Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papválasztás (Szabó Béla)

116 életünk gyengül elannyira, hogy már magunk is kezdünk panaszkodni, szegénységünkre, az egyházi érdekeink iránti közönyre; az egyházi önfentartásunk elviselhetetlen nehézségeire; bizony, ezek oly bajok, hogy az idővel, orvoslást igényelnek, de addig is, — míg eljön az az idő, hogy a gondviselés az egyenlőség és testvériség elveinél fogva, a mi jogainkat is úgy fogja méltatni, mint e hazának más hitfelekezeti gyermekeinek jogait, addig is intsük testvériesen egymást eme ébresztő szavakkal „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy cselekedjetek, mint férfiak legyetek erősek, minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek." — 1. Kor. 16, 13. ^^ Micsinay Pál. Papválasztás. A próbaprédikácziók megszüntetendők; — erre az eredményre jut Guggenberger e lapok folyó évi 12. számában közölt Próbaprédikácziók cz. elmélkedése végén. Érvei : a próbaprédikálás ellenkezik a papiméltósággal, könnyen veszélyt hozhat a lelkészre saját egyházában, végezetre nem szolgál a czélnak, melynek szolgálnia kellene. Aláírom e tételeket. Az első kettőre nézve alig hiszem, hogy van egy lelkész is, ki eltérő véleményben volna, sőt a ki saját tapasztalásából is ne tudna legalább egy pár azt támogató példát fölhozni. A harmadikat illetőleg is nem hiszem, hogy találkozzék valaki, a ki többet volna hajlandó megengedni, mint hogy ha van valami haszna az ilyen prédikálásnak, az nagyon csekély. Csekélynek kell lennie már csak azért is, mert ez eljárás nincs szabályozva, roppant általános. Nagyobb szabályozása pedig ismét csak az első két pontban említett sérelem nagyobbításával járna, miután így esetről esetre külön megállapított irányú vizsga alakját öltené föl az egész, a mi egyetlen egy csak valamennyire jóravaló hivatal betöltésénél sem található. Azért én is azt hiszem, hogy ez intézmény mai alakjában megszüntetendő, a minthogy erősen szünőfélben is van már; számtalan eset mutatja. Csakhogy quid tunc? Nézetem szerint nincs oly intézmény, melynek a sok rosz mellett ne volna egy pár jó oldala is. És ha minden szó nélkül megszüntetjük, mindig kérdéses marad, több jót, vagy több roszat tettünk-e az által. Továbbá minden egyes legcsekélyebb intézmény is egy nagyobb szervezetnek kiegészítő részét teszi, a mely, ha e szervezetet a rajta átviharzott idő megedzette, lassanként oly fontosságot nyer, mint az óraműnek egyik kereke, — nélküle az egész szerkezet működése, ha meg nem akasztatik is, könnyen czéltévesztett lesz. Egy ily fontos keréknek tartom én választásunk szervezetében a próbaprédikálást. Meg van e szervezetnek az az előnye, hogy benne a demokratikus elv teljes mértékben érvényre jutott, de meg van az a hátránya is, a mi minden demokratikus intézménynek, hogy könnyen válik a tömeg játszólabdájává, könnyen kerül egyes minden inkább, csak nem mívelt, csak nem magasabb törekvésű emberek intéző befolyása alá és elveszti lassan minden eszmeibb tartalmát, irányát. Választási szervezetünkben, nézetem szerint, a próbaszónoklás az, a mely hivatva van e veszélyt némileg távol tartani. — A küzdelem az által nyilttá lesz, a küzdtér mindenki számára könnyen hozzáférhető ; így korlátoztatik némileg a vakondok-munka, a népnek legalább alkalom nyújtatik és némi buzdítás az öntudatosabb, mondhatnám, nemesebb intentiójú választásra. Mi lesz már most, ha ezt beszüntetik ? — Az egyházak, ha most kommotusak utánnézni nagyobb körben, kommotusak lesznek aztán is. — Lesz ott a közelben egy vagy legfeljebb két egyén, a ki hajlandó elvállalni az állást; más hozzájok nem jön, mást nem ismernek meg; megválasztják tehát azt, mint a hogy egykor a diaetára azért választották épen N. urat, — mert ő tudta legjobban az útat Pozsonyba. — S mily tág tere lesz itt a zavartalan, „kéz alatt" való működésnek! Nem rémlátománv ez. Választási folyamaink vize most is meglehetősen posványos, a mint a jeleseink figyelmét nem is kerülte el. Nem az érdemesb után tekint a gvülekezet, hanem a közellevő után. Ezt én pedig már magában, :n und für sich, egészségtelen állapotnak tartom. A mint a természetes házasságban a természettudósok az idegen vérek egyesülését sokkal egészségesbnek tartják a rokonok egyesülésénél; úgy az egyház házasságában is lelkészével nem rosz arra tekinteni, hogy ne mindig csupán a közel „unser Kind "-re essék a választás. Ez elposványítja a vért és beteges, hogy ne mondjam, hülye állapotokat szül, akárcsak a természetes házasságban. Jó, ha egy idegen elemmel idegen, új nézetek, törekvések is jönnek az egyházba ; frissebb, erőteljesebb lesz az élet. — De van itt más baj is. A luth, papoknak szemökre vetik, nemcsak egyes politikai lapok, mások is, hogy hanvatlanak. Én ezt nem tartom beigazoltnak. Van nálunk, van bennünk is nemesebb törekvés, magasabb szellem, ambitió. De azt igen is tartom s állítom, hogy a kiben van, azt teljesen magának köszönheti, külrol ugyan kevés indítást nyert e tekintetben. A katholikusoknál tudja a fiatal, törekvő pap, mit kell tennie, hogy karrière-jét biztosítsa. Ott van felső hatósága, püspöke. — Egyik-másik csúszás-mászással igyekszik figyelmét magára vonni, de van elég, a ki nemes iparkodással, buzgó munkálkodással iparkodik kitűnni. S ezek képezik az ecclesia erejét. De hát minálunk? Mi sarkallja ambitióját, a mire pedig szüksége van a legbuzgóbb, legtevékenyebb munkásnak is? Hol működjék? Kinek figyelmét hívja fel? Nem egyforma türelmes, lomha várásra van e kárhoztatva a törekvő és a negligens férfiú? Hű, buzgó munkálkodás, tehetségeinek, akaraterejének kitüntetése mit sem használ, egyedül a szomszéd, jobbállású papnak a — halála. Nem csoda, ha aztán nagynbbszabású, közhasznúbb munkálkodás helyett legfeljebb azon igyekszik, hogy ama, ecclesiában ágyát kissé megvesse még lenyugvás előtt, a mihez nem kell nagy theologiai tudomány. Jó az ilyen állapot olyannak,