Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Lelkészi fizetések javítása (Szabó Béla)

tát ne követeljék az nap, mikor az istentiszteletben kell részt venni. Ezer és ezer ember, többen közülök családapák, hátráltatva vannak részt venni az istentiszteletben bárhol is, mivel másokat kell saját templomaikba fuvarozniok. Ha a templomba járók gondolnának ama felelősségre, hogy mily sokan meg vannak rabolva a kegyelem eszközétől : kétségtelen, hogy intézkednének e hiba megszüntetése iránt. — Nem választhatnák-e az emberek a lakásaikhoz közel fekvő templomokat vagy nem kisérelhetnék-e meg azon templomok közelébe költözni, melyeket látogatni akarnak. így mindenki eljuthatna az istentisztelet helyére s ez az emberek javulására vezetne és a fővárosok egész tömegének alkalmat nyújtana nyilvános vagy magán istentiszteletben résztvehetni. E dolognak komoly és imádsággal párosult megfontolására kéretik mindenki s remélhető, hogy nemsokára be is fog állni a változás. IV. A szülők ugy őrködjenek családjaik felett, hogy a vasárnapot megszentségtelenítő jelenetek, melyek az ifjúság körében oly gyakran jelentkeznek, kikerültessenek. — Hogy mindazon helyek, hol részegítő italokat árulnak, s melyek most vasárnaponként is nyitva vannak, csukassanak be. Hogy minden néposztálynak üdvös megtérése létesüljön a Szentlélek által oly eszközökkel, melyek ép e napon a leghasznosabbak. Az a szokás, hogy a szülők gyermekeiknek oly korlátlan szabadságot engednek vasárnap, oly hiba, mely sok iíjúnak erkölcsi s vallási jólétét a legközelebbről érinti. — A részegítő italok árulása, mely még a nyugalom napján is oly rendkívül nagy mértékben űzetik, azon a napon tőr gyanánt szolgál azoknak, kik megszabadulva a nehéz munkától, egészen az ivásnak adják át magukat, saját romlásukra s a társadalom megbotránkoztatására. Csak sok ima által volna az elérhető, hogy a vasárnap megszentségtelenitésére csalogató e kisértet végkép eltávolíttassák. Több megtérés megy végbe e napon, mint bármely egyéb napon, s e nap nyújtja a legfőbb alkalmat az isteni élet erősítésére és ápolására. Egy kiváló hittérítő, ki a keleten sokáig működött, tapasztalatainak eredményét, ezen emlékezetes szavakban fejezte ki : „Kevés hittérítő van, ki az általa megtérítettekre rá ne parancsolta volna, hogy szenteljék meg a vasárnapot és e helyett csak magára az új élet ösztönére bízta volna ez ügyet. Megkérdeztem őket, váljon az állomásaikon lakó megtértek, ily körülmények közt, mint általános szabályt tekintik-e a vasárnap megszentelését ? Bevallották, hogy sokkal kissebb arányban lehetnek megelégedve ott, hol a rendelet nem elég szigorú, semmint azon állomásokon, melyeken a vasárnap megünneplése, egyéb isteni törvényekhez hasonló módon, szigorúan követtetik." Buzgó könyörgések serkentsenek tehát arra, hogy e nap megszenteltessék és ennek folytán, a mennyei kegyelem közbejöttével, az emberek megtérése és szellemi épülése által Isten dicsősége mindinkább öregbedjék közöttünk. 1. Sámuel 2, 27—36; Ézsaiás 28, 5—13; Cselek. 13, 42—52. * * * Kiadta: a „Vasár nap-szent elé sí ima tár sas ág", mely a keresztyénség majd minden részéből való képviselőkből van megalkotva. Angolból fordította : Győry Vilmos. Magyar példányok 100-ként 1 írtjával kaphatók : Czelder Márton, kecskeméti ref. lelkésznél, és Láng Adolf, ev. főesperesnél Tápió-Szt.-Mártonban, Pestmegyében. A lelkészi fizetések javítása. E becses lap tisztelt olvasóközönsége talán nem veendi rosz néven, ha a felvetett kérdés megvitatásához : „Mikép javítsuk a lelkészek fizetését?" hozzá szólok. Az ügy oly fontos és annyira érdekli egyházunk bel- és külviszonyait, hogy egyházi főnökeink és oszlopférfiaink elodázhatlan feladata, e tárgygyal nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is foglalkozni. Hisz példabeszédszerű már az evang. papság nagyobb részének ágról szakadt szegénysége. De szerény véleményem az : ne várjuk mi szegény jövedelmű evang. lelkészek nyomasztó anyagi sorsunk gyökeres gyógyítását csupán az esperességi, kerületi és egyetemes gyűlések züld asztalánál hozott, vagy jobban mondva hozandó határozataitól, ne várjunk vérmes reménynyel egyházunk gazdag és mindenkor segíteni kész világi elemünk áldozatára, — hanem lépjünk ki magunk a kiizdtérre, segítsünk, önmagunk, mert az önsegedelem a leggyorsabb, a legbiztosabb, a legédesebb. Nem mondok, nem kívánok lehetetlent! Tapasztalásból beszélek. Csak egy kis akarat és kitartás és a siker biztos. Szegénysorsu pap vagyok magam is, de már most van reményem, hogy jövedelmem nem sokára gyarapodni fog; utódom pedig, ha nem tekinti a papi állást sinecurának s nem telhetetlen, hivatala után járó jövedelmével tökéletesen meg lesz elégedve. — Elmondom mikép fogtam hozzá a lelkészi fizetés javításának gyakorlati megoldásához, mert az elmélet tudomány, a gyakorlat adja ! meg neki a maradandó értéket. Ezelőtt 8 évvel lettem beválasztva jelenlegi egyházam rendes papjának. Egyházam áll egy kis anya- és egy alig 350 lelket számláló leányegyházból. Leányegyházam lelkes gazdáinak száma napról napra fogy, birtokuk idegen kézre kerül s a lelkész és tanító jövedelme rohamosan apad. — Segédtársammal, a tanítóval megbeszélvén a dolgot, elhatároztuk , hogy alapítunk egy „lelkész és tanító fizetési alapot", de anélkül, hogy az amúgy is kimerült híveinket megsarczolnók. Adjon mindegyik saját akarata szerint, szabadon, kényszer nélkül. — A tervelt alap létesítését közöltem a konventtel, de itt, mint előre látható volt, — támogatásra nem találtam ; csak egy hívem adott 5 frtot ; én is adtam csekély erőmhez képest, a tanító is, és így az első takarékpénztári betét 10 frtra szaporodott. — A konventtel nagy nehezen elhatároztattam, hogy a sátoros ünnepek alkalmával szedett perselypénz csatoltassék a czélba vett alaphoz. Felhasználtam ezután minden alkalmat, lakodalmat, keresztelést, confirmátiót, hogy híveimtői némi csekély adományt gyüjthessek. Fáradozásomnak van eredménye. Az idei egyházi zárszámadás alkalmával a lelkész és tanító fizetési alap kerek 800 frtot mutathatott ki. íme 7 év óta gyűjtöttük ezen összeget! Közel van már az idő, hogy az összeg kamatait a lelkész és tanító, egyenlő részben felosztva, fogják élvezhetni. A mit én e szegény leány egy házamban tettem, teheti