Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Gömöri egyházmegye

118 90 kr. tényleg s 55,399 frt 83 kr. előirányozva, — maradt tehát 1885. deczember 31-én 5,302 frt 39 kr. pénztármaradványul 1886-ra (mi szemben az 1884-ik évi 11,343 frt 54 krnyi maradványnyal talán némi megütközést keltene, ha nem volna a dolognak magyarázó oka). — Következik azután a folyó 1886-ik évre a költségirányzat bemutatása. — Bevétel: 51,145 frt 14 kr.; kiadás: 18,152 frt 31 kr. — A 32,982 frt 83 kr. bevételi többletre, az igazgatóság — tekintettel arra, hogy az előirányzat szerint, a még ki nem adott birtokok haszonbérének is számbavételével lesz csak valószínű ama 32,000 frtnyi jövedelmi fölösleg, tekintettel továbbá arra, hogy az 1883. évi január 18-án tartott közgyűlés határozata szerint, az alapítvány jövőbeli gyarapodásának biztosítása végett, bizonyos jövedelmi rész évenkint tőkésítendő lesz, s tekintettel végül az előfordulható rendkívüli kiadásokra, — azt véli és ajánlja, hogy 1886-ban 22,600 forint fordíttassák a kerületek részére leendő felosztásra. Megoldandó lesz még a közgyűlés által azon kérdés is, hogy a kerületek egyenlő részekre való igénye mellett, tényleg álljon-e be a kifizetésnél ezúttal valami változás az illetéktehernek egyenlőtlen arányban való elosztása miatt vagyis az illetéket fizesse-e a tömeg, vagy pedig vettessék-e az ki a kerületekre. Kelt Budapesten, 1886. márczius 14-én. A báró Baldácsy prot. alapítvány igazgatósága! B. Kemény Gábor, elnök. Györy Elek, jegyző. A gömöri ág. hitv. evang. egyházmegye uj felügyelője. (Folytatás és vége.) A bizottságot Terray Gyula főesperes és Kubinyi Géza főszolgabíró vezették. A kiküldöttek közül jelen voltak : Hevessy Bertalan országgyűlési képviselő, Reményik Andor, dr. Maurer Arthur, Heinzelmann Alfréd, Szontágh Zoltán, Mikola György, Valentinyi István alesperes, Kármán Ede, Honéczy Ödön, Rohács Lajos, Schulek Ágoston, Törköly János egyházmegyei jegyző, Pazár Gusztáv és Nagy Lajos. Mint vendégek jelen voltak : Csabay Pál, Márkus István, Dapsy Béla, Tóth Márton és Dapsy Barna. A kiküldött bizottság márczius 18-án délelőtt 11 órakor tisztelgett az új felügyelőnél ! Az ünnepi szónok Terray Gyula főesperes volt, a ki a következő szép beszéd kíséretében adta a megválasztottnak tudomására az örömhírt, a választás eredményét, és kérte a diszes állás elfogadására! — mely beszéd egész terjedelmében így hangzott : „Nagyságos esperességi felügyelő úr! Mélyen tisztelt hitrokon! Immár három hónapja múlt annak, hogy cziprusággal, a bánat és a fájdalom jelvényével állottam azon férfiúnak koporsója felett, — a kinek emléke mindnyájunk előtt felejthetetlen és megszenteltem azt, — íme most a gondviselés kegyelméből, pálma-lombbal — az öröm és megnyugvás jelvényével — állok itt, melyet az Úrnak ezen serege adott szellemileg kezembe, hogy üdvözöljem azon férfit, a kit az elvesztett helyére és az ő szellemi örökébe utódjául elhívott. Igen elhívta nagyságodat, mélyen tisztelt hitrokon! Mert a folyó hó 11-én Rozsnyón bizottságilag felbontott szavazatok összeszámításánál kitűnt, hogy három szavazat ellenében tehát, majdnem egyhangúlag, elhívta arra, hogy a gömöri ág. hitv. evang. esperességben, a felügyelői hivatal díszes és fontos, nehéz helyét elfoglalni kegyeskedjék. Díszesnek nevezem e helyet. Díszessé teszi egyrészt azon feladat magasztossága, melynek betöltésére egyházunkban, a felügyelői hivatal alkottatott. — A szorongattatások, az üldöztetések korszakában alkottatott az, midőn a Krisztus tiszta evangyélioma, a hivők és az evang. egyház szolgái, világi oltalomra szorultak; később a felügy eltetésre önként hajlottak és óhajtoztak. — Es az a férfiú, a ki ilyen önként kért oltalmazással és önként kért felügyelettel tiszteltetett és bízatott meg a megbízatást kezdettől mostanig, személyére nézve — a hitrokonok adta nagy megtisztelésnek tekintette. De díszessé teszi e helyet másrészt azon tekintélyes férfiak sorozata, a kik különösen az esperességeknél és kerületeknél a felügyelői tisztet gyakorolták. — S valahányszor egy-egy ily választást kell ezen testületeknek véghez vinniök, a vér és érdem szerinti származásra különös súlyt fektetnek. S én azt igen fontos körülménynek tekintem. — E tekintetben nem engedem magam hízelgéssel gyanúsíttatni, mit állásom sem engedhetne meg; -— mert fontos e körülmény, alapját magából a Szentírásból meríti. Avagy, csakhogy néhány példát hozzak fel, nem azt igazolja-e az írás akkor, — midőn Izsákot és Jákobot Ábrahám vércsatornáin származottnak mondja; midőn Jézust a Dávid nemzetségből eredettnek állítja? — A Szentírás történelmi részeiben, alig említtetik valamely nemzetség vagy kitűnő egyén, kinek egyszersmind nemzetségi fája, sokszor igen terjedelmes ágazatokban ne mutattatnék ki. — S valóban nagy mulasztásnak tartom, hogy nagyjaink, tisztelet a kivételeknek, e könyvet nem becsülik eléggé, a melyből leszármazásuk legitimálására legbiztosabb palládiumot nyerhetnék! — De, nehogy félre értessem, megjegyzem, mikor állítom szükségesnek azt, hogy nagyjaink becsben tartassanak? Akkor, ha azokban a vért az isteni lélek eleveníti; akkor, ha azok nem erőtelen és nem dísztelen szemek a családoknak törzsök atyáiktól leszármazott és alányult lánczolatában ; — akkor, ha azok az egyház és haza szolgálatában a humanizmus zászlaját vérökben magasra tartva és lobogtatva, vezérszerepet visznek, és azoknak, a kik bizalmukkal, szeretetükkel megtisztelik őket, ezt kiáltják : — excelsior! S hogy a vérszerinti származás mellett, az érdemszerinti származás is hasonló méltánylást és tiszteletet igényel, azt eléggé világosan követeli már a mai kor szelleme, mely minden munkát, megérdemlett jutalomban akar részesíteni. — De kettős tisztelet és nagyrabecsülést érdemel az a férfiú, kit a közjó szolgálatára mindkettő egyaránt vonz, vérszerinti és nemes lelkületi érzelme is; mert ezzel és ebben bizonyítja meg valódi erkölcsi nemességét, isteni küldetését! Nagyságos esperességi felügyelő urunk ! ily minőségben ismeretes nagyságod mindnyájunk előtt ; e kettős alapon választatott és hivatott általunk azon díszes állásra, a melyen megyénk legkitűnőbb lutheránus családjainak nevezetes sarjai állottak. — Ezek között a kitűnő Szentív ányi család, melynek tetterős férfia állíttatott nagy-