Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Luther Márton Kis kátéja magyarázza Győry Vilmos

52 Nem gondoljuk, hogy a míí kárára lennénk az által, ha kimondjuk teljesen őszintén, hogy e mű — némely kivételekkel — nem népiskoláinkba való. Szerzőnek aligha nem a budapesti népiskola forgott szemei előtt, a melynek aztán csakugyan való lehet. De hány olyan népiskola van egj'házunkban? A budapesti népiskolának — melynek intéző körei talán a fent neheztelt körülménynél fogva egy időben, mint emészthetetlen tananyagot — a kátét mellőzték — csak gratulálhatunk, nyervén most művecskénkben első sorban kátét, mely evangyéliomi vallásnevelésünknek mindenkor alapja lesz, másodsorban pedig jó és igényeinek megfelelő tankönyvet. Hogy azonban a mű teljesen czélját tévesztette volna, épenséggel nem állítható; levén a legszorosabban vett falusi népiskoláinkon kivül számos oly intézet, melyekre nézve a mű határozottan nyereség. Felsőbb népiskolák, leánynevelő intézetek, polgári iskolák, sőt gymnasiumok alsó osztályai jó talaját fogják képezni a benne elhintett jó magnak. De lássuk már most lehető rövidséggel magát a művet. A mű czíme lehető szerény. Tulajdonképeni czímének ez illenék : „L. M. kis kátéjának magyarázata" ; mert igaz ugyan, hogy -— mint szerző az előszóban is mondja — az olvasó „feltalálja benne az eredeti szöveget teljesen, a mint azt egyházunk symbolikus könyvei közé felvette;" de „talál benne az egyes pontokat nyomban követő m agyarázó jegyzeteket is." S valamint a szentírási szövegre irt prédikáezió vagy értekezés nem puszta szöveg, hanem prédikáezió, értekezés, ép úgy tekinthető e mű a káté magyarázatának. A miből tehát az tűnik ki, hogy az nem kis káté többé, hanem nagy káté; mi mellett azon körülmény is szól, hogy a mű nagy 8-ad rétű, apró betűkksl s tömött sorokkal nyomott 107 oldalt tölt ki. Tartalomban tehát semmiben sem tér el a többi hasonirányú kátéktól. Luther kérdései és feleletei, beosztása az eredeti. Hanem a kérdéseket követő jegyzetek nem kérdés alakjában tárgyalják az anyagot többé. Szerző igyekszik a tárgyra vonatkozó és szükséges ismereteket lehető rövidségben, érthető világos irálylyal a jegyzetekben előadni; de mert röviden és mindent — épen azért állítók fentebb, hogy több előismeretet feltételez, mint a népiskola 1—4. osztálya nyújthat. Az tény, hogy ebben a kátében a ker. vallás veleje benfoglaltatik, még pedig az értelmet nagyon megkönnyítő alakban. A tömörségnek egy-két példája : 38. oldal : Hatalmasabb pedig az ember mindezeknél (állatok) nem testi ereje által, hanem esze, értelme, lelki tulajdonságai által, melynélfogva vagy megszelídített némely állatokat, hogy azok neki szolgáljanak, vagy pedig eszközöket talált ki, hogy azokat hatalmába kerítse vagy megtámadásuk elől magát megoltalmazza; ilyen eszközök az ember által feltalált fegyverek. Egész halmaza a gondolatnak! Vagy 67. oldal: „így gátolja meg József testvéreinek szándékát, így gátolja meg Jézus ellenségeinek törekvését, a kik Jézus halálával az ő isteni tudományát gondolták eltörölni, s pedig csak annál nagyobb dicsőséget szereztek annak." Nagyou elősegítette volna az értelmet, ha „tudományát gondolták" helyébe pl. ez állana: „azt gondolták, hogy ..." Azonban a bár népszerű, de tisztán tudományos magyarázattól olykor eltér a szerző s ezek az eltérések a műnek fénypontjái. Igazán gyermekké lesz olykor, hogy a gyermeket megnyerje tárgyának. így a vasárnapról lévén szó (15. old.) ezeket mondja : „A jó Istennek van rá ideje, hogy a hét minden napján ellátogat mindnyájunkhoz a mi hajlékunkba, hogy bennünket jótéteményeivel megáldjon: legyen időnk nekünk is" stb. Ilyen gyermeki szép az : Ha a gyermek édes anyjától csak egy darab kenyeret kap is, úgy-e illendő, hogy háladatos szívvel azt mondja: „köszönöm." Ki a jót meg nem köszöni, az az újabb jót meg nem érdemli. A keresztségről szóló szakaszban (84. old.) : „A gondos kertész minden nap talál tisztogatni valót kertjében. Kert a mi szívünk is: virága a jóság; elrútító gyom a bűn." Szépen rajzoltatik az Istenben való megnyugvás : A legszebb kétségkívül, mert legnaivabb az 57. old., mely szerint a Sz. lélek hívogat; s nem megyünk-e örömest ahhoz, a ki szép történeteket beszél nekünk, stb. Legyen még itt megemlítve, hogy a szerző a prot, ünnepek között még mindig szerepelteti a vízkeresztet. Igaz, hogy sok helyen tartják, de hisz a Mária-napokat is tartják még számos gyülekezeteinkben. Ha jól értesültünk, a protestáns árvaházi naptárnak elhallgatott szerkesztője épen a szerző, ott pedig — nagyon helyesen — nem vörös betűkkel van a „vízkereszt" nyomva : bizonyosan annak jeléül, hogy sem a szerkesztők, sem a prot. egyház többé legalább prot. ünnepnek nem tartják a „vízkeresztet."*) Végül nagyon élénkíti az előadást minden szakasz végén adott alkalmas vers, vagy versek, megfelelő egyházi énekekből válogatva. Áttérve az alakiakra, azokon kivül a mit már említettünk, még a következő rövid megjegyzéseket koczkáztatjuk : Az előadás általában világos, érthető. Nyelvezet és kifejezés magyaros, tiszta. Mégis a következőknek változtatása lenne szükséges : 6. old. : „a mit a Mester maga tanított ezen első tanítvány a i n a k," a nyelvszokás szerint könnyebb lenne: „a mire tanította tanítványait." A hitvallásban azon kifejezés „halottaiból" már tavaly igen éles kritikát provokált Breznyikunk tollából; s nem is jó az. E részben legjobban eligazít az irás : I. Kor. XV. 20, mely szerint sem halottaiból, sem halottakból, hanem halálból! Ugyancsak a hitvallás I. részében ez áll : Ist en egyszülött fiában; értelmesebb lenne „Istennek egyszülött" .... 82. old. : 2. kikezdés ezt mondja : hogy az atya nevé ben kereszteltessünk meg, holott Márknál csak „nevébe" áll. 11. old.: „Jézus maga tilt le erről" — egyszerűbb és természetesebb lenne: „ezt J. maga tiltja." 48. old.: „szakasszuk el magunkat minden bűntől." Talán szakadjunk, vagy váljunk el. 69. old. d) jegyz. : „de az embernek teste is van, ennek szükségei is vannak, — a szórend úgy hozza magával, hogy : „ennek is vannak szükségei. " Hogy a 6. old. alulról 10. sorban a „tanítványai" szó után egy értelemzavaró pont van, hogy 78. old. 4. kikezdésben *) ? ! — Szerk.