Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Azok a túlkapások (Kemény Ödön)

Negyedik évfolyam. 15. szám. Pozsony, 1886. évi április 10. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. I Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára : 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEBENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Azok a „Túlkapások." (Kemény Ödön.) — A vallás, egyház és iskola. (Micsinay Pál.) — Papválasztás. (Szabó Béla.; — Belföld. — Vegyesek. — Hirdetés. Hogy hazánkban a vallási jogegyenlőség, bár tételes törvények által van biztosítva, általánosságban még mindig csak irott malaszt, annak félreismerhet len bizonyítékai azok, a hol innen, hol amonnan, de szünetlenül megujuló panaszok, a róm. kath. lelkészeknek, törvényekbe ütköző túlkapásai miatt. — Az efféle panaszokra, melyeknek tárgyáúl, hol a párbér, hol az illetéktelen keresztelések, temetések, hol meg a reverzálisok kicsikarása szolgálnak, kétségtelenül van sok és alapos ok, de hogy az efféle túlkapások, melyek a minduntalan megújuló panaszokra okot szolgáltatnak, egyáltalában nem fogynak, sőt hova tovább szaporodnak, annak szerény véleményem szerint, részben magunk is okai vagyunk. Okát találom egyrészről azon lanyhaságban, melylyel a túlkapások és visszaélések megtorlása körül eljárunk, másrészről azon sokaknál nyilvánuló s épen a következmények miatt helytelenítendő zárkózottságban, melylyel a kath. papokkal való, személyes, barátságos érintkezést, inkább kerülik, mint keresik. Igaz, hogy sokszor e hiba a túlsó félen is meg van, de példákkal fogom kimutatni, hogy a jó viszony fentartásának, a mely pedig sok izetlenségnek, torzsalkodásnak, szűkkeblűségnek útját bevágja, — ők magok is örülnek s azt ápolni igyekeznek. Azt mondottam fentebb, — hogy a túlkapások gyakori ismétlődésének oka egyrészről az a lanyhaság, melylyel azok megtorlása körül eljárunk. Erre vonatkozólag saját tapasztalatom köréből hozok fel példát. Mogyoródi leányegyházamban, hol a róm. kath. felekezet 12-szer több lelket számlál, mint a mienk, az ottani plébános megkeresztelt egy evang. apától és kath. anyától származó fiú-gyermeket. (Valószínű, hogy itt is szerepel a reverzális.) Midőn hivatalosan felszólítottam, — hogy az illetéktelenül megkeresztelt gyermekre vonatkozó adatokat hivatalomhoz tegye át, mert ellenkező esetben a törvény oltalmát leszek kénytelen igénybe venni, a következő tartalmú levéllel felelt : „Miután Krisztus Urunk azt a parancsolatot adta : „ „ tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket " " sat. ... ő — úgymond — bármily felekezetű gyermeket megkeresztel. — A mi pedig a törvénynyel való fenyegetését illeti, — írja tovább — arra egész szerénységgel, de határozottsággal is azt felelem : állok elébe! A merész hang, melylyel a tételes törvény mintegy kihivatott, az esetet úgyszólván páratlanná tette s kellő szigorral eljárva, úgy e hang képviselőjének, mint a hasonlóan gondolkodóknak, kemény, országra szóló leczkét lehetett volna adni. — De hiszen jól mondja Arany : „nem azé a madár, a ki elszalasztja, kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta." Én mint rendkívüli esetet, megfelelő eljárás végett esperességi gyűlés elé terjesztettem. Az esperesség tárgyalta, ügyésze véleményét is kikérte. Ez oda nyilatkozott, hogy a dolog fontos s legczélszerűbb közvetlenül biróság elé vinni a dolgot. — De hát ki fogja viselni az esetleges eljárási költségeket? — Itt a bökkenő ! — A panaszt tevő paptól nem telik, az esperességnek nincs rendelkezési alapja, maradunk hát a közigazgatási úton való elintézés mellett, az nem kerül semmibe. Panaszlevél, incriminált levél elindult a közigazgatási útra, és bár tekervényes vándorútja megkezdése óta elmúlt negyedfél év, hírt róla többé soha nem hallottam, de talán más sem. „Nyoma veszett." Itt következik aztán a lanyha eljárásnak a gyümölcse is. Ugyanazon mogyoródi evang. apának és anyának, kiről fentebb volt szó, születik ismét fiúgyermeke s az ottani plébános úr ismét megkereszteli, de most nem kell ké ni az adatokat, a plébános úr maga jóvoltából ígv ír : „a miniszternek újabban kelt szigorú rendelete foi án, itt küldöm ezen és ezen általam megkeresztelt gyermekre vonatkozó adatokat" sat. —