Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Főrendiház reformja az országgyűlésen

76 a magunk adógarasából — az államtól kapunk s azokat a verejtékesen fizetett filléreket, melyekkel híveinket, egyházainkat megadóztatjuk. íme, a tiszai egyházkerület, mely, miként láttuk, már 1880-ki gyülésébenoly fontosnak és életbevágónak mondja ki az ügyet s annak érlelésére bizottságot is küld ki, a következő 1881. évi — iglói — gyűlésen, a kiküldött bizottság azon jelentésére, hogy Igló ily intézetet már fel is állított, Dobsina, Eperjes, Rozsnyó pedig hajlandók volnának olyanokat felállítani, ha a kerület őket támogatná : ide vágó határozatában örvendetes tudomásul veszi ugyan az illető egyházak e téren kifejtett eddigi tevékenységét, de hozzá teszi, hogy a maga részéről ezen igen fontos ügyet egyelőre csak erkölcsi gyámolításával mozdíthatja elő, — a következő 1882-ik évi — rozsnyói — gyűlésen pedig a kerület azon jelentést, hogy a rozsnyói és eperjesi egyházak ez ügyben „sikeres ügyszeretettel munkálkodnak" szintén csak örvendetes tudomásul veszi, „s a nemes czélú ügy „továbbfejlesztését úgy a nevezett, mint a többi egyházaknak buzgalmába, pártfogásába melegen ajánlja." Farbahy József. „Főtisztelendő és tiszteletes" . . . . ! Egy kis folytatás, a melynek vége ki tiulja mikor lesz?! „Főtisztelendő és tiszteletes" czim alatt az „Evang. Egyház és Iskola" 8-dik száma egy sajnos adattal járúlt egyházi sérelmeink krónikájához, de bocsássa meg a Nt. szerkesztő úr ha a megpendített húron én is pengetek, noha előre is ki kell jelentenem, miszerint az ezen húrnak síró hangjából eredő dissonantiát csakis Tréfort Ágost miniszter úr szüntethetné meg, lévén ő a felekezetek konczertjének legfőbb karmestere ! A m. k. vallás s közoktatásügyi miniszter, kezeimben lévő hivatalos okmányok tanúsága szerint, nem adja meg a protestáns püspököknek sem a „Főtisztelendő" czimet, hanem a „Főtiszteletű"-vel traktálja őket. Ep azért nem is csodálkozunk azon, ha a protestáns közpapságot csak ,.tiszteletes"-nek, a papista plébánosokat pedig „ Főtisztelendők "-nek czimezgeti. A protestáns papság nem képez kasztot s ez hiba is, nem is ! Hiba, a mennyiben a katholikus papság külső tekintélyével : a ranggal s vagyonnal szemben versenyképtelen ; nem hiba, a mennyiben az apostoli szegénység mellett egyszersmind a lelkiismereti szabadságot is képviseli s a tudományos haladás zászlaját fennen lobogtatja ! Ep azért ha tetszett is a miniszter úrnak különbséget tenni a czimekben s ha tetszett is Zsilinszky úrnak papjainkat kétes világításban feltüntetni, mégis bátran konstatálhatjuk : hogy a protestáns papok a műveltség alapját s minőségét tartva szem előtt, aránylag műveltebbek, mint a római katholikus egyháznak szemináriumokban, egyoldalúlag nevelt papsága ; miből következik, miszerint még qualificationális szempontból sem lehet a plébános — Főtisztelendő, a lelkész pedig csak — tiszteletes. Ha azonban a világi javak mértékével mérjük őket, úgy mindenesetre a pápista papé az elsőbbség ! A miniszter úr a r. katholikus vallást a haladás vallásának mondotta s ezen állításához mi is hozzájárulunk annyiban, a mennyiben nagyon is tudjuk, hogy az, a ki pápista, bizonyosabban haladhat előre ö excellenciájának táborában s bizonyosabban kerül közhivatali tisztségre, mint az, a ki a születés véletlenségénél fogva lutheránus, avagy kalvinista. Jól emlékszünk rá, hogy a klerikális lapok mennyire követelték, miszerint Szász Károly helyébe katholikus egyén neveztessék ki tanácsosnak s meg vagyunk győződve, hogy Tanárky, Gönczy és Buzogány helyét is, — annak idején, — olyanok fogják elfoglalni, kik valamikor kitűnő ministránsok voltak, akár Esztergomban, akár Kalocsán. — Hatvannál több önálló vármegyében alig van egy-két ágostai s egy-két helvét hitvallású megyei kir. tanfelügyelő. Pedig folyamodnak biz közülünk is elegen, csakhogy kérelmök figyelmen kivül hagyatik, mert protestáns pap vagy tanár helyett inkább dilettánst nevez ki a miniszter úr, legyen bár az illető csak névleg is a róm. katholikus egyház hive s legyen bár előtte a paedagogia s didactica nem egyéb mint terra incognita. — Köszönjük szépen az ilyen osztó igazságot ; köszönjük szépen az ilyen kulturállamot melyben egy 300,000 forintos tanügyi munkatéren majdnem kizárólag csak egy és ugyanazon felekezet tagjainak kocsija tolatik előre ! Azt híresztelik hogy az állam felekezetnélküli. Ha az, akkor kell hogy valamennyi felekezeteivel egyformán bánjék el. Ne legyezgesse az egyiket s ne mellőzze a másikát. — „Ez a föld melyen annyiszor apáink vére folyt" a mi mindnyájunk hazája, s ebben a meggyőződésben követelünk egyenjogúságot, oltalmat s tiszteletet ! — r. BELFÖLD. A főrendiház reformja az országgyűlésen. Nyolczadik nap (febr. 18). Degen Gusztáv: „ . . A katholika egyház érdemeit a magyar állam alakulása, annak fennmaradása, fenntartása, és a jövő tekintetében senki kétségbe nem vonja, és hogyha mi azokat a sommitásokat, kiket a korona a kath. egyházi ügyek vezetésére hívott meg, benn akarjuk látni a felsőházban, úgy hiszem, hogy ez által a traditiónak oly kifejezést adunk, melyet megtámadni senki sem fog akarni. — De mivel a haladott kornak követelménye az, hogy a vallás, mint az erkölcsi hatalomnak nevelője ez országban, különbség nélkül hatalmát képviselve ott lássa, és miután minden vallásnak és felekezetnek feladata az erkölcsöt megteremteni e házban, a mely erkölcs és erkölcsi hatalom nélkül ez országnak boldogságát és jövőjét nem képzelhetem : akkor én a különböző vallásfelekezeteknek ottani képviseltetését az észjog elvénél fogva negatióba nem veszem és nem vehetem; úgy hiszem, ellenzéskép semmit felhozni nem lehet, mivel ez az ember ősjogával és a nemzet természetszerű kifejlődésének természetes következménye szükségkép folyik. En a nemzetnek egyes tagjait és osztályainak érdemeit nem osztályozom vallás szerint; én Magyarország minden polgárát mint olyat tekintem, bármely valláshoz tartozék is az. S midőn e házban oly hangok támadnak, hogy Magyarországnak egy nagy számú polgárságát, csupán azért mert nem keresztények, a mikép ezt itt egy kis fractió az úgynevezett antisemita csoport hangoztatja, az országból kimenesztendő, az egy oly állás, a mely ellen az országnak ünnepélyesen tiltakozni kell."