Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Praktikus törvénymagyarázat

68 azt minden lelkész saját egyházában is, — de csakis a tanító közreműködésével; mert ha a lelkész csak saját nyomasztó sorsán, — a tanítónak nem kevésbé mostoha helyzete enyhítésének kizárásával akar segíteni, akkor czélt nem ér ! Említenek ugyan sokan közalapot; — jó van, alakítsuk meg! ajánlanak takarék-magtárakat; elfogadom; figyelmeztetnek némelyek, uj iparágakat egyházunkban meghonosítani, ez is czélszerü; mondják: óvjátok híveiteket az uzsorásoktól s szoktassátok nyájatokat takarékosságra: ezt minden lelkész erkölcsi kötelességének tartja, mert tudja, hogy a nép vagyonosodása emeli a lelkész és tanitó jövedelmét, jólétét és munkakedvét; arról is hallottam már valamit, hogy terjesztessenek fel a magas kormányhoz segedelmezés végett a csekély jövedelemmel biró lelkészek! no ez már nem kell, mert melyik evang. pap adná el függetlenségét egy tál lencséért? Javadalom, illetőleg alamizsna az államtól, önkormányzatunk és az evvel járó jogok legalább részbeni feladását vonná maga után. — Inkább szabad koldus, mint gazdag bérencz! A mig a közalap megteremtésének eszméje áthatja egyházunk minden rétegét, a mig a magtárak létesítése eszközölhető leend, a mig népünk értelmileg és vagyonilag a lehető legmagasabb fokát eléri, addig, szegény pályatársaim, segítsünk önmagunkon! Kezdjük fillérekkel a lelkész és tanító fizetési alap létesítését; de ne csak szórványosan, hanem létesüljön ily czélu alap a legkisebb egyházban; ott van rá a legnagyobb szükség. Ha eleinte porszem is fáradozásunk eredménye, sebaj; porszemből alakult az égbe magasló szikla! Ne várjunk összetett kezekkel mindent egyházunk főnökeitől és gazdag világi hitrokonainktól. A legjobb akarat mellett sem segíthetnének mindegyikünkön. Csakis az önsegedelem biztositja létünket. — Ezt kiséri jóságos Istenünk legjobb áldása. A biztos Zoárt keressük az önmagunk által ernyedetlen kitartással és következetességgel teremtett lelkész és tanitó fizetési alap létesítésében ! S ha mi nem is élvezhetnők talán az általunk létesített alaptőke javadalmát, egyengessük legalább utódainknak az amúgy is rögös pályát. Ha anyagi sorsunk s helyzetünk látköre be is van borulva jelenleg sürü fekete fellegekkel, egy jobb jövendő reménycsillagát végkép el nem födhetik ! E remény nem tünő délibáb vagy csalfa fellegvár, hanem szeretett egyházunk szegény sorsú beihivatalnokainak biztos menhelye. Egy szegény ev. lelkész. „Praktikus" törvénymagyarázat. A kultuszminister budgetjének tárgyalásakor tette ugyancsak ő nagyméltósága azt a fülcsiklandoztató Ígéretet, melynek mielébbi beteljesedését oly feszült figyelemmel vártuk, kiváltképen az olyan magunk fajta — misera contribuons plebs, — kik az „alpapság" fogalma alá véltük magunkat sorolhatni — hogy rövid időn egy törvényjavaslatot szándékozik az országgyűlés asztalára tenni, a mely praktikus módon lesz megfejtendő a sok anomaliát, mely az alpapság fizetése körül fenforog — s ez által természetesen, úgy véltük mi — ábrándozok, hogy az alpapság helyzetén országszerte segítve leend. Hittük, hogy a minister úr ő nagyméltósága javaslatba fogja hozni az úrbéri maradványnak tekinthető papi szolgálmányok megváltását; egy általános — s mindenfelé méltányos fizetési kulcs megállapítását, a fizetési minimumot — és a jó Isten tudja miféle üdvös dolgokat. Azonban a kultuszminister úr praktikus ember lévén, nem soká engedett ezen ábrándjainkban elmerengni. Nem rég egy fővárosi lapból olvastuk, hogy a kultuszminister úr egy hosszabb átiratot intézett a minist, elnök úrhoz, melyben a pap- vagy ágy bér ügyét tüzetesen interpretálja, a mely interpretatió aztán teljesen elég, hogy megértesse az emberrel, hogy milyen módon kívánja a kultuszminister úr a párbér ügyét rendezni. — Azzal a megjegyzéssel tartozunk az igazságnak, hogy a szóban lévő átirat messze van attól, hogy a törvény nevét igényelné magának; nem törvény az még, talán csak privát véleménye a minister iirnak; de mindenesetre oly vélemény, a mely mérvadó és végzetes lehet egy alkotandó törvény javaslatánál: még pedig, hogy a végzetnek éle nem a minister úr ellen lesz fordítva — azt minden igazhivő protestáns tudhatja; s mely minthogy a kultuszministertől származik, méltán tekinthető törvény-magyarázatnak. Lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük a jellemző átirat lényeges kivonatát, hogy a kit ez ügy érdekel, közvetlenül győződhessék meg azon iránylatról, mely a kultuszminister athmospherájában otthonos. Nem tarthatjuk azonban vissza azon megjegyzéseinket, melyekre az átirat elolvasása késztetett. Első sorban jellemző, hogy à kultuszminister úr csak a róm. kath. papságot tekinti papságnak, — a többi felekezetek papjai valószínűleg előtte — eretnekek. — Hogy ezen az alapon csakis a róm. kath. egyház érdekeit kivánja megóvni — a többi felekezetek rovására is — ez csak természetesnek fog tetszeni. Ha minister úr szerint a canonica visitatio jkönyvei a nem róm. kath. felekezetüekre is kötelezők : váljon lehet-e még akkor országos protestáns törvény! pl. 179°/

1. XXVI.? Az már nagyon valószínű, hogy mi protestánsok hiába fogunk felebbezni hozzá, mint legfőbb forumhoz, ha egyszer a canonica visitatio azt fogja mondani, hogy fizet a jobbágy vagy birtokos, akkor, ha ez a jobbágy vagy birtokos protestáns lesz is — fizetni fog — a róm. kath. plébánosnak. Erre nem is szükséges rosszakarat azok részéről, kik az ilyen canonica visitationalis jegyzőkönyveket szerkesztendik, csak egy kis pongyolaság : csak némely közelebbi meghatározások elhagyása s általános, lehető tág kifejezések alkalmazása — s megeshetik, hogy az evangelikus ember fog anyagot fuvarozni a róm. kath. iskolához, vinni fogja a filiára a róm. kath. papot — s fizetni fog a róm. kath. egyház czéljainak előmozdítására párbért, és fogja maga ellen táplálni a mesebeli sárkányt, mely, ha eléggé megerősödik — egy talpa nyomásával agyonzúzza őt ! Hogy micsoda szellemek sugdosták ő nagyméltóságának azt a, minden köz- és magánjogot s a jobb emberi érzületet földig sújtó szerelmi vallomásait — a can. visitatio jegyzőkönyveihez ! ? A mód praktikus — tagadhatlan, a róm. kath. papság érdekeinek megvédésére. De hát a többi papság — nem nagy Magyarország munkása-e? Ezeknek az ügyeibe beleártani magát nem engedi, tán az autonomia? Nem is