Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mire van szükségünk? (Schwalm)

Negyedik évfolyam. 13. szám. Pozsony, 1886. évi márczins 27. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ M-E GJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: íí>áj853<£5 ' ' . " ,

n " Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. az. negyedevre 1 „ 50 v Egy szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő s kiadó: X 3FL S Z TESTIÉ 3ST S Z IK ""5T FERENCZ. Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Mire van szükségünk ? (Scliwalm.) — Konfesszionális lutheránus irány. (Gaál Mihály.) — Nyolczadik általános imaegyesü lés. (Láng Adolf.) — A komoly „Mementó". (Petrovics Soma.) — Nekrologok. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Hirdetés. Mire van szükségünk? Tkeologus voltara, midőn a hatvanas évek vége táján első rangú provincziális városaink egyikében a székes egyház fényesen restaurált sekrestyéjének felszentelése alkalmával, egy még életben levő országos hírű katholikus főpap hatalmas ünnepi prédikácziójában számos hallgatóit többi között következőképen apostrofálni méltóztatott : „íme, szeretett híveim, oly fényes királyi lakot emeltünk a mennyei Felségnek, melyben nem lesz szégyen laknia s nem olyan viskó, akol vagy istáló félét mint egyéb felekezetek hívei — értsd : eretnekek — szoktak építeni ! " Ez kétség kivűl nekünk, az istenitiszteleten szintén jelenlevő eltévedt juhoknak akart szólani. Ámde alig hiszem, hogy ő eminencziájának ezen gyengéd intése visszatérni a dúsgazdag bíboros pásztor aranyozott aklába egyen is foffott volna közlünk. Akkor J Oc/ O még nagyon is szívósan ragaszkodtunk életünk jelszavához : „Koldúsbot és szabadság!" Tény, hogy hazánkban a protestantizmus Diog-enesként — ha illik ezen hasonlattal élnem — mindig szerényen húzta meg magát szegénységének s igénytelenségének hordajában és soha egy cseppet sem irigyelte meg az előtte világhódító Nagy Sándorként fejedelmi díszben pompázó papismustól hatalmát, tekintélyét s rengeteg gazdagságát. Csak egyet kivánt tőle : krisztianizált paganizmusával s félistenitett szentjeinek beláthatlan seregével álljon félre s tömjénfüstös dogmáival s mysteriumaival ne homályosítsa el előtte életének napját, a tiszta evangyéliomi igazság s a valódi keresztény szabadság éltető s világító napját : JézusKrisztust, a világ világosságát. Tény, hogy a protestantizmus földi kincsek után sohasem sovárgott. Mint bölcs Bias mindenét magával hordozta, s a biblia mindene volt. A földiekben bár szűkölködött, de annál inkább bővelkedett a lelkiekben. Ez volt az ő gazdagsága. A világ uralmára még álmában sem törekedett. Alázattal és szeretettel nem uralkodni, hanem szolgálni akart : Urának, embertársainak, nemzeti s felekezeti különbség nélkül. Ebben lelte örömét. Fiait, mint a mesebeli gödény önnön szíve vérével táplálta. Ez volt az ő boldogsága. Hatalmas ellenével nemcsak a kathedrán s a szószéken, hanem a csatamezőn és a vérpadon is rettenthetlenűl ritka harczratermettséggel s hősiességj gel szembe szállt. Mint hős Winkelried, e hazában a politikai szabadságnak is ő tört rést s inkább ezer halált halt sem hogy fejét Róma vagy a camarilla járma alá hajtotta volna. Ez volt bátorsága. A tudomány, a mivelődés és népnevelés szent ügyét ő karolta fel leginkább. Az igazság után páratlan részrehajlatlansággal, szakavatottsággal s fáradhatlansággal kutatott s e nemes czélra keservesen megtakarított filléreiből mindig a legkészségesebben áldozott. Prometheusként az égből lehozta a világosságot s vele megajándékozta e hazának fiait. Ez volt az ő dicsősége. Bizony mind meg annyi irigylésre méltó erények és előnyek, melyekkel szemben a tiarás pontifex maximus ott Rómában méltán elmondhatta volna macedóniai Fülöp nagy fiával : „Ha nem volnék Nagy Sándor, Diogenes szeretnék lenni ! " így volt ez hajdanta. De bezzeg megváltoztak azóta a viszonyok. Uj idők uj embereket nemzettek uj eszmékkel, uj kívánságokkal. Úgy látszik, mintha napjainkban az egykor oly igénytelen Diogenes megsokallotta volna hordaját s terhére lenne szegénysége s rangjabeli alantassága. Mintha lenyugodott volna életének napja s üresség és sötétség, ridegség és hidegség töltené el a világát. Siránkozik és panaszolkodik tekintélyének s befolyásának hanyatlása felett. Azelőtt a papismus állotta útját a protestantizI musnak s homályosította meg életének hajnali csillagát; Róma tartotta fel magas röptében és zavarta meg circulusait. De ha most a királyi sas szárnya szegetten elődei magasztos eszméinek régióiból alá-