Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Felsőbb leánynevelés és még valami (Farbaky J.) I.

75 „ház apácza-kolostorokat építtet, felsőbb leányint é„zetek létesíttessenek, mert ezen kolostorok oly veszélyt „rejtenek méhökben, hogy, ha ennek elejét nem veszszük „és odatóduló leányaink szívének megmételyezését meg „nem akadályozhatjuk, méltán tarthatunk attól, miszerint „egyházunk jövőjét koczkáztatjuk s közönyösségünk által „sajátkezüleg ássuk meg protestáns egyházunknak az enyészet sírját. Tudva van mindnyájunk előtt, hogy e kolostorok tervszerűleg ev. egyházunk gyengítése és megrontása czéljából építtettek, hogy leányaink itt a róm. kath. „egyház kebelébe való lépésre csábíttatnak, hogy szívok „oly benyomások, oly tanok tárházává tétetik, melyek nem „az ev. igazság és egyház szeretetére vezetnek, hanem en„nek ellenkezőjét eszközlik." Ezen főpásztori felhívás — mondhatnám vészkiáltás — benyomása alatt jött volt aztán létre a következő határozat : a) „az egyházmegyék és az egyes egybázak lelkészei „oda hatni felhivatnak, hogy a szülék, különösen az anyák „a vallásos nevelésre fősúlyt fektetve, leányaikat kath., „különösen zárdai nevelő-intézetektől távol tartsák;" b) „az egyházmegyék a leánynevelés emelésére hatóságuk körében minden lehetőt kövessenek el s tudják meg, „mennyi segélylyel járulhatnának jobb módxx egyházaink „egy, kebelökben felállítandó magasabb leánynevelő-intézet„hez, vagy mennyi segélyre volna ily intézet létesítéséhez „ sziikségök ;

t

t c) „ urakból álló bizottság neveztetett „ki, mely a legközelebbi ker. gyűlésnek a leánynevelés emelésére tervet terjeszszen be." S most kérdem : nem volt-e a vezetésére bizott egyházak jóléte felett éberen őrt álló főpásztornak igaza ? — Vagy talán a véletlen játéka az s nem tervszerűleg történik, hogy kivált oly helyeken, hol a prot. elem akár számarányánál, akár egyéb körülményeknél fogva túlsúlyban van vagy legalább tetemes nyomatékkal "bír, a dúsgazdag róm. kath. főpapság alapítványaiból egymásután emelkednek a kolostori nevelő-intézetek? Talán nem áll, hogy prot. még pedig előkelő szülék törik magukat érte, hogy leányaik azokba felvétessenek? Talán az ott látottak és hallottak, maga a kolostor légköre nem fog a növendék-leányka szivében oly maradandó benyomásokat visszahagyni, melyek szivét prot. egyházától elidegenítik? Oh jól tudja a kath. hierarchia mit cselekszik, midőn a család s általa a társadalom oly kiváló tényezőjére mint a minő a nő, kiváló gondját fordítja s eme kolostori iskolák által különösen a műveltebb körök leányainak szívére akarja magának biztosítani a befolyást : hissz a női kellem és bájak hatalmas szövetségesek, nyitját, zárját képezik a legtöbb férfi szívnek ; annál nagyobb baj aztán, ha — a mi fájdalom nem épen ritka eset — a férfi szíve a vallási ügyek iránt közömbös, annál kevesebb ellentállást lesz képes a kolostorban nevelt nőcske ellenében kifejteni, miért ne engedne egy pár szép szem, egy bájos mosoly kedvéért oly kérdésben, melyre nézve neki magának talán álláspontja sincs, hisz ha IV. Henriknek Francziaország felért, neki akkor egy eszemadta czukros kis feleség, akit ő „úgyse adna egy országért*, miért ne érne fel egy misével. Ami pedig a jövő nemzedéket illeti, ennek a nő adja meg az első irányítást mint anya, reá nyomván gyermekének még sima viaszlapot képező kedélyére saját gondolkozásának, érzelmeinek bélyegét, mely annak lelkébe beégetve marad egész életén keresztül. S mindezek dacára, ha nem is helyeslem, de megtudom magamnak magyarázni, hogy akadnak protestáns szülék is, kik leányaikat ily kolostori neveidékbe adják. Mert, kérdem, mit is voltak velők eddig teendők? Otthon taníttatni őket, házi nevelőnő vezetése alatt? Bíz ez költséges is kissé, nem minden szüle bírja meg, aztán — tisztelet azoknak akiket tisztelet illet — de bizony sok bogara volt ezen, kivált annakelőtte leginkább a külföldről importált mademoiselle-eknek, kiknek nagy része, eltűnt ifjúsága feletti chronikus alagyás hangvilatában — siratva az elmúltat a nélkül, hogy annak igényeiről, le bírna mondani —, akármif'inkább volt képes nevelni a reája bizott növendék leánykákból, mint hazafias, kendőzetlenül kegyes, házias, megelégedett nőket. Vagy ú. n. magán-, ha mindjárt „nyilvánossági jelleggel is ellátott" nevelő-intézetekbe adni őket? No, tisztelet itt is a kivételeknek, örömest elösmerem hogy vannak, amelyek minden tekintetben kiállják a próbát, — de a legtöbb esetben szegény szülék bíz ezzel sem csináltak ternót. De, pardon, egyben talán mégis : abban, hogy kedves leányaik „kitűnő" bizonyítványnyal tértek onnét haza. Mert kitűnőnek kell igen sok ilyen intézetben valamennyinek lennie, ezt már így hozza magával „az intézet jó hírneve", hisz a ki az nem volna, azt az eredménynyel elégedetlen apa kivehetné onnan s példája elragadhatna másokra is. Es ugyanezen „magasabb szempontból" nem igen szabad ott valami nagyon szorosan kezelni a fegyelmet sem, mert minden keményebb pillantásért, melyet leányára vetettek, elkeseredhetik a kedves mama, ha fülébe jut, s veszett hírét költheti az intézetnek, eszélyesebb tehát nem látni, észre nem venni egyet-mást. Vallás dolgában pedig ismét az intézetnek : „felekezeti szűk korlátokon felül emelkedő, egyetemleges humanistikus iránya (prózában fordítva : a tulajdonos vagy tulajdonosnő érdeke) hozza magával, hogy nagyon erősen színt ne valljunk, nehogy a többi felekezeteket elidegenítsük vele. Hátra volnának még a nyilvános felsőbb leányiskolák, csakhogy ilyenek még nagyon gyér számmal vannak egyházunkban s azok ís még a kezdet nehézségeivel küzdenek. És ilyen felekezeti felsőbb leányiskolák azok, melyeknek terjesztését tiszai egyházkerületünk czélúl tűzte ki magának. Csakhogy ahoz, miszerint ezen iskolák egyrészt a kor igényeinek, másrészt a specialis hitfelekezeti igényeknek is megfelelhessenek, két dolog kívántatik meg : először pénz (és pedig sommásan), másrészt pedig még valami, amire majd visszatérek. Igen, pénz, ez az első. Hisz már Montecucculi megmondta, hogy a háborúviseléshez három dolog kívántatik meg, ú. m. pénz, pénz és ismét pénz, pedig hát ez ami dolgunk is hadviselés volna, vagy mi, Róma légiói • ellen. De hol vannak a mi dúsgazdagon dotált főpapjaink, akik egy-egy ilyen iskola megalapítására ezernyi ezreket áldozhatnának, miként azt a kath. püspökök, érsekek a klastromiskolákkal teszik ? Szegények vagyunk, azt se tudjuk hová, mire fordítsuk a sok szükség közül azt a csekély alamizsnát, a mit —