Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Prot. püspökök a főrendiházban (Kondoros György)

Harmadik évfolyam. 7. szám. Pozsony, 1885. évi február 14. EVANGELIKUS EGYHÁZ i HTB Sül r Előfizetési ár : \ Egész évre . 6 frt — kr félévre ... 3 n n negyedévre . 1 v 50 „ l Eey slSm i,a

: ' 2 kr. 0. é ) /AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEBENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos pelit sorként egyszer közölve 7 1er , többször közölve 3 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Protestáns püspökök a főrendiházban. (Kondoros György). — Schlauch Lőrincz szathmári püspök beszéde és a pápa újévi allokucziója. (Schnell Károly). — Helyreigazítás. (Bognár Endre). — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Protestáns püspökök a főrendiházban. A magyar törvényhozás végre valahára azon iitra lépett, a melyen következetesen haladva, a törvényesen bevett vallásfelekezetek között, a teljes jogegyenlőséget és viszonosságot létre hozza. Ezért én a legőszintébb örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, a mely a magyar főrendiház újjászervezését vette czélba. És nem tudok eléggé csodálkozni azokon, a kik protestáns létükre komolyan felszólalnak, sőt határozottan tiltakoznak a szóban levő reformjavaslat egyházunkról megemlékező pontja ellen. Hiszen nem volt, nem mondom nagyobb, de szembeszökőbb sérelmük a protestánsoknak az újabb időben annál, hogy püspökeik ki voltak zárva a főrendiházból, a hol a r. kath. püspökök oly nagy sikerrel harczoltak egyházuk érdekeinek megvédéseért. És most, midőn e ránk nézve lealázó állapot megszűntetése helyeztetik kilátásba, némelyek az asztal alá húzzák lábaikat. Érthetetlen és tarthatatlan álláspont. Egyáltalában nem lehet sokallnunk, hanem inkább keveselnünk azon előnyöket, a miket a kormány egyházunknak a főrendiházban biztosítani akar. Miért kap csak három püspök és három felügyelő meghívó levelet és a többi nem? Hiszen a mi püspökeink és felügyelőink között nincsen oly külömbség, mint a r. kath. megyés és czímzetes püspökök között. Nálunk a később megválasztatott püspök vagy felügyelő rangban semmivel sem kisebb annál, a ki már rég viseli e tisztes hivatalt. Azért nincs rá ok, miért legyen két, rangban, hivatalban a többivel egyenlő prot. püspök és felügyelő kizárva a főrendiházból? A kik a javaslat ezen formaszerinti keresztülvitelét kívánják, azzal védekeznek, hogy azon esetben, ha a ref. és prot. püspökök és felügyelők mind bejönnének a főrendiházba, az evangélikusok aránytalan többségben lennének ott képviselve a r. katholikusokkal szemben. És épen itt van ezen okoskodás gyöngéje. Nem azt nézik, mi észszerű, sem azt, mi jogo3 vagy méltányos, az adott viszouyokkal, az egyes vallásfelekezetekkel szemben, hanem nézik mi tetszik — a r. kath. egyházfőknek. Azoknak pedig az tetszik, hogy mennél kevesebb prot. püspök jusson be oda, a hol mostanáig egyedül voltak. Inkább feláldozzák, elszivelik, hogy zárassanak ki a czímzetes püspökök — hiszen kinevezés által úgy is bejönnek — csak mennél kevesebb protestáns számára maradjon ott hely. Ha már annyira fontos az irányadó körök előtt az a számarány az eg}

res felekezetek között, akkor maradjanak bent a r. katholikusok részéről a czímzetes püspökök, de mi kívánjuk, hogy valamennyi prot. püspök és ker. felügyelő helyet kapjon a főrendiházban. Valamelyik fővárosi lapban olvastam, hogy Tisza Kálmán ezen törvényjavaslata részére megnyerte úgy a főispánokat mint a mágnásokat és a róm. kath. papságot is. A főispánoknak megígérte, hogy első sorban ők fognak ajánltatni ő felségének a kinevezésre; a mágnásokat azzal kötelezte le, hogy biztosította őket, hogy a mennyire csak lehetséges lesz, a kint rekedteket kinevezés útján újra visszahozza a házba; a r. k. papságot pedig a czímzetes püspökökre vonatkozólag azzal nyugtatta meg, hogy ha ki is dobják őket az ajtón, majd bejőnek az ablakon, kinevezés útján. Ha mi protestánsok szintén meg volnánk szokva ilyen kerülő utakon czélunkhoz jutni, akkor megkérnők a miniszterelnök urat, hogy abban a titkos szerződésben kösse le a kormányt a protestánsok részére is, hogy kint felejtett püspökeik és felügyelőik kinevezés útján jussanak be a főrendiházba. De miután mi elitéljük azokat, a kik az ablakon át jutnak a házba, kívánjuk, hogy a prot. egyházfők az ajtón jussanak oda és ne csapják azt be akkor, a midőn még csak a fele lépte át annak küszöbét. A nép választottjai azok, megérdemlik, hogy mindnyájan bebocsáttassanak. A születés, pénz és ész nagyjai között sokan lesznek a hivatalosak, de választottak csak kevesen, — a prot. egyház képviselői. Kondoros György, ev. lelkész.