Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Zsilinszky Mihály: Aaz 1846-iki tokaji tanácskozmány (Krupec István)

A kis bevezetés után tíz csoportban szemlélhető a tanácskozás menetének rajza. Főbb részletek íme a következők : A békevágyó Ferdinand nemsokára a linzi békeokmányok kicserélése után a végrehajtás eszközlésére kinevezi biztosait, adván nekik részletes instruktiót, mely szerint : fogadják a szab. kir. s bányavárosokban a hódolati esküt ő felsége részére s adják vissza a visszaadandókat (a zavargás idején elfoglalt templomokat is), biztosítsák a fejedelmet ő felsége békeszeretetéről, s szólítsák fel, hogy követeit Kassára küldje találkozóra. — A követek különösen az instruktió első pontjában foglalt megbiztatásukban hévvel iparkodtak eljárni : hát hiszen, jól esett nekik mindjárt első helyen, Nagyszombat városában, hallaniok, hogy „a város kész letenni a kivánt esküt, azon kikötéssel azonban, hogy ennek ne legyen azon értelme, mintha a város azelőtt nem viseltetett volna kellő hűséggel az ausztriai ház iránt, és mintha önként pártolt volna el Rákóczyhoz" (7. 1.) — Következett már most az erdélyi fejedelem kötelességteljesítésének megkezdése. Rákóczy válaszolólag a császári követeknek kijelenti, hogy ő Kassára nem küldi megbízottjait s Tokajt óhajtja a tanácskozás helyének. A császáriak kifogásolják a fejedelmi territóriumon lévő ezen helyet, Rákóczy azonban nem tágít. S míg a helyért való csendes harcz tart: Eperjesen a prot. városi tanács kereken kimondja a katholikusok ügyében buzgó császári biztosoknak „hogy a kath. vallás gyakorlására és a pap lakására alkalmas helyiséget nem adhat, mert az eddig nem volt szokásban. Ám rendelje el az ország" (10. 1.). — Sa babér Tokajé lőn! Kassa elbukott, védőinek consolatiója : panaszaik. A két fél kiküldöttjei, vidám zene hangjai közt megismerkedvén egymással. Április l-jén megkezdik a tanácskozást. A császár megbízottjai kassafájlaló beszédjök elmondása után előterjesztik urok kívánságát : 22 propositióban. S miután a fejedelem, követeinek szóló, utasítása késett: még 29 propositiót csatoltak a fentebbiekhez. — A fejedelmiek csak 16 ponttal álltak elő. De hát nem mindig a szám dönt. A két fél kívánságainak összehasonlítása igen tanulságos. Az 51. pont készítői a békeokmányokra ritkán hivatkoznak, annál gyakrabban régi sérelmekre, magán ügyekre „mintha csak a pontok sokasága által akarták volna ellenfeleiket elijeszteni." Ugy okoskodtak : sokból könnyebb engedni. A fejedelmiek kevesebb tételt állítottak fel : de ezeket állták is azután derekasan. S mi más a fejedelmi propositiók hangja ! Meghallgatván a követek kölcsönösen egymást, a végrehajtás eszközlésének feladatát látták magok előtt. De itt fennakadtak. Mind a két fél azt tartotta, hogy „a kezdet nehéz." „O Felsége császári királyi tekintélye megköveteli, hogy jó példával menjen elől" szól a fejedelem. Válasz : de hiszen épen 0 Felsége császári méltósága kívánja, hogy előbb a fejedelem, mint kisebb hatalom eszközölje a végrehajtást. — Április 19-kén tárgyaltak tovább. A fejedelmi követek kinyilatkoztatták, hogy urok, kivévén a 7 vármegye átadását, már mindent megtett, a mit igért : katonáit kivonta, a kir. s bányavárosokat átadta, mig a király részéről semmise történt s a kath. földesurak még szüntelen zaklatják a prot. jobbágyokat s az esztergomi érsek és egyebek vele a békediploma megjelenése után is annak ellenére ev. templomokat elfoglaltak. A császáriak czáfolnak, panaszkodnak szintén, de végre egy pontban legalább engednek; s talán egyebekben is tágítottak volna, ha az esztergomi érsek szakadatlanul a béke meghiúsításán nem működik. Lippay gyanúsítja, alap nélkül, Rákóczyt, áskálódik Ferdinand egyik követe (Tőrös) ellen, a ki az erdélyi fejedelemnél járt, megtudakolandó, hogy hadra készülődéseiről támadt izgató hírekkel szemben mi a való, mi a béke akadálya. A tanácskozás további folyamán a megoldatlan pontok közt különösen a fölszínen járt az erőszakos templom foglalásokra s a jezsuiták b i r t o k j o g á r a vonatkozó két pont. Fejedelmi részről kereken kijelentették : mig az erőszakoskodó kath. földesurak rendre nem utasíttatnak s nem engedelmeskednek, addig egyezségről szó sem lehet; a vallás szabad gyakorlatának korlátozása, a templomok erőszakos jogtalan elfoglalása volt oka a háborúnak, „ha ez az ok meg nem szüntettetik, akkor az okozat örökké ismételtetni fog (40. 1.). — Sa másik pontra vonatkozólag : a jezsuiták az ország törvényei és a bécsi békekötés czikkei értelmében nem bírhatnak javakkal ez országban, s ennélfogva e törvények ellenében a királynak sincs joga azt megengedni. A jezsuiták birtokjogának igen tanulságos módon kelnek védelmére — ünnepélyes ellenprotestatiójukban — a császári követek (52 — 57. 1.). — A jezsuiták birtokjoga és lakása — úgy mondják — királyi hiteles diplomákon alapszik. Nincs-e joga ő Felségének tetszése szerint adományokat tenni? — Igaz ugyan, hogy a jezsuitákra vonatkozó törvények ellenkező törvények által nem töröltettek el, de az ellenkező gyakorlat eltörölte a törvényt. Napnál világosabban bizonyítható, hogy a jezsuiták ellen hozott törvény életbe soha sem lépett, mert a jezsuiták azelőtt is, azután is birtak állandó jószágokkal . . . Már pedig régi magyar törvények szerint : „usus reális et continuus saepe tollit legem." 10 esztendő, valamint a tények gyakorisága — a Tripartitum szerint — teszi érvényessé a szokást a törvény ellenében. — S a jezsuiták birtokaiknak állandó birtokában ez időt nem egyszer, de négyszer is átélték ... A mi pedig az illető törvényt (t. i. a bécsi békekötést) illeti : az tulajdonképen nem is mondható törvénynek, hanem csak a magyarok bele nem egyezésének. Ugyan is az illető czikkely így hangzik : a magyarok nem egyeznek bele, hogy a jezsuiták állandó jószággal bírjanak. 0 Felsége azonban — szól az illető czikkely másik része — ragaszkodik saját jogaihoz. S a magyar királyok, mint az országban lévő összes egyházak, püspökségek stb.-t . . . alapítói (T rip. I. R. 11. titulus) alapján mindig birtak egyházi javadalmak szabad osztogatásának jogával!