Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Gömöri egyházmegye

119 ságodban e díszes helyre azért is; mert e hely — miként előbb is említém — igen fontos és nehéz hely. Miért állítom nehéznek és fontosnak most is, midőn üldöztetéseknek többé már kitéve nem vagyunk, midőn békét, nyugalmat élvezve — haladhatnánk, azt hiszem könnyen megértheti bárki, ha a sajtónak most velünk szemben tanúsított működését figyelemmel kiséri. — Azt mondja rólunk, hogy az a lutheránus egyház, mely Magyarországban a szabadság, alkotmányosság és önkormányzat egyik hathatós védbástyája volt mindenkor, bomlik — hanyatlik. Ezzel szemben mindazok, kiknek hivatásuk ezen bástya őrzése, felhivatnak, ne engedjék; engedniök nem szabad azt, miszerint ezen bástya falai megvénhedve, összedűljenek ; mert jöhet idő, mikor nagy zivatarok közt e bástya oltalmára nagy szükség leend. — És itt aztán megleczkéztet a sajtó egyaránt bennünket papokat is tétlenségünk miatt; de a világi elemet is, mert egyházunk állapota és működése iránt, — tisztelet a kivételeknek — kellő éberséggel és közreműködéssel nem viseltetik. — Már pedig a kellő közreműködés és ellenőrzés hiánya, jót sohasem szülhet. Igazolja a vád, mely ellenünk emeltetett ! Nagyságos esperességi felügyelő urunk! Mindezeket nem azért mondom ezen ünnepélyes alkalommal, mintha elkedvetleníteni akarnám, nem; hanem azért mondom el, hogy most, midőn e váddal sujtatunk, lelkes és tett erős vezérre van szükségünk, kinek vezérlete mellett képesek lehetünk megmutatni és bebizonyítani azt, hogy bár a vád ellenünk nem teljesen alaptalan ; hogy bár nem keressük azt, vájjon csak bennünket sujthat-e csupán e vád ; mert azzal a saját égő házunkat megoltani nem fogjuk, ha azt nézzük, meggyult-e már, vagy ég-e még a szomszédháza is, mindazonáltal egyházi közéletünkben a hiányokat, a mulasztásokat pótolni akarjuk, pótolnunk kell ! Ez pedig nehéz ugyan, de nem lehetetlen munka lesz mert a talaj nem egészen vad és nem egészen parlag, melyet előkészíteni és termékenyebbé tenni keilend ! — Azért most, midőn ezen díszes és fontos, nehéz állás elfogadására és betöltésére hódoló tisztelettel és hitrokoni bizalommal felkérjük, engedje meg, hogy azon hitünknek adjak kifejezést, miszerint nagyságodban mélyen tisztelt és nagyrabecsült férfiú ! bírni fogjuk azt, a kinek vezérlete alatt és közreműködése mellett, a jobb idők hajnalának fénye derülend reánk; a kinek egyénisége, összeköttetései, széles hatás és látköre, esperességünkben hitfelekezetünk nagyjainak és jobbjainak közreműködését biztosítandja, s hogy így vállvetve munkálva a közjót, egyházunk és hazánk fényre derülend ! Fogadja azért nagyságod szellemileg e pálmalombot, mellyel megtiszteljük és mellyel, mint a gömöri lutheránus egyházmegye felügyelőjét, hódolattal és szeretettel üdvözöljük ! !" A főesperesnek nagy hatással elmondott szavai után lelkesen megéljenezték az uj felügyelőt! Majd Szent-Iványi Árpád felügyelő szólt ; megköszönte az esperességnek benne helyezett bizalmát, és a küldöttségnek tudomására hozta, hogy a felügyelői állást elfogadja. Megemlékezett megboldogult elődjéről ; mondván; hogy ha tőle a vaserély, a nagy tapasztalatokat, a jártasságot és tapintatot örökül kaphatta volna, minden aggodalom nélkül lépne nyomába; de mivel az embernek sem tudománya, sem tapasztalata nem szállhat át örökül az utódokra : aggodalom fogja el lelkét, mert az állást szintén nehéznek és fontosnak tartja; azonban kéri egyfelől a bizottságot, másfelől az esperességet, hogy őt támogassák nehéz és fontos állásában ; mely ha megleend, ő minden erejével és buzgóságával odatörekszik, hogy az esperességnek ügyei a legjobban vezettessenek! — Szavait lelkesen megéljenezték ! Az ünnepélyes tisztelgés így véget érvén, a bizottság a felügyelő által ebédre marasztaltatott ! hol számos szebbnél-szebb felköszöntőt hallottunk! Estefelére járt az idő, midőn a küldöttség tagjai a legszebb emlékekkel, a felügyelő lelkes éltetésével — vettek búcsút a vendégszerető laktól, — és kívántak a felügyelőre és kedves családjára a jó Istentől sok áldást és sok szerencsét! — • * * * Bartholomaeidesz László és Szontagh Bertalan a mult kimagasló alakjai, egyházmegyénk oszlopemberei és lelkes vezetői voltak; de mi már csak emléküket őrizhetjük szíveinkben, és emléküket áldhatjuk — szeretetünk szavaival! — Terray Gyula és Szent-Iványi Árpád a jövő emberei, a kikre örömmel tekint szemünk; a kikben minden bizalmunk, reménységünk és igaz szeretetünk összpontosult, a kiknek kezébe mi helyeztük le egyházmegyénk vezetésének sorsát ! a kiket mi hívtunk el azon magas és kitűnő állásokra, a melyek nem egyesek önkényétől, de az összes egyházak szeretete — és ragaszkodásától függ ! Bizodalmunk és várakozásunk nagy és föltétlen; biztató reménységünk nem hagy el bennünket, mert tudjuk, hogy esperességünk vezetését jobb kezekben nem helyezhettük volna el! S végül Szent-Iványi Árpádnak és Terray Gyulának, mint esperességünk vezéreinek, a nehéz és fontos álláshoz, a jóságos Istentől mindenekben, a legjobbakat kívánjuk ; és kérve-kérjük őket, hogy minden erejükkel odahassanak, hogy a gömöri ev. esperességben a magyar szellem, a magyar nyelv megtanulásának vágya, a magyar állam önzetlen szeretete — elterjedjen, és teljesen érvényre jusson ! — Szeretettel és bölcs előrelátással, szigorral és kellő tapintattal meglehet a szívekhez találni, az utat — a szívek megnyerése — pedig biztosítja a győzelmet ! Különös gondot fordítsanak a népnevelésre és népiskolákra; mert a népiskola, a jó Istennek, az egyháznak veteményes kertje, mind az egyháznak és mind a nemzetnek egyaránt legdrágább kincse; mert a népiskola adja meg azt az általános, mindenkinek egyaránt szükséges, alapmiveltséget, a melynek nyomába, a jólét, a boldog megelégedés és munkás tevékenység szokott lépni; a népiskola rakja le a gyermeki szívben jövő jólétének, szerencséjének, vagy szerencsétlenségének csiráit ! Munkálkodjanak teljes buzgósággal, az eredményeket meghozza az idő; mert hiszen: „Hant borul a magra is vetéskor, szinkalászra kelti az idő; gondja csak az legyen a vetőnek, hogy mit elvet, legyen ép a mag: egykor-akkor, majd aratni jőnek; egykor-akkor majd megáldanak!" Mind a felügyelőt, mind a főesperest a közbizalom emelte díszes állásukra : adja Isten, hogy az a közbizalom