Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Felsőbb leánynevelés és még valami (Farbaky J.) III.

Felsőbb leánynevelés és még valami. HL Azt mondottam, hogy a diakoniszsza-intézmény ismermertetése nagy vívmány volna egyházainkra nézve, annak tanügyi oldalától eltekintve is. Mondtam és fentartom : én a diakoniszszákat az egyes, különösen népesebb egyházainkban is óhajtanám alkalmazni a keresztyéni szeretet munkáiban való szolgálatra, aminthogv Némethonban a diakoniszsza-házak ily czélra szintén rendelkezésére bocsátanak egyes egyházaknak, ily szolgálatra kiképzett nővéreket. Vessünk csak egy futó pillantást más országok egyházi életére, hasonlítsuk össze a mienkkel és .... a kiilömbség lehetetlen, hogy elszomorítólag ne hasson reánk. A közönség „jámborabb" része (a „felvilágosodottabbja" már ez alól is tudja magát emanczipálni), még eljár vasárnaponként a templomba, ott végig hallgatja — ha végig nem bóbiskolja — a predikácziót, végig énekli, az „egyszerűbbje" még hangosan és buzgó hévvel, a „miveltebbje" már csak a foga közt az amiígy is rövidre szabott éneket, egyi'észe időközben s mellesleg végig kritizálja egymásnak toillettejét is s ezzel egy hétre „megadtuk az Istennek, ami az Istené." De ne legyünk igazságtalanok, van még több is : eleljárunk az iskolai, presbyteri, egyházi, esperességi, kerületi stb. gyűlésekre s ott szónokolunk, vitatkozunk, határozatokat hozunk. És ez még jó jel! baj volna, ha már ez összejövetelek iránt is megszűnnék az érdeklődés s eszembe sem jut, hogy ez érdeklődést félre magyarázzam, sőt fokoznám, ha tudnám. De egy baj van a dologban. Baj az, hogy, tudja az Isten! hogy hogy nem, mindennek „nagyobb a füstje mint a lángja." Szegényedünk, panaszkodunk, nem telik erre, nem futja ki amarra, azalatt pedig terjed a közöny s vele egyenes arányban terjed a nazarenismus és a baptizmus, kivált népesebb egyházainkban ; másrészt pedig, roppant segélyforrásaink felhasználásával és latba vetésével állást foglal, versenyre hív a katholiczizmus. — A mi pedig a tevékeny, munkás jézusi szeretet műveit illeti, melyek terén más országok prot. egyházai oly bámulatos tevékenységet fejtenek ki, bizony bizony, kicsi híjján elmondhatnók, hogy az evangyéliom idevágó igéi a szószéken hirdettetnek ugyan mintegy „történelmi régiségek" gyanánt, de mint „folyó érték" az életben nagyon kis mérvű forgalomnak örvendenek. Ha áldott gyámintézetünk, egy—két árvaházunk s előkelőbb egyházaink egynémelyikében két három hajótörött existentiát befogadó „ispotály"-unk nem volna, bátran elmondhatná rólunk a prot. világ, hogy aluszunk (de nem az igazak álmát). Avagy hol vannak a mi m e n-, s 2?

e r e t e t-, j a v í t Ó-, szegén y-, kór-házaink s a munkás szeretet egyéb alkotásai, melyek a külföldön a bensőségteljes egyházi élet megannyi gazdag hajtásai? „Mért vesződnénk mindezekkel, csak lelkészeinket, tanítóinkat bírnók szegénységeinkből fizetni, állítsa fel ezen humanitárius intézeteket az állam, ő gazdagabb segélyforrásokkal rendelkezik" ezt fogják erre sokan felelni. Hát hiszen, kérem, ismerem én azt a nálunk lábra kapni kezdő irányt, mely mindent az állam nyakába szeretne varrni. ' Csakhogy, akik így gondolkoznak, azok feledni látszanak két dolgot : feledni látszanak először is azt, hogy annak az államnak segélyforrásait ismét csak jó magunk képezzük, hogy a mennyivel több terhet hárítunk mi reá, annyival több terhet ró ki reánk ő is közadóban s feledik továbbá azt, hogy amely jótékonysági intézetet mi itt nálunk, hol a vólt uralkodó vallás állami téren még mindig erősen érvényesíti magát, habár csak lepel alatt is, az állam kezébe engedtünk átmenni, az nem a mi evangyéliomi egyházunk fejlesztését fogja előmozdítani, sőt gyakran ellentétes áramlatnak állhat, ha csak időnként is, szolgálatában. Különben is megvan nekem a mi közmondásossá vált szegénységünk felől a magam véleménye. Nem nélkülözi a mi talajunk a forrásokat, megvannak azok, csakhogy mélyen a felszín alatt a közöny és kishitűség kőrétegei által elfedve. Törjétek át e rétegeket s a gazdag földalatti források Ránk világhírű szökőkűtja gyanánt fogják vastag, bő vizoszlopaikat a magasba fellövelni s akkor fog telleni bőven a szeretet munkáinak gyakorlására is. Hanem számítok még más ellenvetésre is. „A munkás egyházszeretetnek amaz alkotásai nem hiányzanak nálunk sem s ott vannak legtöbb előkelőbb városi egyházainkban a különféle név alatt szervezett egyházi nőegyletek, mint a szeretet e serény munkásai." Oh igen s tisztelet nekik, le a kalappal előttök. Hanem ezen tartozó tiszteletem mellett erős meggyőződésem az is, hogy ezen áldott nőegyletek mellett is megtalálná a diakoniszsza nagyobb, népesebb egyházainkban a maga hatáskörét, sőt épen ő volna hivatva arra, hogy e nőegyletek működésének hatalmas lendületet adjon. Meg ne ijedjenek, kérem. — Nem, mintha eszébe jutna, hogy ez egyletekben — vezér szerepet játszék s háttérbe szorítsa azokat, akik buzgóságuk de — s valljuk be hogy, a dolog természete szerint, nálunk ezen szempont sem téveszthető szem elől, — e mellett társadalmi állásuknál fogva is, hivatvák arra, hogy az ügynek élén álljanak. Oh a diakoniszsza jézusi alázatosságban van nevelve, — tudja ő hogy neve, hiven magyarra fordítva se többet se kevesebbet nem tesz, mint „szolgáló." De a szolgálatban aztán ernyedetlen, mert lángoló vallásos buzgalom vezeti s épen azért jobb keze lehetne nőegyleti elnöknőinknek, ernyedetlen végrehajtója az egyleti határozatoknak, terjesztője az egylet által felkarolt eszméknek, ki azoknak a társadalom minden rétegeiben új meg új barátokat, pártolókat, tagokat szerezne. Hangsrdyozom azt, hogy a társadalom minden rétegeiben. Mert mig a kor színvonalán álló és szerénységgel párosuló műveltségével tiszteletet s rokonszenvet tudna maga iránt ébreszteni s szívesen látott vendéggé tudná magát tenni az előkelőbb családok körében is s azokat, mint a melyek sok szép eszmeért tudnak ugyan buzdulni de — nagyban s egészben véve — meglehetősen elvilágiasodtak, saját példájával győzné meg a felől, hogy a valódi műveltség s az őszinte vallásosság egymást nem kizáró de kiegészítő fogalmak : addig más részt mindenek irányában egyaránt nyájas igénytelenségével megtudná bizalmát nyerni s alsóbb osztályokhoz tartozó, egyszerűbb családoknak is, megnyílnának előtte azoknak szivei. Pedig hogy e bizalom, azon rétegekben, melyek talán