az istentisztelet csupán az úr vacsorája által lehet, ez hogy úgy mondjam koronája. Az ima is kegyelmi eszköz, mint feljebb említém, s lényeges része az istentiszteletnek, de miután az imában több az emberi, azokban ellenben az isteni elem és cselekmény, azért az ima ügyszólván csak másodrendű kegyelmi eszköz, csupán eszköze a kegyelmi eszközöknek. Hogy e viszonyt, melyben az ima a többi kegyelmi eszközökkel áll, világosabbá tehessem, kénytelen vagyok, mint előbbi czikkemben, ismét egy hasonlathoz folyamodni. Az ima ugyanis a hivő léleknek kisugárzása, melege és világossága, éltető nedve, mely szinte onnét felülről jő, mi porhanyóvá, termékennyé teszi szivünk talaját, hogy abban az isteni kegyelem magva pl. a szent ige, kicsírázzék, növekedjék és gyümölcsözővé váljék s minket tápláljon az örök életre. Valamint tehát az említettem tényezők nélkül a mag nem hozhatna gyümölcsöt, úgy az ima nélkül is az isteni kegyelem reánk nézve haszontalan. Ha máskép nem, tehát in ultima analysi ima, mint láttuk, mégis csak kegyelmi eszköz; azért ennek kultusa ellen épen úgy mint a többieké ellen nincs általában semmi ellenvetésem; sőt még az ellen sem volna kifogásom, ha ez a többiekkel egyenrangú tényezőnek tekintetnék üdvünk eszközlésében, holott láthattuk, hogy ez csak eszköze a hitvallásunk által elismert kegyelmi eszközöknek, ha az imaegyesület az imát mindenekfeletti s úgy szólván egyedüli kegyelmi eszköznek nem kívánná proklamálni. Az imaegyesületnek ezen intentiója kitetszik abból, hogy az imának előnyei számára reklámot igyekszik csinálni. Midőn azt fejtegeti, hogy közös imánk által nem csak a magunk, hanem a mások üdvét is előmozdíthatjuk Istennél, mintha implicite vagy negative azt adná