Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Zsilinszky Mihály: Aaz 1846-iki tokaji tanácskozmány (Krupec István)
141 abba hagyja, a szerencsére bízza magát. De ha nem is, ha lelkiismeretesen birkózik az anyaggal az egész idő alatt, lehet-e haszna az ilyen ide-odakapkodásnak; nem-e inkább hátrányos az, összezavarván a dolgokat előtte? Méltányos volna-e aztán, őt bántani, ha talán ép a legfőbb kérdésekben járatlanságot árúi el? Nem, s ez nem is igen történik. Csakhogy ez ismét a vizsga méltóságának rovására megy. Elejét vehetjük mind e visszásságnak, ha egyszerűen az ily vizsgára készülő ifjak kezébe adjuk e legfőbb kérdések rendszeres összeállítását. így megtudja mi az, a mit tőle első sorban kérdezni akarnak, van bizonyos útmutatója az anyag sokaságában, tájékoztató a főbb dolgok iránt. Nem kapkodik tehát, hanem rendszeresen pontról-pontra kiszedegeti a főbb tételeket, igyekszik azokat megvilágítani, maga előtt tisztázni a többi ismert anyaggal. E kérdések lesznek a csontváz, — a melyre biztosan és összeomlásbomlás veszélye nélkül aggathatja rá a theologiai évei alatt beszedett anyagot, és a mely csontváz, ha erős, biztos, a készülés még lelkiismeretes egy teljesen egész, szerves és maradandó testet fog nyerni, mely később is, egy rövid áttekintésével e kérdéseknek, újból, könnyen szem elé állítható. Ha az egyes püspökök állítanák össze e legfőbb kérdéseket az egyes theol. tárgyakból és adnák kis füzetben az ifjúság kezébe; biztosítanák a hivataloskodásuk tartama alatt fölszentelt lelkészeknek saját eszméiknek megfelelő irányban való képzettségét. — De ez nem volna okvetlen szükséges ; készíthetné azokat más, de az egyes vagy valamennyi püspök ráadná a placet-et. Minden szakban vannak ilynemű könyvek, csak az evang. theologiaiban nem. — Oka könnyen eltalálható. Az ilyen hivatalos szinezet biztosítaná megjelenésüket, mire nálunk nagyobb szükség van, mint bárhol másutt. Szabó Béla. A symbolikus könyvek érdekében. Már régóta tudom, — hogy a lelkészi pályára készülő ifjaink kiképeztetésénél egy nagy hiány létezik, de talán még most sem szólalnék fel, ha Gyurácz atyánkfiának oly gyönyörű fejtegetése : „Szállá alá a poklokra" azon óhajt nem ébresztette volna föl keblemben, bárcsak minden evangelikus lelkész így tudná megvédeni egyházának tanait a symbolikus könyvek alapján. Igaz ugyan, hogy hitünknek alapja a biblia s az is tény, hogy ennek ismerhetésére elegendő idő fordíttatik. Az sem tagadható, hogy az egyháztörténet s a dogmatikai fejtegetéseknél ifjú theologusaink a symbolikus könyvek eredete s tartalma felől meglehetős tájékozást szerezhetnek; de én mindezt kevésnek tartom. Úgy hiszem, hogy valamint az ügyvédnek az általános jogi fogalmakon kívül a tényleges törvényeknek szakaszait kell ismernie; úgy a prot. theologusnak nemcsak a kátét, melyet még a népiskolai tanításnál tanult meg, hanem a „confessio augustana"-t s a többieket is az eredeti nyelven olvasnia kell!*) Vegyünk példát ellenfeleinktől. A róm. kath. theologusok legrendszeresebb symbolicus könyvüknek : „a tridenti zsinat"-nak, minden egyes paragraphusát könyv nélkül tanulják meg. Ne mondja senki, hogy nem kerül idő rá. Ott van a latin nyelv. Hát nem lehetne Cicero vagy más szerző helyett Melanchtonnak tiszta nyelvezetét olvastatni s magyarázni! Bizony, bizony mondom, hogy ifjaink ily módszer mellett még a latin nyelvben is jártasabbakká lennének. Az ügynevezett „curriculum vitae" helyett azt követelném a vizsgán, hogy mutassák ki latin nyelven, egy-egy szakasz földolgozása által értik-e a symbolicus könyveket. Tessék elhinni, hogy a mai rendszer mellett theologusainknak 1/ 3-da az egyházat és annak tételeit körülíró történeti okmányaiba bele sem pillantott. Fölhívom tehát az erre hivatottakat, eme előttem fontos kérdésre. Bonyhád, april 25. 1886. Marhauser Imre. Könyvismertetés, az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Zsilinszky Mihály történetíró e műve a magy. tud. akadémia által kiadni szokott becses értekezések egyikét képezi, melyek tudományos színvonala kétségkívül első sorban van hivatva arra, hogy a mértéket megüsse. — Az 1646-iki tokaji tanácskozmány a III. Ferdinand a I. Rákóczy György között létrejött linzi békekötés közelébe visz bennünket. Tudván pedig e nevezetes egyezségnek prot. egyházunkra — jogmegismétlő voltában rejlő — igen nagy fontosságát, el kell ismernünk az avval összefüggő események jelentőségét is. A linzi békét — tudvalevőleg — 1645-ben kötötték, szentesíttetett azonban csak két esztendő múlva. A közbeeső időbe, vagyis a béke okmányainak kicserélése utáni s a békepontok országgyűlésen törvényerőre emelése előtti évbe esik ez a tanácskozmány, melyet a békediploma — országgyűlés előtti — végrehajtására magokat kölcsönösen kötelezett felek a saját érdekökben (a róm. kath. fél noha a keresztyénség szent nevében, de nem a szeretet szellemében) nagy hosszadalmassággal s nem kisebb ügyességgel Tokajban folytattak egymással. — A tárgyalások élénksége — s hosszúra nyultának, illetőleg a teljes végrehajtás késedelmének a felek eltérő törekvéseiben rejtező okáról szerző mindjárt műve elején — bevezetésül mintegy általános vonásokban igen helyén való tájékoztatással, a jól rajzolt kép vázlatával, szolgál. — *) Úgy tudom : valamennyi theologiai intézetünkön a symbolikus könyvek rendszeresen olvastatnak s magyaráztatnak. Szerkesztő.
